hogymondjam?
kicsit becsíptem. gyönyörű a hold, és mégis valahogy fura minden. mikor magamra maradok, olyan ember leszek, akivel nem szívesen beszélgetnék. mondjuk ma társaságban is szarfej voltam, bár olyan volt a társaság is, az igaz.
kicsit tele van a tököm. de majd elmúlik, mint minden, mert valahogy úgy lettem nevelve, hogy nincs baj, és semmi sem gond. és igazából az a vicces, hogy nincs is baj, tényleg, meg nem is gond semmi sem. szóval na. ne is figyelj rám, összevissza beszélek, mint mindig.
holnap jön anyám. hajnalban, basszameg. viszem ki a picsába, aztán meg főzünk.
4 megjegyzés:
hjaj, ez a társaságos dologis. ezen gondolkodtam ma egész nap. arra jutottam, hogy szerintem beteges a viszonyunk mindhármunknak mindhármunkkal.
szerintem meg nem. szerintem az a beteges, amit mások csinálnak. a folytonos színészkedés, hazugság, megjátszás, prüdéria. az a beteges.
megfelelési kényszer, kisebbségi komplexus, önbizalomhiány, onmegvalósításra törekvés inkább.
csak engem ez kurvára idegesít, mert nem szórakoztat. :-D
na, hát ezt mondom. valahol ez mind egészségtelen. szóval nem mi vagyunk betegesek, jóvan? na.
Megjegyzés küldése