hónapokkal ezelőtt kitették egy bejegyzésem linkjét a dundika.lap.hu-ra, itten ni. hihetetlen, mert igazából nem is nagyon fejtettem ki róla a véleményemet, sőt, egyáltalán nem, de úgy van belinkelve, mintha valami hatalmas, részletes kritikát olvashatnának dundika első daláról a nyájas olvasók. és ami a leghihetetlenebb, hogy naponta több tucat ember jön ide onnan. lehet, kellene írnom dundikáról, hogy ne csalódjanak.
tegnap végtelenül kedvtelen voltam, de aztán mégis elmentem egy házibuliba, ami ritka rossz volt, pedig akár jó is lehetett volna. mindegy, először berúgtam, aztán rubik kockával játszottam, majd elindultam a merlinbe a gigantikus leszbikus buliba. vicces volt. sokan voltak, soksok lány, még akár szépek is, de egyrészt tényleg be voltam baszva, másrészt a tánctéren gecimeleg volt, szóval valahogy nem volt jó az egész. persze részegen kurva közvetlen vagyok, úgyhogy ismerkedtem, meg beszélgettem nyakra főre, de annyira hihetetlenül nem érdekelt semmi, nem is értem.
viszont, ha iszom, elképesztően hatnak rám az illatok.
mindegy, na. négyre értem haza, próbáltam enni meg inni, hogy ma ne legyen szar, de szar lett. kettőre tértem magamhoz, a fejfájásom is akkortájt múlt el.
most meg nem tudom, mihez kezdjek, mennék valamerre, de lusta is vagyok, meg iszonyúan utálom, hogy holnap dolgoznom kell.
ja és izé. továbbra sem értem az embereket, legfőképp azt nem, hogy miért bonyolítanak dolgokat, és miért keresnek mögöttes tartalmakat egyszerű mondatok mögött.
tegnap óta anyám meg nagyanyám gyerekkori élményeivel van tele a fejem, persze azokkal, amiket meséltek, mert akkor én még nem éltem. hehe.
pl anyám első szava társasozáskor hagyta el a száját. figyelte nagyapámékat (mert akkoriban esténként együtt társasozott az egész család), és egyszercsak felkiáltott a dobókocka repülése/landolása után, hogy kettő. ez volt az első. a kettő.
mindig olyan fura tiniket látni kocsmákban, és az a legdurvább, hogy nem is értem, miért, hiszen tini koromban én is ültem kocsmákban. eh.
mindegy is.
megyek el nemsokára, lehet berúgok, át kellene lépnem azt a határt, ami valami miatt lett bennem, és ami miatt gyakorlatilag írni sem tudok.
az van, hogy most, hogy nincs queer as folk, meg south park, nincsen semmi motiváció este. tulajdonképpen nem értettem, mi a bajom már vagy két hete esténként. de rájöttem, hogy ez. hogy így nincs este a szokásos brájenkíni, meg erikkártmen. azt hiszem, petíciót kell írnunk, hogy adják le újra az elejétől a qaf-ot. a moszat szerint azt is írjuk bele, hogy vágják ki a lindzis részeket.
lép, lép, nem lép.
lép, nem lép, lép.
nem lép, lép, lép.
nem lép, lép, nem lép.
nem lép, nem lép, lép.
lép, nem lép, nem lép.
nem lép, nem lép, nem lép.
lép, lép, lép.
épp kezdtem azt gondolni, hogy a pannon jó, mert kedvesek, és megoldják.
szóval elmentem ma is a pannonba, mert azt mondták, olyan régi a sim kártyám már, hogy meg kell újítanom, mert.. mindegy. szóval elmentem. kaptam újat, átmásolták rá a cuccokat, letiltották a régit, majd berakták az újat, és... csodák csodája, nem regisztrálta a rendszer, azt mondják, elakadt valahogy. szóval most nem működik a régi, és még nem működik az új. kérdem a srácot, mikor jöjjek vissza, ha még mindig nem működik, hol kezdjek el gyanakodni, mi a normális etc. azt mondja, holnap délután, ha nem jó, jöjjek vissza. hát kösz bazdmeg. meg hogy kapcsolgassam a telefont ki és be. na ez.
megnéztem a viván a szexi vagy nem szexi műsort, pont annyi, amennyit a cím sejtet. most kiszel tünde van az interaktívban, állítólag táncolni is fog. mit szóltok? eh.
nem tudom, mi van ma, de mindjárt elalszom, és nyom a fejem, mint az állat. nem volt dohányzó hely az ic-n, és egy bolonddal ültem egy kabinban, aki végig kígyózott a telcsijén hangosan.
anyám minden reggel 7kor keltett, és ma lebaszott, hogy mit alszom annyit. a kurvaélet.
nincs mit tenni, menni kéne kávézni, mert romlott volt a tej (én hülye beleittam).
...és imádom.
were only afraid if we pull back the blinds too far
the light behind that we free will blind other stars
but the truth doesnt blind it helps to see far
so get ready to be
who you are.
már fáj a fejem, vagy az időjárás, vagy az itthonlét teszi, nem tudom. mindegy is.
jól bánok a gyermekekkel, az van.
a szolgáltatók magyarországon mindenhol faszfejek, az van.
és nem szeretek asztali pc-nél, asztalnál postot írni, az van.
hazafelé láttam őzikét, meg szerintem a pannon pumát, mert hogy az nem cica volt, az tutifix, és azért oroszlán meg mégsem.
elmondanám, hogy 1940 forintért miskolcon két finnlandia vodkát, egy kólát, egy narancslevet, egy tejeskávét és egy korsó és egy pohár sört lehet kapni. elmondanám, hogy berúgtam. és még azt is elmondanám, hogy itt baszki, ha lemegy a nap, bazi hideg van, de ami ennél is fontosabb, hogy a majdnem telihold miatt tökéletesen világosak az éjszakák.
