az meg hogy szerda van, felháborít. miközben meg tök jó persze, hiszen mindjárt hétvége.
és még mindig nem vettem zuhanyzófüggönyt.
és még mindig fáj a szám.
de a fogam már csak akkor, ha harapok, vagy ha belülrôl mosom. kivülrôl már nem.
update. kurva jó ez a szerda. ahogy süt a nap, azt az érzést kelti bennem, mintha szabadságon lennék, és ha kilépnék az irodából, akkor valami kedves kisváros utcája fogadna.
ma reggel hamarabb jöttem be, hogy egy munkát, amit kb szerda óta tologatok megcsináljak 10-re, mert megígértem. és azért az elég rossz érzés volt, amikor 9:46-kor elszállt a gépem, lefagyott, és kurvára nem lett semmi sem elmentve a wordben.
stand in the distance
i view from afar
should i offer some assistance
should it matter who you are
we all get hurt by love
and we all have our cross to bear
but in the name of understanding now
our problems should be shared
confide in me, confide in me
i can keep a secret
and throw away the key
but sometimes to release it
is to set our children free
stick or twist the choice is yours
hit or miss whats mine is yours
we all get hurt by love
and we all have our cross to bear
but in the name of understanding now
our problems should be shared
confide in me, confide in me.
philip seymour hoffman annyira jó.
és az annyira durva, hogy valaki a batman meg a nagy akciófilmek mellett egy flawlesst is meg tud csinálni.
hihetetlen, hogy galliano annyira szereti madonnát, hogy pont ugyanolyan hajat csináltatott magának. mindjárt keresek képet.
és az milyen, hogy a fővárosi gázművek webcíme www.fogaz.hu?
és hogy emailt az ugyfelszolgalat@fogaz.hu-ra kell küldeni?
ne fogazz, geci. elég, ha az ügyfélszolgálat fogaz.
anyám kedvében jártam, és küldtem neki egy smst tele praktikus kérdésekkel. persze azonnal hívott, a terv bevált, csacsogott, sugárzott, a végén már az egész dohányzó fényessé vált a hangjától.
és hogy a courney-nek micsoda szép kislánya van. na mindegy, csak a bulvárblogokat lapozgatom egész nap...
pont leértek a lábai a földre, ezért el tudta engedni magát. leperegtek róla a tekintetek, talán mert a fáradtságot pajzsként húzta magára, amit valljuk be, ritkán volt képes megtenni.
belül viszont, mint az érett szeder, minden érintés szétkenôdött, vörös nyomokat hagyott maga után.
vannak annyira jó kékek. persze ezt most csak én értem, de ez úgyis nekem szól.
annyira sajnálom, hogy nem lehet az asztalnál cigizni. néha tudom, hogy csak ennyi kellene ahhoz, hogy rávegyem magam egy-egy feladatra.
meg kell zuhanyzófüggöny.
fú baszki, nincs kedvem elindulni. el tudnám képzelni, hogy most visszaalszom még 11-ig.
lakik itt egy kutya a házban, még nem tudom, hogy néz ki, csak a hangját hallottam most. nem tolakodóan ugatott, inkább csak örült valaminek.
még egy hónapig nem vehetek ki szabit. de ha letelik a próbaidőm, azonnal kiveszek egy hetet, az tutifix.
na jó. nagyon reggel van még. csak a kávéval tudok kommunikálni ilyenkor. meg a cigit tudom figyelni, ahogy perceg.
nem tudom, nekem sem a kim basinger, sem a richard gere nem tetszik, ellenben uma eléggé.
dermesztő szenvedélyek. nagyon kicsi voltam, amikor láttam, és csak arra emlékeztem, hogy valami iszonyatosan idegesített. most rájöttem, hogy richard gere volt az.
richard gere-nek minden egyes filmje idegesít. még az is, amiben edward nortonnal játszik, ahol edward azt játssza, hogy skizo, aztán kiderül, hogy csak játszotta, és nem is az. na mindegy, a lényeg, hogy az egy gecijó film, és edward norton kurvajó benne, de richard gere miatt az is zavar. mert richard gere béééna. na.
pakoltam egész este. jól esett. és már nincs fiúk a klubból éjjel, és nem szabad elkezdenem maffiókat nézni, mert akkor arra szokom rá, és megint csak kettőkor fogok minden nap elaludni. szóval ma nem.
találtam a lépcsőházban három szatyor könyvet, igaz, hogy alig van hely a lakásban, de felhoztam. volt pár klassz darab, meg pár nagyon vicces, egyszer majd idézek belőlük.
hajh. amúgymeg.
its all over the front page, you give me road rage
racing through the best days.
jó lenne csak egy dologra koncentrálni, jó lenne koncentrálni.
mindig, mire kiegyensúlyozottá válok, elfelejtem, merre tartottam.
akkor tudom a legjobban, mit akarok, amikor nincsenek meg az eszközeim a megvalósításhoz.
mostanra tökéletesen lefáradtam. valószínûleg azért is, mert iszonyatosan meleg van a szobában. mindegy.
csak az ágyamra vágyom. csak a párnára.
elég durva szél van, el is álltam innen az építkezés mellől, ki tudja, egyszercsak egy toi toi-t fúj a szélvédőmre a szél. haha.
anyám is hívott, hogy vigyázzak, hova parkolok, cuki. meg hosszú hónapok után ma kivettem egy adag cd-t a csomagtartóból, durva, nem?
mindegy, most rántotta, kukoricás, majonézzel, még kenyér nélkül a fogam miatt, mokka, meg tejeskávé.
