lent

évente egyszer elérem azt a pontot, hogy elvesztem a hitem az emberiségben. ami most elég bénán hangzik, értelmezd úgy, ahogy akarod, én tudom, hogy értem. mindegy, a lényeg, hogy idén most jött el ez a pont. gusztustalan többnyire minden és mindenki, ha nagyon elgondolkoznék, valószínűleg magamat is ide sorolnám, de nincs kedvem nagyon elgondolkozni, ráadásul mindig jó, mintegy utolsó szalmaszálként azt képzelni, én jó ember vagyok.