és most befekszem a kádba. még az is lehet, hogy ott alszom.
tökre el kellene indulnom bankba, meg postára, befizetni rengeteg pénzt. persze egyelőre nem tudok elszabadulni a gép elől, zenét hallgatok, meg nézem az állatos műsort az animal planeten. kell vennem telefont is mert ez így nem jó, hogy nem csörög.
ma fél 12-kor keltem, leginkább azért, mert tudtam, hogy dolgoznom kell. aztán üzent a csabi, hogy egyre itt van a ház előtt, megyünk ebédelni. elmentünk a duplába, iszonyú volt a kaja, de fröccsöztünk is, meg ott volt a bíró is a nejével, meg a tóteszter, aztán bementünk az offiszba, hogy ugyan munka már nem, de nekem kell a laptop, neki meg valami fusi. csicsikét felhívtam, mi legyen, aztán megbeszéltük, bejött, így hármasban kávéztunk a tetőteraszon. ezután elmentünk csicsivel az ekibe, ahol a teraszon még fröccsöztünk, de bent már kubalibre, meg vodkatonik. intermezzo leszbikus ismerős leül, majd megérkezik, akire vár, ő is. röhögtünk smsben, hogy nem tudunk nemet mondani. közben leül mellettünk egy félroma zöldszemű lány, kacagva beszéljük ki, ami végre elüldözi leszbikus "vendégeinket", végre kettesben megint, már ittasan eléggé. kisvártatva befut anyjuk, akinek smsben már megírtam, hogy berúgtam, kívánom, jöjjön és dugjunk, és megválaszolta, hogy nem dug velem, és hogy már megint iszom, majd maximum otthon. persze röhögünk, mint mindig, mert úgy érkezik meg, mint zsákos frodó, ja nem, mint egy zsákos cigány (de persze gyönyörű), a mosott cuccaival, és az újonnan szerzett holmikkal - nálam is minimum ugyanannyi cucc. aztán befut csabi is, aki ikeából hoz nekünk sütikét, kekszet és pálinkás sajtot, de egy kólalájt után el is megy, mi még egy rundót fogyasztunk, és kitaláljuk, hogy tévé csicsi, és mielőtt kijelenthetnénk, hogy de jó volt ez most, a pincér nem számolja fel a kedvezményt, utólag meg nem lehet már, ezen kicsit felhúzom magam, próbálok lenyugodni a wc-n, ahol szokás szerint nincs wc-papír, úgyhogy el.
most anyjuk hajat szárít, én meg lejegyzem ezt.
ma semmit sem csináltam tkp, és ez így jó is volt. meg kipihentem magam, és elengedtem a hülye gondolatokat, mert felesleges hülyeségeken faszkódni.
holnap kellene dolgoznom kicsit, kurva sok kedvem van, gondolhatod, de hát ez van, muszáj, és aztán egy hétig nem kell semmit sem, úgysem. na. mindegy is. megyek a levesbe.
(jézus, kezdődik egy film frajt edit szinkronjával, mielőtt megszólal az a hang, el kell kapcsolnom.)
beszéltem anyámmal, aztán elgondolkoztam, és rájöttem, hogy jó lesz nekem miskolcon. szóval most vágyom erre, és lehet, hogy már hétfőn haza is megyek inkább. nem láttam még pl unokatesóm harmadik gyerekét, aki már lassan egy hónapja ezen a világon próbálja megérteni, mi az értelme ennek az egésznek, amit a felnőttek játszanak. pedig botika is annyira hiányzik, ő a világ egyik legcukibb gyereke. szóval megyek, és leszarom. ami itt van. vagy nem tudom, tényleg.
mondtam már, hogy utálom a critical masst? tudom, ez gáz, mert mostanában mindenki imádja a critical masst. mindegy. ez van.
évente egyszer elérem azt a pontot, hogy elvesztem a hitem az emberiségben. ami most elég bénán hangzik, értelmezd úgy, ahogy akarod, én tudom, hogy értem. mindegy, a lényeg, hogy idén most jött el ez a pont. gusztustalan többnyire minden és mindenki, ha nagyon elgondolkoznék, valószínűleg magamat is ide sorolnám, de nincs kedvem nagyon elgondolkozni, ráadásul mindig jó, mintegy utolsó szalmaszálként azt képzelni, én jó ember vagyok.
azt sosem értettem, hogy egy céges kirándulás miért mindig arról szól, ki kit dug meg, vagy ki kivel dugatja meg magát.
mindegy, megittam vagy egy liter vodkát, aztán letörtem egy szobor jobb kézfejét ajándékba, míg egy igazi kézfejet nem törtem le hálistennek, majd megnéztem a barátokköztet, melegítőben bákárdikóláztam egy úszodában, végül pedig órákon át nem aludtam egészen reggelig.
egyébként nem volt rossz. csak a faszom kivan.
ma felbasztam magam, pedig tök jókedvűen sétáltam haza, nem is fáztam, énekelgettem is magamban madonnát, és aztán még itthon is jó volt, de aztán jött moszat, és mutatta, hogy ma is volt büntetés a kicsikocsin, és elmondta, hogy azért, mert kiraktak a gecik egy táblát, hogy már nem lehet parkolni, illetve a régit, ami szerint még lehetett, egyszerűen csak egy kibaszott szatyorral letakarták, és akkor mivel én nem jártam arra, nem láttam, és még csak figyelmeztetést sem raktak ki, hogy hülye állat, vidd az autódat, mert ez lesz, szóval három büntetést kaptam két nap alatt. hű, ez de gecihosszú mondat volt. na mindegy, ezen felkúrtam magam csúnyán, aztán meg elmentem kereket javíttatni. a sinyával betoltuk az autót, mert a sok pihenés miatt a kis édesnek nem volt kedve elindulni, de utána ment, mint az ágyú, hehe.
és aztán, mikor hazaértem (le is mostuk a kicsikocsit, mert megérdemelte), szóval akkor már jó volt. mert leszarom ám a gondokat is, mert nem igazi gondok ezek.
na mindegy, a citibankot is felhívtam, hogy aktiváljam a hitelkártyámat, azok a gecik meg egy 12 perces beszéd után engedik csak aktiválni, hogy kapnák be.
mindegy ám. akartam még valami bosszantóról mesélni, de azt már elfelejtettem, úgyhogy ezt most megúszod.
hát nem tudom, ez most fura, valaki a múltból, ahogy az már lenni szokott...
mindegy, azt hiszem ő volt az első olyan ember, akire rengeteg energiát fordítottam, semmi, de semmi nem jött vissza, és életemben először elküldtem a faszba. mindegy is egyébként, csak olyan kurva kicsi a világ, és annyira tele van a tököm az emberekkel. na.