ádám egyébként tök rendben volt, rendes is, meg barátkozós, ami kifejezetten meglepett. a szemét a kanári-szigeteken látja már a naplementét, irígylem, mert épp most újult ki bennem a régi vágy, hogy vegyek ott egy bungalót, és naphosszat vékony, hosszú ujjú pólóban sétáljak mezítláb a tengerparton mojitóval a kezemben. a lábnyomaimban a kutyám fetrengene.
mindig elfelejtem, hogy az i drove all night is cyndi. tök vicces, amikor a meztelen testére rá van vetítve a kék autó.
meg azt vettem még észre, hogy a macis pasik, akik nem olyan zsírdagik, hanem nagy darabok, szóval ők nagy százalékban hordanak mályva, eper vagy répa színű farmert, nem? meg mellélnyt is.
van, hogy nem megy. és van, hogy megy. meg van, hogy döcögős. és olyan is van, hogy csak úgy siklik.
most, hogy megláttam a verát, eszembe jutott, hogy úgy dörgölőzött mindenkihez, hogy az már felháborító volt, többek között hozzám is. valaki elkaphatná, és megrakhatná már, mert minden egyes bulin ezt csinálja, kifejezetten kényelmetlen vele egy társaságban lenni.
egyébként meg tegnap volt miskolcon bál, ahol ott volt az én csudálatos anyukám is, és állítólag csudaszép volt, ami kétségtelen, mert az én anyukám a legszebb a világon. és biztos táncolt is, a tánca meg több, mint pompás, és mindig olyan kiegyensúlyozótt, boldog arca van a bulikon, úgy sajnálom, hogy nem lehettem akkor fiatal, amikor ő volt az.
annyira idegesít a szám egyébként, egyfolytában nyalogatom, mert mivel nem tudom rágni a bőrt, vagy ilyesmi, ezért ki van cserepesedve, és szar az egész, midegy is, el sem hiszem, hogy erről írok itt.
szóval tegnap voltunk a living roomban, egész vicces volt, legalábbis kurva sokat kacagtam. tökre nem tudnak táncolni a lányok, erre rájöttem, és hát megint bebizonyosodott, hogy ennyi buzi egyhelyen feszélyez engemet. nagyon rossz energia.
volt egy csomó vicces dolog, de jobbára nem emlékszem rájuk tisztán a szilva pálinka miatt, azt hiszem.
basszus, eddig nagy nehezen kikerültem a váltást az új bloggerre. mindig volt alul egy rejtett opció, hogy maradhatok a réginél. és most nem találtam ilyet. arra kényszerítettek, hogy váltsak. ezt a szemétséget. mindegy persze.
ma hazudtam egyet. azt mondtam a kollegámnak, hogy nem vagyok túl jó, ezért nem tudok bemenni, csak online segítséget tudok nyújtani. elég nagy a lelkifurdim, de azért remélem, akkora nem lesz, hogy mégis bemenjek úgy fél óra múlva.
a szódában egyébként. leszbikus csocsó. hihetetlen. mellettem hosszú hajú leszbilányok kottából énekelnek vinnyogó hangon. mi a fasz van?!
na, reggel (délben) négernős felső ajkam volt, de már lejjebb lohadt. a fogam még mindig fáj, de nem ilyen nyilalósan, vagy ilyesmi, remélem ez elmúlik majd. egyébként minden ok.
elhoztuk ribivel a tévét, összekötöttem a videóval, most már ki sem mozdulok. de közben meg holnap kurvára mennem kell dolgozni, és jön este ádám, az unokatesóm, aki nem csak hogy itt alszik, de hatra ki kell vinnem ferihegyre. ilyenek vannak.
If all you've got to do today is find peace of mind
Come round you can take a piece of mine
And if all you've got to do today is hesitate,
Come here, you can leave it late with me.
You could be taking it easy on yourself
You should be making it easy on yourself
Cause you and I know,
It's all over the front page, you give me road rage,
Racing through the best days,
It's up to you boy you're driving me crazy,
Thinking you may be losing your mind.
If all you've got to prove today is your innocence,
Calm down, you're as guilty as can be,
If all you've got to lose alludes to yesterday,
Yesterday's through, now do anything you please.
You could be taking it easy on yourself
You should be making it easy on yourself
Cause you and I know,
It's all over the front page, you give me road rage,
Racing through the best days,
It's up to you boy you're driving me crazy,
Thinking you may be losing your mind.
You're losing your mind.
You, you've been racing through the best days
You, you've been racing through the best days.
Space age, road rage, fast lane,
And if all you've got to do today is find peace of mind
Come here, you can take a piece of mine.
