mese

nem a lépéseire figyelt, hanem a lépések ritmusára. azért csinálta, mert szerette a rendszeres dolgokat.
akárhányszor hozzászóltak, mindig csak hümmögve bólogatott, mert tudta, hogy ez a lehető legrövidebb válasz.
közben pedig legbelül egy kis lángocska hatalmas árnyékokat varázsolt a titkos vágyai mögé.