van egy kollegám, aki meg ilyen hisztis. de olyan igazán hisztis, amilyenek csak a pasik tudnak lenni, olyan agresszívan hisztis. szóval nem az unatkozós vagy az a gyengevagyoksegítsnekem hiszti, amit a nők szoktak, vagy a másik tipikus női, a nemtudommitakarokveddmárészrebasszushogyszeretnémhateirányítanál-
mertnemakarokfelelősséget, illetve a foglalkozzmárvelemszeretgesstöbbet, hanem ez a céltalan és felesleges és súlyos, agresszív hiszti. akkor kezdte el, amikor hirtelen lett egy nagy melója. és akkor még úgy értettem, mert az tényleg nagy falat volt, de azóta folyamatosan hisztizik a melók miatt, és eddig ügyesen beszopta neki mindenki, ezért a melója 70 százaléka nálam kötött ki, de már kezd szemetszúrni a gyengénlátóknak is. most pl, mikor cigiztünk, kifakadt, hogy én már megint szabira megyek, mikor most voltam. mondtam neki, hogy ja, most voltam, egy napot. meg mondtam neki, hogy kapja be, mert leszarom, hogy mennyi munkája van, ne nekem nyígjon, mert már elmúlt az önfeláldozó korszakom.
amúgy meg tényleg, kapja be mindenki, aki ilyen tipusú manipulátor. mert nem a manipulálással van baj. mert az lehet jól eső a manipulált félnek is.
letudtam a melókat, uncsizom most. mennek a zenék, és kalap. vicces ez, nézem az egészet kívülről, röhej. vannak hátak pl. azok mondjuk jók.
visszatértem gilles petersonhoz, mert finom.
az ember azt hiszi, hogy nincs is olyan sok melója, és közben meg de.
reggel feküdtünk moszattal az ágyban, és azt akartuk mind a ketten, hogy izé, hadd ne kelljen megmozdulni.
rájöttem, hogy képtelen vagyok megjegyezni a szláv neveket, ha nem tipikus nevekről van szó, mint pl marek, vagy pjotr, vagy ian.
meg arra is rájöttem, hogy minél magasabb pozícióban van valaki, annál több bullshitet hord össze.
illetve elhatároztam, hogy csicsikével és moszattal belógok valamelyik hétvégén a marriottba, és majd azt játszuk, hogy ott lakunk, és a reggeliztető hostoknak bemondunk egy szobaszámot, és nemcsak, hogy egy fantasztikusat fogunk reggelizni, de teszkós szatyorban el is csomagolunk majd mini lekvárokat, meg mindenféle jót.
szomorú egyébként, hogy nincsen a szállodákban wifi, illetve pornócsatorna. megváltozott a világ, basszameg.
lehet, azért szeretem nézni a stahl konyháját, mert mindig azt képzelem, nekem főz a stahl juci. nem tudom.
majdnem nekiálltam főzni, mert azt gondoltam, jó vicc lenne most, meg örülne moszat is, ha lenne itthon kaja holnap, amikor hazajön, de eszembe jutott, hogy ők be fognak menni holnap anyámhoz, aki küld pörköltöt, meg dinsztelt káposztát, amihez csak tésztát kell majd kifőznöm, szóvak nem főzök. marad a smack leves így vacsinak, az mindig jó.
amikor kezdek becsípni, picikét felerősödnek a hangok, meg a színek, és érzelmek is. most ez van.
borozgatós este ez. és beszélgetős is.
takarítottam ma, meg fusiztam, hogy legyen pénz.
nem nagyon van kedvem a holnapi úthoz, de majd akkor már biztos lesz, ha ülök a gépen, és izgulok. mert mindig izgulok.
ennek volt egy másik klipje, amikor megszerettem, de ez mindegy most, mert csudaszép, és kész.
csicsiék megérkeztek a faházba, ami állítólag gecijó, mondtam is neki, hogy tegyük le, mert fájt hallgatni a lelkesedését. az van, hogy kurvára sajnálom, hogy nem mentem, ugyanakkor örülök is, mert varsó előtt kurva szar lett volna, illetve hát az lett volna kurva szar, hogy visszaérek nagy nehezen valahogy pestre, majd rohanás a ferihegyre. ez is milyen már, hogy reggel hatkor kell elindulni, és három órakor vagyok miskolcon. és nem frankfurtból indulok. szóval ez volt a bölcs megoldás, csak tuti kurvajókat röhögnek most ott, meg folyik a vodka.
persze én is mulathatnék itthon, de nem volt kedvem/erőm kimozdulni. aztán meg ihattam is volna akár, de egyrészt tegnap veszélyesen berúgtam, mert nem tudtam ellenállni a pálinkának (fájt is a fejem reggel, szottyoskrumpliként néztem magamra a tükörből), másrészt meg most tényleg, minek? aludni kell. pihenni kell.
nincs kedvem persze. tipikus. legalább sétálnék, vagy valami. de nem, én itt nézem a dextert, és játszom a kurva fekete özveggyel, és közben azon gondolkodom, hogyan csinálhatnék valami jót a munkámban, hogy legyen értelme, mert hát csak az lenne a legjobb, ha úgy dolgoznék, hogy van értelme.
persze bent hagytam a repcsijegyet az irodában, holnap mehetek be érte. faszkivan.
nem baj, hazafelé a csicsiék bemennek anyámhoz kajáért, így mire visszajövök lesz finom nokipöri, meg uborka. szeretek enni, mert a jó ételek megérdemlik, hogy szeressem őket enni.
akartam aludni, de nem megy. meg az egyik kollegám sértődőset játszik, azt, amikor látványosan csendben van, és nem szól hozzám, csak azért, hogy menjek, és vigasztaljam, és derítsem ki, mi a fasz baja van. de az a helyzet, hogy ez már nem óvóda, ő meg nem barátom, csak egy kollegám, és leszarom a kurva színjátékát is.
az elején is gyanús volt már a tréner, már úgy értem, hogy gyanúsan rossz. mikor először jött a cigányos viccel, akkor még csak beszóltam neki, mondtam, hogy ez a vicc akkor is vicces lett volna, ha nem cigánnyal meséli. aztán jött a három fontos kör, ahol helyt kell állni (önmagad, család, munka blabla), és ekkor mondta azt, hogy a család ugye férfi és nő, bár mostanában szomorú, hogy úgy kell bemutatkoznia, hogy a végén hozzáteszi, hogy és heteroszexuális, mert lassan már ez a kisebbség, és még finom megjegyzések ehhez.. szóval ekkor döntöttem úgy, hogy hazajövök.
mert az egy dolog, hogy valaki buta, és azt hiszi magáról, hogy okos.