You could be taking it easy on yourself
You should be making it easy on yourself
Cause you and I know,
It's all over the front page, you give me road rage,
Racing through the best days,
It's up to you boy you're driving me crazy,
Thinking you may be losing your mind.
But you and I know,
We all live in the space age, coming down with road rage,
Racing through the best days
It's up to you boy you're driving me crazy,
Thinking you may be losing your mind.
It's not over, it's not over, it's not over,
It's not over, it's not over, it's not over, you and I know
We all live in the space age, you give me road rage,
Racing to the best days
It's up to you boy you're driving me crazy,
Thinking you may be losing your mind.
Losing your mind
I'd rather be liberated, I find myself captivated
Stop doing what you . . . Keep doing it too . . .
I'd rather stay bold and lonely, I dream I'm your one and only
Stop doing what you . . . Keep doing it too . . .
Things are getting strange, I'm starting to worry
This could be a case for Mulder and Scully
Things are getting strange, now I can't sleep alone
I'd rather be jumping ship, I find myself jumping straight in
Stop doing what you . . . Keep doing it too . . .
Forever be dozy and dim, I wake myself thinking of him
Stop doing what you . . . Keep doing it too . . .
Things are getting strange, I'm starting to worry
This could be a case for Mulder and Scully
Things are getting strange, now I can't sleep alone
My bed is made for two and there's nothing I can do
So tell me something I don't know
If my head is full of you is there nothing I can do?
Must we all march in two by two by two?
And as for some happy ending, I'd rather stay single and thin
Stop doing what you . . . Keep doing it to me
Things are getting strange, I'm starting to worry
This could be a case for Mulder and Scully
Things are getting strange, now I can't sleep alone here
Things are getting strange, I'm starting to worry
This could be a case for Mulder and Scully
Things are getting strange, now I can't sleep alone
So what have you got to say about that?
And what does someone do without love?
And what does someone do with love?
And what have you got to say about that?
olyan érdekes ez az elájulásos dolog. jó, persze, kurvára kimerült voltam ma már. de minden rendben volt, nem voltam részeg, sem semmilyen. éhes voltam, és elmentem a király utcai pizza hutba, az ablakon át kellett rendelnem a parmai tésztát.
megrendeltem, elszívtam egy cigit, és vagy öt perc telt el, mikor éreztem, hogy bazi éhes vagyok. és az éhség érzettel egyszerre jött az az ismerős rosszullét, amikor lemegy a vércukor szinted, és gyenge vagy, és tudod, hogy össze fogsz esni.
össze is estem. nem tudom, hogy értem földet, vagy mennyi ideig voltam lent, a következő, amire emlékszem, hogy a hátamon fekszem, és emberek kérdezik, jól vagyok-e, és mondom, hogy vércukor, tápászkodok, és leülök a lépcsőre. és egy kedves fiú ad egy ananászos melbát. aztán hagynak, én elrágom a csokit, kiadják a tésztámat, és ülök még ott, erőt gyűjtök. érzem, hogy vérzik a szám, odanyúlok, véres lesz a kezem. és fáj a fogam, tehát valami volt, amire nem emlékszem, mert én háttal tértem magamhoz, úgy meg nem lehet fogat beverni.
pár perc alatt jól lettem, és hazajöttem, azóta már a tésztát is megettem. a fogam még fáj, de remélem, holnapra elmúlik, nem lenne jó, ha a felső metszőfogaimmal lenne baj. a szám már nem vérzik, de fáj, bazira csíp, és belül is felhasadt, most látom.
hát ez volt ma. utóljára a viktornál, a wc-n estem össze így. egy tanulság van. ha ennyire megterhelem a szervezetem, akkor ennem kell. sokat.
basszus, hogy már ennyi az idő, és én még mindig itt szopok. persze tipikus, hogy már fél 11-kor készen voltam mindennel, és csak arra várok, hogy mások ráérjenek egy fél órás megbeszélésre.
6-kor keltem, fél 7-kor már átálltam a madách térről a ház elé, hogy könnyebb legyen a pakolás.
tegnap reggel óta kurvára nem cigiztem a szobában, hogy ne legyen büdi, meg szellőztettem is, meg minden. úgyhogy elmaradt a reggeli ágyban kávé, cigi és fekete özvegy kombó.
mindegy, a lényeg, hogy három körben sikerült levinni a kocsiba a cuccokat, persze még így is maradt viktornál pár holmi, de azok nélkülözhetőek még egy-két hétig.
aztán a lakásnál az első kör után felszabadult egy hely majdnem közvetlenül az ajtó előtt, ecsém, olyan gyorsan még nem indítottam el autót, és kanyarodtam, és parkoltam, mint akkor. a lényeg, hogy az utolsó körnél túlvállaltam magam, és meghúztam a hátam, úgyhogy most nem szívesen mozdulok meg, de legalább friss vagyok a korán kelés miatt. megyek is cigizni, meg fordítani a rohadt leveleket. nem akartam dolgozni ma. eh.
lesz cicakiállítás, de azt hiszem, az nem jó annyira, mint amennyire ígéretesnek hangzott elsőre.
