mese

fellépett egy lépcsőfokra, és érezte, ahogy megfeszül lábában az izom. a lábam cipeli a testemet, erre gondolt, mikor kezeivel már megérintette a kilincset. a nap tükröződött az üvegajtón, ezért hunyorítva kereste a következő lépcsőt a homályos lépcsőházban. erről van szó - gondolta. fény van, majd sötét van, fény, majd sötét megint. én meg csak alkalmazkodom, mert néha látok, néha meg nem, és néha látnak, néha meg nem.
a fény felfal mindannyiunkat, ha egyszer dühös lesz.