ha kötelező bent lenned egy előadáson (tréningen), ahol evidens dolgokat hallgatsz, olyanokat, amikre vagy megtanított négyéves korodban anyukád, meg az élet, vagy tökmindegy, mert 28 évesen már tényleg mindegy...
szóval, ha kötelező ott lenned, akkor
némán tűrsz, és hagyod, hogy gyereknek nézzenek, és úgy beszéljenek evidenciákról, mintha a spanyol viaszt találták volna fel, kérdésekre pedig kurvára próbáljanak mellébeszélni, mintha azt kérdeztem volna, amire válaszolt...
vagy beszólsz, és próbálod mondani, hogy ez faszság, bár tudod, hogy alapvetően nincs értelme, és nem az előadó a hibás azért, hogy ez a klassz tréning létrejött?
nem baj, legalább srégan (??) hátranézni jó volt.
szóval ittam pálinkát, és berúgtam, mert ma még nem ettem.
ez most jó amúgy, olyannyira, hogy azt hiszem, folytatom.
úgy néz ki, hogy ma este komoly beivás lesz itt. szervezkednek az emberek, jönnek a pálinkák és a borok egyre. akartam vezetni pedig éjjel még, de akkor ezt holnapra helyezem. mert akkor ma iszom.
basszus, mindjártbeszarok. letöltöttem egy doors remix albumot, és egyszerűen kurvajó. fúbasszus, rég hallottam ilyen jót.
az egyik dohányzóerkélyre pont rásüt a nap, és atlétára kell vetkőzni cigizéskor, olyan meleg van. a másikon nem süt a nap, és orkán erejű szél fúj, kabátot kell venni cigizéskor. ilyenek vannak. 10 méter a különbség a két erkély között.
mindenki az álmos arcomon röhög ma. egyébként. persze, hisz vicces, magam is így gondolom. ha néznék tükörbe, én is nevetnék.
dolgozni kell. dolgozni.
jöttem reggel, néztem a házak tetejét, olyan élesek a kontúrok most, pont olyan a fény. egyébként ez szerintem az elmaradt tavasz.
tökre emlékszem, hogy álmodtam valamit, ami annyira jó volt, hogy mikor felkeltem, még próbáltam visszaaludni, hogy benne maradjak még, de nem ment, mert a hüjegyeker kint ordított. mindegy is persze.
most akkor kávé.
fellépett egy lépcsőfokra, és érezte, ahogy megfeszül lábában az izom. a lábam cipeli a testemet, erre gondolt, mikor kezeivel már megérintette a kilincset. a nap tükröződött az üvegajtón, ezért hunyorítva kereste a következő lépcsőt a homályos lépcsőházban. erről van szó - gondolta. fény van, majd sötét van, fény, majd sötét megint. én meg csak alkalmazkodom, mert néha látok, néha meg nem, és néha látnak, néha meg nem.
a fény felfal mindannyiunkat, ha egyszer dühös lesz.
egészen félreértelmeznek a kollegáim, illetve páran közülük. tegnap például a rádiófelvételen gecire idegesített az ügyfél, ezért folyamatosan viccesen beszólogattam neki, néha már kínosnak éreztem a dolgot tényleg. erre ma jön az ökkánt, hogy milyen jó fej voltam, meg vicces, és hogy máskor is elvisz majd ehhez az ügyfélhez, mert milyen jól bánok vele. na köszi. kénytelen leszek durvább eszközökhöz folyamodni.
láttam ma a rubint rékát, nem volt arca, csak nagyon erős smink. amúgy csinos volt, legalábbis nem látszódott a teste, ami előnyére válik.
ó basszus, vicces mondatokat kell írnom, na ezt utálom a legjobban, mikor vicces mondatokat kell írnom. na nem baj, írtam pár vicces mondatot, de tuti nem olyan a humora annak, akinek kellettek, mint amilyen az enyém. az én vicces mondataimon csak a csicsike, meg anyjuk röhög.
annyira sokat ettem, hogy azon kaptam magam, hogy titokban nosztalgiázom. ez milyen már. nosztalgia, basszameg.
kellene egy kitűző, amire az van írva, hogy munkááááát. mint a south parkban, úgy. de az lenne a jó, ha mondaná is. egyszer tényleg el kellene menni pedig tüntetni így. sosem értem amúgy, hogy a tüntetéseken miért nem ilyen táblák vannak lefejezett gyrucsányosok helyett.
meg izé, kellene minden ellen, és minden mellett tüntetni, valaminek a képviseletében, és szórólapozni is. szórólapozni kellene a leginkább, az nagyon jó dolog azt hiszem. olyan szórólappal, amin van egy bón, amit a következő tüntetésünkön válthat be a kedves utcánközelekedő közönség.
utálom, amikor valami ügyintézés van, mert azt mindig otthon kell csinálni, miskolcon, vagyis bele van vonva anyám, vagyis naponta 10-szer felhív, és nem érti, hogy elfoglalt vagyok, mert egy gyerek nem lehet elfoglalt, és mikor hangfelvétel van, akkor sem nyomhatom ki, és egyáltalán, mindent csinálnom kell gyorsan, és ügyesen, és úgy, ahogy ő akarja. édes egyébként, és imádom, és még jó is, hogy így csinálja, mert egyébként sosem intézném el, amit kell, de akkor is az idegeimre megy.
beteg az asszony otthon, mondom neki, ne dolgozzá', feküdjé' ágyban, takarózzá' be jól, és egyé' is a tea mellett. nem lesz ez így jó, mert olyan vékony, mondom neki mindig, kell bele az energia.
ma úgy tűnik mérföldkőhöz érkezem, ugyanis csabival egy, a kádárban elköltött ebéd után lecseréljük a kereket. elérkeztünk ehhez a pillantohoz is, nem kétséges, a türelem rózsát terem.
jó, ma ez egy ilyen nap. valahogy. csodálatos a palyabea azért. meg a cigány himnusz eleve.
megyek haza, mert tököm kivan. illetve valahogy nincs, és valahogy mégis.
bonchidai menyecskék
bonchidai menyecskék ugrálnak, mint a kecskék,
szeretőjük mindig más, az uruk csak ráadás.
bocnhidai híd alatt leány a legény alatt,
azért feküdt alája, viszketett a bokája.
bonchidai asszonyság vízért küldi az urát,
míg az ura vízért jár, barna legény nála jár.
viszik, viszik a szilvát, válogatják a javát,
én is ettem belőle, szerelmes lettem tőle.