amikor a tomorrow never dies-t hallgatom, mindig tele leszek energiával. nem hiszem, hogy a james bond miatt, mert sosem szerettem a james bond filmeket.
szóval írtam már a szappanos családról? ők is a lakásban fognak élni, velem. irén, szása és kolos.
fáradt vagyok.
viszont úgy néz ki, nem lesz gond a törlesztőrészlettel, azért ez jó érzés.
kellene valami olyan zene, ami jó. a fülembe. írásképtelenség jellemez.
valahogy egész nap csütörtöknek hittem ezt a napot, és most kivételesen örülök, hogy még csak szerda van.
ma is dobozoztam, eddig két kör volt, még jön egy. ha egyszer vége lesz, a ceruzát sem fogom felemelni a földről.
figyelte, ahogy az ujjbegyei találkoznak a műanyag billentyűkkel. kereste a pillanatot, amikor az érintés következtében egyenlő erőt fejt ki az ujj a billentyűre, és a billentyű az ujjra.
hallotta a hangokat is, talán emiatt volt képtelen meglelni végül. mert a hangok mindig késnek kicsit. a pillanat a legelső.
na, az van, hogy a lakásomban üldögélek, kávé az asztalon előttem, és van saját net. bassz, lehet, már ma éjjel itt fogok aludni akkor. na jó, azt azért még talán nem.
most mennem kell vissza a melóba viszont.
annyi dolog van még mindig, egyszerűen nem üresedik meg a lista sosem, pedig olyan jó lenne egyszer nagylevegővel hátradőlni, hogy na, akkor most semmi dolgom. szoktam persze hátradőlni nagylevegővel amúgy is, de úgy, hogy közben lenne mit csinálni, vagy legalábbis tudom, hogy maradt egy csomó elintézni való. csak olyankor úgy döntök, hogy most nem foglalkozom csak azzal, hogy úgy dőljek hátra, hogy ne zsibbadjon el a derekam.
tegnap a két doboz rosszabb volt, mint a bútorok. meghaltam. jó, nem, meg igazából nem tartott sokáig a rossz érzés a karjaimban, de mikor haladtunk vissza kicsikocsival, izgultam, hogy tudom-e majd tekerni a kormányt a király utcába kanyarodva.
persze ribivel megint volt vita, de mindegy is ez, mert hál istennek ennyi az egész.
ma meg lesz már tévé meg net. juhéj.
egyébként iszonyúan gyorsan elszállt az este, és meglepően jól aludtam. van, hogy ez ilyen egyszerűen megy.
aztán valamelyik éned azt mondja, hogy yeah.
gyorsan nőnek a körmeim amúgy.
és még fél 5 sincs.
valahol ribike növényhez hasonlítása és a pisilés között félúton úgy találtam, hogy minden rendben.
ezt csak azért jegyzem le, hogy ha visszaolvasom, akkor tudjam, hogy a stabilitáshoz, meg a felismeréshez nem szükséges semmi sem. semmi extra, tudod, mint tudatmódosító vagy baráti beszélgetés, vagy csí, meg jógakrisnaráma pl. semmi ilyen.
az más, hogy ezek is jók. meg hogy ezekkel is biztos lehet. csak nem elengedhetetlenek. na.
c'mon villa lose control. hehe.
ha nagy levegőt feszek az orromon keresztül, zárt helyen, olyan mintha még mindig be lennék tépve.
az a legviccesebb, mikor bejönnek az ökkántok, és akkor ólálkodnak körülöttem. pontosan tudom, hogy azért jön, mert sürgetni akar, de egyszerűen sugárzom magamból azt, hogy most nem szólíthat meg. nem is hozza fel a leafletet, csak megkérdezi, miért nincs a fülemen a fejhallgató, meg mosolyog, és erőt gyújt, hogy mondja, de nincs annyi erő szabadon a szobában, ami elég lenne nagy levegővétel útján ahhoz, hogy megkérdezze: hogy állsz az anyaggal, villa?
ajvé. érdekes, hogy mikor kanadában laktam, egészen máshogy álltam a hideghez. biztos a papírfalak miatt volt, nem? vagy nem tudom.
ez most nem tudom, miért jutott eszembe, mert nem fázom, vagy ilyesmi.
ittam tegnap egy bort a bencénél, valami j.p. chenez, de a chenez nem biztos. mindegy, nagyon finom vörös bor volt, és olyat szeretnék inni még.
csordultig volt álommal, pedig már megmosta hidegvízzel a szemeit.
az álmok végülis függetlenek a napszaktól, gondolta, és elzárta a csapot.
nem nézett a tükörbe, mert jól tudta, hogy színes képek és csodálatos hangok néztek volna vissza rá.
meg elfogyott a pénzem. persze tudtam, hogy ez lesz, de akkor is furcsa. de majd szerzek azért. valahogy.
meg anyám hívott reggel, mikor a mosdóban voltam, hogy harmadikán, mikor legközelebb feljön meglátogatni, azt szeretné látni, hogy minden cuccom egy helyen van. szóval össze kell szednem magam, az a helyzet. még jó, hogy van benzin kicsikocsiban.
