parappa

parappa parappa.
a castroban ebédeltünk, és ott voltak a ribiék is amúgy, de nem ezt akarom mondani, hanem az öreg házaspárt (gondolom), akik megérkeztek, és szó nélkül, komótosan és egyenes háttal megettek egy-egy húslevest, majd egy-egy főttkurmplit hússal és olyan gyümölcsszósszal, amit napköziben, meg menzán kaptunk mindig, biztos tudod. aztán fizettek, és elmentek, és csodálatos volt.

megbeszéltük amúgy ribiékkel, hogy öregen mi is ilyenek leszünk, csak hozzátettem, hogy mi külön asztalhoz ülünk majd, illetve ribi hozzátette, hogy tenna lédiben, illetve zsó hozzátette, hogy majd átkiabálunk egymásnak, és igen, az van, hogy ez pont így lesz.

nem beszélve arról, hogy eszembe jutott az a gyönyörű bratislava tévés meseszpot, amikor meggyújtja a csillagokat a pásztor éjjel, és a zsó azonnal vette is a laptopját, és kattintott, és mutatta, és jó volt nagyon.