baszki, ez kell még, van itt egy gyakornok, aki art director, de nem ért a géphez. persze klassz, mert elvileg kell adni neki feladatokat, de csak három naponta jön be. ráadásul ilyen ifjú titán, eléggé el van szállva magától, és most épp áriázik, milyen klassz dolgok vannak a fejében, ami még nem lenne gond, csak az a baj, hogy kurva sokat beszél, aztán én még kollegákkal sem szeretek ennyit beszélni, nem hogy ismeretlenekkel...
mindegy. túl leszünk ezen is, gondolom.
kiskoromban a tesómmal mindig kézenálltunk (tótágas, baszki, ez milyen jó szó) a nagyszobában. sokszor csaltunk, ő is meg én is, olyankor ráraktuk a fejünket a réka bútorra (vagy nem tudom, mi volt a neve, de ilyen kihúzható fotel-ágy szett), mert úgy tovább tudtunk kézenállásban maradni. de hamar kinőttük a szobát, többször a csillárt rúgtuk le, többször anyát találtuk el, mikor épp bejött, etc. később nagy hasznát vettem a tudománynak, mert isiben meg mindig a tesi tagozatosokból állt össze farsangkor a bohóckar, és akkor nekünk flikkezni, meg szaltózni, meg kézenállva menni kellett.
basszus, hogy ma leírtam ezt a káttáni szót, erre a maffia első része indul a viasat 3-on.. ráadásul pont a fiúk a klubból után. zseniális.
"mi az? csak nem michael bolton forszírozza a csendes éjt?"
úgysem találod ki, hogy al bundy, hehe.
egy igazán klassz dolog van a nyár végében, és az is csak optikai, most legalábbis, amit hirtelen érzékelek, mert persze van tök sok jó még. szóval hogy olyan éles minden. hogy olyanok a színek, amik élessé teszik a látványt. gyönyörű. valahogy.
végülis ezt postolom ma utóljára, pedig a loverman, meg a do you love me, meg a red right hand, meg az into my arms, meg a henry lee és a weeping song között hezitáltam nagyon. de ez lett. jól. mert. csöndben vagyok, mikor ezt hallgatom. valahogy.
amikor még gitároztam rendesen, már úgy értem, ilyen rokkbandában, meg koncerteken, meg mittomén, szóval akkor a bal kezem ujjain állandó bőrkeményedés volt. de nem az a brutál, ami a nagyanyám sarkán, érted, hanem egyszerűen ott meg tudtam fogni forró dolgokat, mert nem éreztem nagyon semmit. biztos neked is ilyen volt a hegedüléskor, nem csilivilibilike? na mindegy, a lényeg, hogy már nem olyan. illetve nem ez a lényeg. nincs lényeg. csak néztem most az ujjaim végét, hogy hogy jönnek a vonalak, azokat a kis hurkokat, és erről eszembe jutott. ez. hogy akkor nem látszódtak. vagyis kevésbé.
néha hiányzik az a korszak. simán megittam akkoriban fél liter vodkát, meg fröccsöket, és nem okozott gondot a szereplés sem. ah, fiatalság, bolondság.
van egy másik kolleginám, aki meg folyton arra sarkall bennünket, vagyis inkább helyesebben, arra akar rávenni bennünket (bennünket = két leszbikus kollegina), hogy bókoljunk neki, meg flörtöljünk vele.
flörtöljön vele a repülősgizi. amúgymeg. nem értem, miért nincsen saját életük egyeseknek, miért az enyémet akarják itten élni. vagy legalábbis irányítani. faszba.
már nincs olyan szépkék rész az égen. csak a koszoska.
és jenő megint németül skype-ol, ennél tényleg nincs idegesítőbb. legalábbis mostan. itten.
amennyire szídják ezt, annyira szerintem nem szar. olyan a britni, mintha félne bármilyen óvatlan lépéstől, hogy leesik a haja, vagy kidob egy hatalmas taccsot, vagy letörik a dereka, vagy nem tudom. anyám szeretője mozgott így, mikor becsípődött a hátában egy ideg.
viszont tök jó lett volna, ha pl egyáltalán nem mozog. vagy valami domina szerepben, ostorral táncoltatta volna a csajokat. és akkor nincs mozgás, mégis klassz.
akkoriban, mikor apám visszaköltözött miskolcra, azt a piros sophie-t szívta, amiről mindenki azt mondta, málnás, de persze nem málnás volt. emlékszem, ez volt az egyetlen trükk (meg a pénz persze), amivel fel tudott csalogatni magához, mármint hogy nála legálisan cigizhettem, meg mindig adott egy dobozzal ajcsiba. milyen könnyen megvesztegethető voltam, atya.
énnekem nincsen kedvem dolgozni ma. hogy lehetne valahogy megúszni ezt a napot.
meg ennék káposztás sztrapacskát.
meg nem tudom.
kaptam egy kommentet, íme: legyen nagyon erős, kiugró, de csak kicsit.
köszbazdmeg.
tegnap apám elől menekültem álmomban. ma nem álmodtam semmit. hétvégén meg megyünk pihenni a csajokkal. igen, jól látod, nincs semmilyen összefüggés. de amit írni akartam, az teljesen kiment a fejemből a vanish oxi reklám alatt.
kétütemben aludtam. egyszer 11-ig, aztán meg 2-től négyig.
voltam viktornál, komolyan mondom, fölnőtt a viktor végre (vagy nem végre), tök jól néz ki már a pecó, leszámítva a konyhát, meg a fürdőt, de szerintem most már ezekkel fog foglalkozni, mert a szobák már csudaszépek. szeret engem ez a srác, annak ellenére, amik voltak, és igazából én is szeretem őt. dani is befutott, ez is milyen hihetetlen, hogy lassan hat éve vannak együtt. még egyszer megyek ma hozzájuk a mosott cuccért. nincs amúgy kedvem mozogni, illetve van, csak nem így, vagy hogy mondjam. mert az idő egyébként remek.
most meg megint rácsúsztam a smack levesre, illetve még nem, de érzem, hogy rá fogok, úgyhogy ma főzök inkább, hogy holnap legyen kaja, és ne kelljen smacket. ennem.