pöckölöm le magamról a feladatokat, tök olyan érzés legalábbis, mikor megcsinálok valamit, mintha lepöcköltem volna, hogy békén hagynál már végre, bazdmeg.
na mindegy, azért ma számottevően jobb nap van, mint tegnap. még ha este dobozpakolás lesz, akkor is. tudod, olyan dobozok, amiket azért nehéz vinni, mert hatalmas a kiterjedésük, és a karod pont teljesen kinyújtva, és iszonyatosan feszül.. mindegy is persze, ez az én gondom. bár itt minden az én gondom. enivéj.
megyek cigizni, kint csepereg az eső, és azt szoktam figyelni, milyen a ritmusa.
ma este betéptem, és egy csomó fontos megfigyelést tettem. az egyiket idekopizom egy levélből:
"mikor betéptem, rájöttem, hogy azért olyan fura az idő beszívva, mert egy dologra (vagy legalábbis kevés dologra) nagyon figyel az ember, és másra egyáltalán nem. olyan ez, mint mikor egy hanganyagot, zenét, vagy filmet vágsz. amire nem figyelsz, azt kivágod a filmből, így a maradék idő, amikor figyelsz, megnyúlhat, mert kitöltheti az így maradt helyeket. ezért sokkal lassabbnak tűnik a pisilés, vagy egy körmondat, amibe olyan érzés, mintha belegabalyodtál volna. érthető ez?
na mindegy, ebből kiindulva meg azt gondoltam, hogy micsoda rengeteg időt pazarlunk el azokra az apró dolgokra, amikre csak úgy figyelünk, feleslegesen, egy rövid ideig. ilyesmi. nem írom le jobban, mert belegabalyodnék, az tuti."
aztán meg az is érdekes élmény, hogy egy igazságot kimondani semmit sem jelent. egy tényt megállapítani sem nagyon. a nagy dolgok az alkalmazásban vannak. valamiért az emberek szeretnek újabb igazságokat keresni a dolgok mögött. miközben a már ismert megoldás tök rég a kezükben van.
8-ra megyek bencéhez. a keletinél lakik. azt írta, van neki bora, úgyhogy ne vigyek semmit. az a gyanúm, hogy iszonyatosan részeg leszek. bencével háromszor találkoztam eddig életemben. mind a háromszor picsa részegre ittam magam. igazság szerint meg - rám is férne most. az van.
csak azt tűnt fel neki, hogy nehezebben veszi a levegőt. mint a gumimatrac, mikor víz megy bele. végül rájött, mindez azért történik, mert félelem költözött belé. nem a jól ismert, gyomoröklözős. az a félelem, ami álcázza magát. a félelem, hogy mielőtt meg sem szerzi, máris elveszíti őt.
kimentem az aulába e-maileket írni. a puha börfotelben feküdtem, és valahogy olyan furán hajlítottam a térdemet, hogy még most is sajog, mintha kitörtem volna picit. persze ezek mind kurva fontos dolgok, tudom. hehe.
álmos vagyok. nem is tudom, mikor volt utóljára olyan, hogy nem bírtam nyitva tartani a szememet a buszon. mert most ez történt a 86-oson. tudod, mikor súlyzók vannak a szemhéjadon. és próbálod kinyitni, de azonnal legurul a redőny. oltom magam kávéval jelenleg. hátha. még az sem ébreszt fel, amikor hülye picsogásokat olvasok. pedig azon máskor istenesen fel tudom baszni magam.
hihetetlen találékony vagyok, az van. túljártam a blogger eszén. de ez most mindegy is.
szóval reggel a könyvelőnél elvis a felböfögött egér maradványi körül tekergett, elég bizarr volt, de már megszoktam. a pörköltszaft sem volt gáz, meg az sem, hogy tiszta hülye vagyok. sőt, azt vettem észre, hogy kezdem érteni a számokat.
egyébként ez a nap iszonyat. úgy értem, szar melók várnak rám, és elég rosszak az impulzusok. de majd úgyis más lesz, mert végülis minden belőlem jön, ha úgy tetszik. tehát csak magamon kell változtatnom picit, és máris renden lesz minden. ezólvéjz.
kibaszott fáradt vagyok. és mégsem autóval megyek. megnéztem, hál istennek csak a banktól kapott számlalevelek lettek pörköltszaftosak, de azért az is elég ciki.