anyámnak volt régen egy osztálya, ahol volt egy lány, ma eszembe jutott, elsősök voltak, és sokszor bent ültem az órán, ha épp úgy alakult, hogy meg kellett várnom anyát. és egyszer dolgozatot írtak, és a kiscsaj többször felállt közben, odament a barátaihoz, megnézte, ők mit írnak, de mindezt olyan természetesen, hogy anya nem is tudott rászólni, köpni nyelni nem tudott, nevettünk csak cinkosan.
meg hülyeséget álmodtam apámmal. mennyi faszságot írok most is. be is fejezem.
valahogy nagyon ügyesen csináltam ezt a tegnap estét, mert egy leheletnyi fájás sem lakik ma a fejemben, pedig még csak ki sem aludtam magam, vagy hogy kell mondani ezt, ugye.
kellene értelmes dolgokat csinálni ma. nem is tudom. séta, ebéd valahol pl, vagy csak beülni egy könyvvel valami kávézóba.. kellene értelmes dolgokat csinálni ma.
nem mintha az nem lenne értelmes, hogy itthon rihiröhizünk, csak nem tudom.. mindegy is, csinálok kávét, mert ez így nem jó.
az alibiben egy jó dolog van: az ember önértékelése tökre helyreáll, úgy érzi magát, mintha jól nézne ki, meg jól táncolna. a ribivel szétriszáltuk a seggünket, az van.
egyre nagyobbak a mágnesfoltok a tévén.
ribivel ültünk az eklektikában, megbeszéltük, hogy most berúgunk. aztán egyre többet ásítottunk, na ez van. viszont kurva jól néz ki, ez is van.
meg a csabi van, aki hívott, és jött az eki elé, és elvitte a slusszkulcsot, aztán meg a pótkerekemet, tesztelni, hogy nem lukas-e, szóval hamarosan tényleg aktív lesz a kicsikocsi, ez is jó.
meg a duna. az is jó.
a kollegám szerint a kintről elérhető belső levelezés címe: www.hulyevillamegintelfelejtette.hu
de nem jön be semmi, ha ezt írom be.
kurva jól aludtam, köszönhetően az uzsirozénak. még reggel is kifolyt a nyálam, arra keltem, hogy ott folyik a kezemen, hahaha.
zsóval a gátmazzsázsra ébredeztünk reggel, gondolhatod. soma azt mondta a tornázó terhesnő megjelenésekor, hogy annyira érzékeny az energiára, hogy már most, hogy kicsit felkavarta az energiát, lúdbőrős lett a karja. jesszusom.
nem lett kedvem aludni. mire megjött zsó, meg ribi, kijózanodtam. ribi el is ment, aztán zsóval néztük a queer as folkot, majd a nip/tuck-ot, jó volt. ő már alszik. nem zavarja, ha megy a tévé, sőt. ezért nem zárom be az ajtót. cigizek amúgy. ha elszívtam lefekszem. fázik a lábujjam. illetve több lábujjam is, de nem mind. nem hivott a tomi, hogy a faszért nem mentem. így van egy nap haladékom, hogy erőt gyűjtsek arra, hogy kimondjam, mert nem volt kedvem. ő holnap megy a cégemhez ledealelni a melót, amit szereztem neki. be kéne fejeznem ezt a postot. valamiért nehéz. befejezem akkoris.
becsíptem itthon, az lett. nem megyek sehova, az van. zuhanyoztam, és pizsiben iszom tovább a melegben.
olyan érzés most, mintha minden simogatna, klassz. klasszklassz.
főztem. jó lett.
hívnak este buliba, vagyis estére buliba, de nincs kedvem. menni. viszont biztos nem fog örülni a tomi, mert már hosszú ideje tervezi, szervezi azt, hogy együtt igyunk. szóval azt hiszem, elmegyek. de jó későn, majd 10-11 körül. bírom tomit amúgy. gyerekesen írok most. örülök neki.
jókedvű vagyok, mert tiszta a fejem.
vagy tiszta a fejem, mert jókedvű vagyok.
vagy tiszta vagyok, mert jókedvű a fejem.
vagy tiszta a jókedvem, mert van fejem.
parappa parappa.
a castroban ebédeltünk, és ott voltak a ribiék is amúgy, de nem ezt akarom mondani, hanem az öreg házaspárt (gondolom), akik megérkeztek, és szó nélkül, komótosan és egyenes háttal megettek egy-egy húslevest, majd egy-egy főttkurmplit hússal és olyan gyümölcsszósszal, amit napköziben, meg menzán kaptunk mindig, biztos tudod. aztán fizettek, és elmentek, és csodálatos volt.
megbeszéltük amúgy ribiékkel, hogy öregen mi is ilyenek leszünk, csak hozzátettem, hogy mi külön asztalhoz ülünk majd, illetve ribi hozzátette, hogy tenna lédiben, illetve zsó hozzátette, hogy majd átkiabálunk egymásnak, és igen, az van, hogy ez pont így lesz.
nem beszélve arról, hogy eszembe jutott az a gyönyörű bratislava tévés meseszpot, amikor meggyújtja a csillagokat a pásztor éjjel, és a zsó azonnal vette is a laptopját, és kattintott, és mutatta, és jó volt nagyon.
az meg annyira jó, hogy ma végre tiszta az idő. tegnap olyan volt, mintha egy alig hallható, magas frekvenciájú hanghullám folyamatosan szólt volt a levegőben, és így nyomasztotta az agyamat, de ma tiszta és csöndes a levegő, és szeretem beszippantani, mert finom.
van egy kolleginám, akit még az első reklámos munkahelyemről ismerek. nagyon tehetséges, de írtó lassú lány, és igazából az van, hogy kurvára érthetetlenül, meg hadarva beszél. na most, a régi munkahelyemen mindig kimentem vele kávézni, mert baszottul egyedül volt (mindig = 3 alkalom), és akkor ő úgy érezte, hogy mi nagyon jó barátok vagyunk. és hát miután elment onnan, hívott, hogy menjek hozzájuk vacsorára, meg fasztudja, csak nagyon kellemetlen volt, mert telefonon egyáltalán nem értettem, mit mond, ezért egy idő után fel sem vettem a telefont már. aztán eltelt vagy két év, és itt újra együtt dolgozunk. és mindig hív enni. én meg mindig kifogásokat hozok, hogy miért nem. és akkor ma már nem hoztam kifogást, mert már tényleg ciki, magam előtt szégyellem magam, amiért ilyen paraszt vagyok. úgyhogy megyünk enni, és nem fogom érteni, amit mond, csak helyeslek majd, meg ühümmözök, és reménykedem, hogy nem valami olyasmira bólintottam rá, ami következményekkel vagy kötelezettségekkel jár, és jaj.