és akkor úgy néz ki, pénteken fogok először a lakásomban aludni. furcsa, hogy úgy alakult, hogy pont akkor. de nagyon érdekes, az tutifix, na.
holnap meg kora reggel könyvelő. tutira le kellene korán feküdnöm, de nem fog menni. most ósztin, aztán l, aztán asszonyok a teljes idegösszeomlás szélén, majd helyszínelők. és még át akartam állni a kocsival, ha elmegy majd a színházas tömeg. mert kocsival megyek reggel a könyvelőhöz. legalább cigizni, meg kávézni tudjak, ha már hajnalban kell kelnem. egyébként kurvára lepörköltszaftoztam a papírokat, gondolom, nagyon fog örülni neki. de mindegy is ez.
nem mentem a zsuzsához, későbbre akartam rakni, de végül ő lemondta. majd a jövő héten.
nagyon jót beszélgettem viszont. nem tudom, neki jó volt-e, remélem, igen, csak azt tudom, hogy nekem az volt. persze jön ilyenkor egy csomó kép, de ez mindegy most. szerettem nézni, ahogy eszik. most is szerettem nézni ezt. jól van, ennél jobban nem megyek bele, nem is lenne értelme, tudom.
akkor is kurva jó az austin powers, a hard knock life-ot a börtönben sajnálom, hogy lefordították, de így is folyton röhögök.
yeah baby, yeah!
all i ever wanted
all i ever needed
is here in my arms
words are very
unnecessary
they can only do harm.
szépen süt a nap, pont a fejem búbjára. nincs kedvem viktor szüleihez, ezért nem dugom ki az orrom a szobából. előrelátó voltam, készítettem kávét, meg pisiltem, mielőtt jöttek. meg van itt csoki, meg málnaszörp is, cigim is van, úgyhogy bírom még sokáig.
itt vannak viktor szülei, vagyis alattomos sült olaj szag terjeng a lakásban.
aludnom kellene még.
alig fordult a feje, úgy táncolta végig az utca ritmusára tangóját az ébredéssel. minden fény neki jelzett, és minden hang hozzá beszélt. mégis, mint a virágok sötétedéskor, kérlelhetetlenül egyedül akart maradni.
meg beemóztunk a ribivel, nézd meg nála, miről beszélek.
meg beroséztam közben.
meg alkesz szagom van, mert rámömlött egy deci rosé.
meg van még otthon nokipöri a hűtőben.
meg zöldesbarna.
meg barnászöld.
meg tegnap éjjel chateltem korimmal, és azt írta, hogy suzanne vega miatt ért engem. és ez tök jó. nem nekem, suzanne vegának. meg végülis a korimnak is.
sokáig azt éreztem, hogy persze, klassz, hogy vettünk egy lakást, de minél később akarok oda menni. hogy nem akarom még, hogy kerülgetem. és ma, mikor ott kávéztunk, meg cigiztünk, meg besütött a napocska, ma megértettem, hogy nekem ez jó lesz. tényleg jó lesz. tudom. még nem tudom, hogy miért, de az sokszor nem is baj, ha valaminek nem tudjuk az okát.
amennyire féltem ettől az egész családi költözéstől, annyira jó volt. korán keltem, be voltam feszülve, hogy ha késnek, akkor a korim programja kútba dől, meg eleve be voltam feszülve, mittomén. aztán átvittem pár dolgot, az ágy leceit, ruhákat, képeket, és indult a dolog. kurva gyorsan ment, köszönhetően a korim családnak legfőképp (baszki géza, a fiad lenyűgöző), meg annak, hogy nem volt semmi hiszti. mikor berendeztük a nagyobb szobát, anyám megmelegítette a pörköltet, összekevertük a nokedlivel, és megebédeltünk, a ribi, anyám, tesóm, sógorom, meg én. aztán tesómék elmentek, és mi kávét főztünk, meg cigiztünk, és tényleg olyan volt, mint egy otthon. később jött a festék kapirgálás, annak is meg van a maga szépsége.
viktor tökjó fej, szeretem, az van.
godzival reggel szerelmesen kávéztunk.
aztán fordult a kocka, az izomlázat megváltó nyálfolyós alvás közben megint beindult a zaklatóm, aki most azt vizionálja, hogy a leszbi haveromat küldöm a csaja elé követnek. eddig vagy 40 sms, fenyegető, durva smsek. felhívtam a második kör után a csaját, hogy most már akkor tegyen valamit, de ő vette fel, és az ordítása miatt (szétverlek te rühes kurva etc.) csak annyit tudtam a tudtára juttatni, hogy feljelentem.
vicces, mert legusztustalanleszbizett, és hogy ők utálják a leszbiket (két nő együtt, érted?!), és mittomén, de mindegy is.
azóta kevesebb sms, de durva. és eddig vagy 40 nem fogadott hívás magánszámról, nyílván ő.
ribi már látja, ahogy megvernek hazafelé, én csak egy pillanatra láttam, de aztán eszembe jutott, hogy ez úgysem történik meg.
ma este tétlen voltam. fizikailag mármint. cselekvésképtelen vagyok, lebénít a parám a holnaptól. eh, mindegy is.
a duna jó, érteeeem?
nem kellene ma többet postolnom, mert érzem, hogy semmi mondanivalóm nincsen. ilyen ez.
megint egymillió dolog van, amit csinálni kell. megint csinálni dolog van, ami egymillió. megint egymillió csinálni van, ami dolog.
ülünk egymással szemben. orrtól felfelé látom csak, nagyon komoly a tekinete, és néha mosolyog. nem is mosolyog, hahotázik. néha játszunk egymásnak. ujjsétát a monitor tetején, fülmozgatósat, bújócskát. két hüje, béndzsó kisgyerek. jó ez, mondom. jó ez.
már mikor hazafelé jöttem, tudtam, hogy nem fogunk ma menni takarítani. aztán otthon elolvastam a miki emailjét, hogy ma nem jó a csomagelhozatal, és ez megerősített. úgyhogy, mire feljött ribike minime-vel hozzám, addigra megszületett az elhatározás. eklektika. nos ez van, meg a roséfröccs, meg a tejeskávé a jobbomon. és cometomarlborocountry.
a ribivel ma ablakot mosunk, meg szállítunk, meg ilyenek, és el akartam indulni hamarabb, de nem megy. örülök, ha 6 előtt sikerül majd valahogy.
kiszáradt a kézfejem. ilyenkor olyan, mint egy csecsemőé. vagy lehet, hogy ez egy rossz hasonlat.
azért szerette az esőt, mert minden érzékszervére hatással bírt lenni.
akárcsak a levegő, a föld és a tűz.
de a többi elemre nem gondolt, amikor próbálta megállapítani, milyen ábrát kapna, ha összekötné a karjára zuhant cseppek nyomát.
a levelezésem apámmal egyre lazább. bassz, mi ez a gyakori birtokviszony? növekedik az egóm, úgy tűnik.
megváltoztak az arcvonásai, akár így is gondolhatta volna, ha nem vette volna észre, hogy mindez csak a fény-árnyék viszonyok furcsa zongorafutamának köszönhető.
szeretett figyelni egyébként. nem, mert unatkozott volna figyelés nélkül, hanem mert szerette látni a dolgokat.
egy ilyen figyelés alkalmával jött rá arra is, hogy a dolgok azért mégsem változnak.
az orlando pl egy olyan könyv, ami mindig tök más, mikor elolvasom. ennyire sosem volt más egy könyv se, mikor későbbiekben újraolvastam. biztosan a képlékenysége miatt. vagy pedig nem tudom.
reggel meg hétkor keltem, mert le kellett fordítanom 8-ig valamit. és olyan jó volt, tudod, a konyhában ültünk viktorral, godzi is felült velünk az asztalhoz, és kávéztunk, meg nevetgéltünk csipásan. szóval tetszett. meg mondta a viktor a maga módján, hogy szeret, és ez olyan kedves, amikor a maga módján mondja ezt valaki.
később megnéztük a neten, mekkora volt a vihar, meg ilyesmi.
úgy volt, hogy a ribi majd bakot tart nekem, vagy én neki, mert nagyon magasan van a bejárati ajtó fölötti kis ablak, ami nyitva van a lakásomban, és hát mondták, hogy vihar jő, meg tornádó, tudod.
aztán mégis felértem, és a szilvia-tartó fémrúddal be is tudtam zárni.
aludni sincs kedvem. valahogy mindentől elment most. de mindjárt visszajön úgyis. mert nem hosszú időre ment el, tudom.
kidagadnak az erek a kézfejemen. csütörtök, már megint.
tudta, hogy nem érnek el a hullámok a lábáig, mégis remélte, hogy számításai nem fognak működni - most az egyszer. figyelte a mosolyt, a csillanó fénytől a fogak olyanok voltak, mint az apró, sodrás által lecsiszolt kövek. nem volt olyan hangos a hullámverés, mint a szíve dobbanása.
annyira beparáztam már most ettől a legyen ön is milliomosos telefonos segítség szereptől, hogy már azon drukkolok, hogy ne jusson majd be a feri bácsi.
tegnap volt valami kaja, amire nagyon vágytam, és meg akartam ma csinálni, erre elfelejtettem.
tele vagyok érzettel. ez lehet nem, vagy félre érthető. de nem bánom. érzeteim vannak.
Too many redirects occurred trying to open ?http://wiw.hu/mobile/user/login.jsp?. This might occur if you open a page that is redirected to open another page which then is redirected to open the original page.
azon örömködtem már ittend, hogy veszedelmes viszonyok lesz a viasaton? mert ha nem, akkor most örömködöm ám.
miért beszélgetnek kiabálva az öreg nénik? nem süketek, nem ez a jó megoldás. jó, nem mind beszél kiabálva, de nagy részük. licitálnak, gecc. az én hétköznapjaim érdekesebbek, mint a tieid, az én betegségeim súlyosabbak, mint a a tieid, az én családtagjaim izgalmasabbak, mint a tieid. aztán persze egyedül battyognak haza, csöndben.
van, hogy néha nagyon jót beszélget az ember. többféle jó beszélgetés van. van olyan, amelyikhez nem is szükségesek szavak. és van hogy azért jó, mert pont ott van vége a mondatodnak, ahol a másiké elkezdődik.
vágyom egy épp lecsöppenő pillanatban elkapni hangot, képet, színt, érzést, sejtést, mozdulatot, sóhajt, vágyat, tekintetet. vagy csak a pillanatot. vagy csak a vágyat.
vagy semmi sem igaz, vagy minden, vagy részek igazak.
vagy részben semmi sem, vagy részben minden.
vagy tele vagy félig.
megint kierkegaard.