szoktam nézni a kézfejemen a bőrt, a sejteket egészen pontosan, mert baromi érdekesek a sejtek a bőrben, a kézfejemen. fura ez, hogy így összeállnak, és akkor védenek. hogy így szét is eshetnének millió darabra, és akkor nem lennék. vagy hogy.
aztán van, hogy megszagolom a kézfejemen a bőrt, egészen más ott az illata, mint például a vénámnál, a csuklómon.
tegnap este bemutattam zsónak, milyen hatással van egy erős mágnes a tévére. azóta a bal felső sarokban van egy tenyérnyi kék, a jobb alsóban meg egy zöld folt.
na, elindítottam a tudatos gépezetet, csináltam egy kurva vidám playlistet, bevettem egy saridont, és kurva sok folyadékot megittam, mindjárt hat majd ez így együtt. illetve leginkább az, hogy lelépek mindjárt, tényleg. csak a megfelelő alkalomra várok. most nem lesz egyszerű, eddig mindig úgy csináltam, mintha csak pisilni mennék, de most kabát is van, plusz viszem haza a céges laptopot, szóval nem tudom eltusolni..
anyám hívott ma, hogy küldjem át a személyi igazolványom számát, és akkor én meg forwardoltam neki egy, direkt az archívumba mentett smst, amibe még anno beírtam anyám nevét, születési helyem és időm, meg a szig számot, erre anyám felhívott, hogy egye a humorom, azt hiszem, hogy nem tudja, hogy ő az anyám.. mindegy, ez így nem vicces, de akkor az volt. említettem már, mennyire szeretem őt? szombaton pl, mikor itt volt, az ágyamon hasalt, néztünk a neten valamit, és akkor jól mellé feküdtem, megölelgettem és puszilgattam is, egyszerűen feltöltött, mintha gyerek lettem volna megint.
mit beszélek ennyit már megint.
ma majdnem embert öltem. na jó, azért ez túlzás, de akkoris.
mit kezdjek egy szenilis picsával? hogyan haladjunk, ha elfelejti, hogy erről már beszéltünk egyszer? olyan volt, mint egy rossz vígjáték, basszameg.
ja és basszus, ma végre, több mint egy hónap után úgy néz ki, hogy kicsikocsi új lábat kap, szóval lehet majd fuvarozni. persze ez attól is függ, hogy a pótkerekem csak le van eresztve, vagy ki van lukadva. mindenesetre imádnám, ha újra mobilis lennék, annyi szent.
rsb-nél van kint, nála találtam, de nekem is ki kell raknom, mert ezt hirdetni kell. ez a nő nagyon rendben van.
miért nem lehet inkább az ágyban fekve nézni, ahogy kint esik az eső.
ez a hét valahogy tragikusan fárasztó, de csak a melós része. ez csak azért érdekes, mert általában mindent megcsinálok gyorsan, és akkor az jó, most meg kerülöm a dolgokat, tologatom. milyen lelkivilágra vall ez? persze nem is fontos, utálom az önanalízist.
nem is tudom, mi okozhatja azt, hogy abszolute indulásra kész vagyok, de tényleg, talpig felöltözve, tisztán, meg minden, még reggeliztem is, de mégis írtam egy smst, hogy kések egy kicsit, és visszaültem ágyra, s most bambulom a tévét. mindegy na, nem is fontos. már szerda, vagyis ha ezt a napot nem számolom, holnap az utolsó munkanap a héten. ezen a héten munkaundorom van, ez is fura.
a zsosz meg írt smst most, hogy nem is gondolnám, mennyire hideg van. akkor kabátot veszek. viccelődtek tegnap, hogy ma kiskosztümbe menjek, mert prezi lesz, úgyhogy direkt felvettem a drinking-smoking-and-sex pulcsit, hogy basszameg a ló.
beittam a ribinél. jó volt. tök alsó kettőt néztünk, bírom a rob schneidert, az gáz? mondjuk leszarom, vicces és kalap.
kicsit rendet raktam, de csak kicsit.
meg pszichológusosat játszottunk a csabival brainstormingos helyett, és sokkal jobb volt.
aztán meg úgy néz ki, megyünk a ribihez dvd-zni (inni), és a tök alsót nézzük majd, mert vicces filmre vágyunk mindannyian (meg italra).
baszki, dokumentálom az életemet, hihetetlen. pedig mennyire utálom ezt.
gyerekkoromban volt egy kislány, akit unokatesómmal mindig aláztunk, de én titokban szerettem.
igyekszem feleleveníteni ezeket, úgy értem, a vonzódásaimat lányok iránt, mert valahogy azt hittem sokáig, hogy nem volt, pedig tuljdonképpen 4-5 éves koromtól abszolute kézzelfoghatóan jelen volt ez a dolog.
basszus, mindent elkövetek, hogy ne kelljen azzal foglalkoznom, amivel foglalkoznom kell.
egészen olyan, mintha betéptem volna, szórakoztató üzemmódba kapcsoltam, és kerülöm a munkát. az imént csocsóztunk, ami nagyon vicces volt, és mennek a gusztustalan viccek, meg az extrém káromkodások, miért is jó 6 fiúval lenni egyszobában, ugyebár.
olyan felrúghatnékom van napok óta, aztán meg estére szeretethiány, nem is tudom, ez már a klimax akkor, vagy csak kellene találnom elfoglaltságot magamnak a morfondírozás helyett?
most meg lenny kravitz playlist, elég jó.
kéne valami cél talán.
ja tényleg, belvárosban klassz mosodát tudsz? olyat, ahol lehet nyugodtan olvasgatni, meg kávézgatni. ilyesmi.
hűvös van ma, meg eső, és mindenki kész van ettől, de nekem ez valahogy jólesik a sok szottyadós meleg nap után. jól esik kicsit fázva magamra húzni a takarót éjjel. az van.
nincs kedvem ehhez a naphoz, ami a munkát illeti. de már csak holnap meg holnap után, aztán egy nap szabi, azért az jó.
ennék valami zöldségeset. nem tudom. egyébként meg nincs semmi izgi, nem tudok mondani semmi izgalmasat, ez van.
voltam edzeni a viktorral, kurva vicces volt. olyan volt, mintha személyi edzőm lenne, nagyon komolyan vette. vettem bérletet, aztán a lelkemre kötötte, hogy vegyek vizet is. aztán átöltöztünk, és jött az edzésterv. régen makacs voltam, vagy csak nem voltunk olyanban, hogy irányítson, fasz tudja, de most elkezdte, hogy az elején kisebb súlyokkal többször, és hogy akkor hátra mellre, bicepsz, tricepsz, és közben azon a derékforgatóson lazítsak, és lábra majd csak mikor már minimum másodszor jövök.. cuki volt, na.
szóval most itthon, egyáltalán nem érzem fáradtnak magam, lévén, hogy nem engedett rendesen edzeni. muhaha.
volt most egy ötletelés, ami egy kicsit feldobott, de épp csak annyira, hogy már nem sajnálom magam iszonyatosan, muhaha.
negyed hat, basszameg, mindjárt lehet hazamenni, azért az elég jó. pláne, hogy maradt még anyám brokkolis, karfiolos csirkepörköltjéből.
tanulópénz. ezt is, aki kitalálta.
tiszta mazo vagyok ezekkel a zenékkel a fülemben, de ez most valahogy mégis jólesik, csak itt bent, aztán majd ha hazamegyek, akkor vidámságra váltok, de egyelőre ez, fürdőzöm a szomorúságban, bár ez nem jó szó. mármint nem a fürdőzés.
nem tudom. vannak emberek, akik berendezkedtek arra, hogy ilyenek, és olyanok, és ebből nem fognak kilépni sosem. és nem tudom eldönteni máig sem, hogy akkor most nekik jobb-e, de azt hiszem nem. az élet valahogy élménykollektorként szebb. bár ez is egy rossz szó. de mi más lendíthet át vidáman, vagy legalábbis jólesően a következő reggelbe, ha nem valami élmény, valami testes, klassz élmény... mindegy, faszkódom, buzgárkodom, on-off-on-off...
teleírom ma ezt a blogot, bár képzavar.
most épp a halo goldfrapp remixe szól, ami tök furcsa egyébként, inkább olyan, mint egy filmzene, ami nem baj, csak fura.
meg megint innék. nem vagyok alkesz, vagy ilyesmi, csak most jólesne az az érzés valahogy.
elutazunk nemsokára, az jó lesz. utazni jó. igen, ez a mix ez ilyen utazós, finom kanyarokkal hintett.
sosem fogy el a munka. sosem fogy el a munka. sosem fogy el a munka.
például elmennék idén szüretre, az vicces lenne.
most írt egy ismerősöm, tudok-e robogót vezetni, mert lenne egy reklámfilm, amibe kell robogóvezető nő. több is.
mondom neki, tudok, csak épp nem vagyok az az üzletasszony típus, de azt mondta, ez nem gond, úgyis bukó lesz rajtam.
mondom neki, ez nem annyira fej kérdése, abban nem vagyok biztos, hogy hitelesen festenék egy rámadott kosztümben ugyebár, de azt mondta, ezen ne gondolkozzak, mert egyelőre az a para, hogy a-kategóriás jogsisokat keresnek, amit senki sem ért, mert hogy a robogóhoz a b is elég.
na mindegy, ezt csak mondom, mert mesélek, mert amíg élek mesélek, meg mert ha nyomkodom a billentyűket, és közben szól a zene, akkor valahogy megáll az idő, vagy épp hogy felgyorsul, vagy nem tudom.
na jó ebből most sürgősen ki kell jönnöm valahogy, asszem délben lemegyek a dunapartra, vagy valami, meg felrakom az mp3-lejátszóra az abba goldot, és csak azt, és akkor majd azt hallgatom, és talán vidám leszek, mert jó lenne.
a chris cornell-nek meg olyan bazi jó hangja van, tök jó, hogy szólózik, tényleg. és ez a billie jean feldolgozás ez valami hihetetlen kurvajó.
csináltam egy extralong playlistet, szerintem kb hatig kitart majd, és úgy döntöttem, nem nyomom meg a pause-t egész nap. burkot képzek zenéből, és nem lesz, nincs átjárás, hagyjatok a picsába ma, mintha itt sem lennék, csak emailen keresztül vagyok hajlandó munkát felvenni és átadni is. egy meeting lesz ma, azt majd talán chaten. faszkivan.
csabival megbeszéltük a kocsikerék ügyet, remélem, a hét végére újra kap lábakat kicsikocsi, és akkor szombaton pl elszáguldozom valami dombra, hogy heverésszek a fűben kicsit.
mindig az volt a cure-ral, hogy igazából tök szarok a klipjei, pl ez is, de a dal az valahogy tökszép. szóval talán csak a never enough meg a close to me, meg a lullaby klipje fantasztikus, de mindegy is.
nincs kedvem ehhez a héthez, nagyon nincs.
sosem értem, hogy lehet egy alapvetően nem rossz filmet végül elbaszni.
asszem, úgy három éve voltam utóljára moziban, akkor annyira szarul éreztem magam, hogy megfogadtam, sose többet. de ma elmentem. és ma talán rosszabb volt az élmény, mint akkor. nem a film. hanem a körülmény. ez van, ez valahogy nem az én közegem.
tegnap fekete tűntetők lepték el a madách teret, sokat nevettünk. de ők többet.
mozdulni sincs kedvem, miközben meg sétálnék. sétálok egyet, basszameg. legyen ez. ez lesz.
mármint a kiemelt.
Courtney Love said that Amy Wino is the biggest cokehead she's ever seen in her entire crackhead life.
Court said, “Amy does more drugs than anyone I’ve known. I’ve been with lots of people when they’ve taken coke, including stars like LINDSAY LOHAN and KATE MOSS. But I’ve never seen anyone take as much coke as Amy. Even I wasn’t that bad.”
Court also claims Wino speedballs with heroin and cocaine.
Wino and her deadbeat husband are due back in London this week after relaxing and getting sorted out in St. Lucia.
Court is like the Rosie O'Donnell of crackheads. First she gave her opinion on the Owen Wilson thing and now Wino. It's pretty scary if Courtney looks at you while you're snorting your 100th line and tells you to "slow down."
nem a lépéseire figyelt, hanem a lépések ritmusára. azért csinálta, mert szerette a rendszeres dolgokat.
akárhányszor hozzászóltak, mindig csak hümmögve bólogatott, mert tudta, hogy ez a lehető legrövidebb válasz.
közben pedig legbelül egy kis lángocska hatalmas árnyékokat varázsolt a titkos vágyai mögé.