úgy tűnik a vagy a biztos. de ez lehetetlen.
baby, lifes whats you make it. ezt éneklik, és igen.
azt kérdezte rolcsi az előbb, hogy melyik rádiót hallgatom.
sötétedik.
már nem korog a gyomrom.
nem szokott kopogtatni. nagyon óvatosan nyit be, és csak akkor, ha tudja, hogy várják. mindig arra gondol, hogy a kopogtatás összetöri a hidat, amit a "talán jön" csendje épített kettejük között.
az volt a jó a gyerekkorban, hogy ami az eszünkbe jutott, azt megcsináltuk. gondolkodás nélkül.
rossz gyerekek voltunk norbival. ablakot törtünk be sárral, óvodákba törtünk be, cigiztünk, hazudtunk, játszottunk.
játék.
de nem kiszámítós, előre tervezős játék volt.
most mindennek súlya van. ami alapjában véve nem gond.
persze.
csak mindennek szubjektív a súlya.
mindegy is.
mindegy is.
nem tudok mondani még egy olyan zenét, mint a joga björktől, ami ennyire kifejezi, átadja, bemutatja az érzést. nem tudok még egyet mondani, ami ennyire hatással van rám.
a megcsinálom módszert alkalmazva sikerült megcsinálnom a mai munkákat, így most jelentősen megkönnyebbültem, és sajnos lett időm olyan dolgokkal is foglalkozni, amelyek a munkamennyiségnek köszönhetően eddig fel sem merültek. mindegy már, persze.
nem értette a könnyeket. nem értette, hogy lehet egyszerre forró és fagyos, hogy lehet folyékony, mikor olyan hihetetlen szárazságot hagy maga után. de amit a leginkább nem értett, hogy miért jelentkeznek a könnycseppek a boldogság pillanatában. így nem is azzal foglalkozott, hogy itt van végre a teljes, érett és roppanó pillanat. nem aggódott azonban, mert tudta, hogy mint minden, ami fontos - ez is visszatér. visszatér, hisz belőle fakad, miként az ásítás, a reggeli sóhajok és az elalvás előtti morgás is.
persze éjjel elment a net, mondjuk nem bánom. vagy de. vagy inkább mégsem.
napok óta megint azt játszom, hogy nyomogatom a snooze-t. ma pl 5-ször nyomtam meg, ami 50 perc tovább alvást eredményezett.
ok, most cigizek, meg kávézom, aztán a végtelenül unalmas szavak fogságába esem. nincs választás.
on a slow boat to china. mindig, mindig visszatér a fejembe ez az érzés, és olyankor "baj" van.
nem tudom. félek a levegőtől és a sötéttől, ritka alkalom ez.
és rámférne egy fürdés.
anyám könnyű álmot ígér. jó lenne csak idézetekkel beszélni, mint ahogy a szőts géza abban a drámás kötetben.
negyven. hetven.
mindegy is. még ezelőtt lementünk a dunapartra, és néztük a vizet, meg sirályokat, és volt tőkés réce. aztán a csatornában találtunk egy táskát, amit kinyitottunk, és voltak benne fényképek. semmi izgi, de klassz volt. elképzeltük, hogy az ujjlenyomataim alapján majd jönnek értem, meg kacsáztam is, de nem jött egy hajó sem, sem a l'amour, sem a la bamba.
a mosoly erősebb volt a naplementénél.
basszus, ezt majdnem el is felejtettem, még jó, hogy hívott az unokatesóm most. ádámról még nem is beszéltem itt sosem, hát kb ennyi jelentősége van az életemben, de ez mindegy is. a lényeg, hogy karácsonykor megbeszéltem az anyjával, hogy mikor jön haza brüsszelből, kimegyek elé a reptérre, és nálam alszik majd. és szerdán jön. kurvára kiment a fejemből, na nem mintha terveztem volna bármilyen programot szerda éjfélre..
van, hogy úgy pengetik a gitárt, hogy birizgálja a szívedet.
kicsit talán magamba roskadtam egy pillanatra, de mindjárt elkapom a kezemet. még jó, hogy tudom magamnak nyújtani.
a nap felé tartott, mindig, akár a napraforgók, követte a meleg, simogató sugarakat. akárcsak egy kiszáradt agyagdarab réseit a víz, tömte, pótolta a hiátusokat a fény. fényből van a test - gondolta, mindegy, hogy helyesen vagy tévesen. egy biztos, lépései nyomai hosszan fénylettek még a naplemente után.
what i am to you is not real
what i am to you, you do not need
what i am to you is not what you mean to me
you give me miles and miles of mountains
and ill ask for the sea.
nem félt megtenni a lépést, mert tudta, nem az számít, hova lép.
az számít, mennyire erős a lába.
ha a new yorki helyszínelőkben február 7-én megy le egy rész, az itthon mikor lesz? csak mert abban lesz gyanúsított nelly furtado. áruházi tolvajt fog alakítani, csudajó.
nagyon, nagyon furcsa érzés, mikor érzem magamon a felnőttséget. tudom, ez iszonyat hülyén hangzik, de bölcsebb lettem. sokkal. olyan gondolataim vannak, amiktől egészen meglepődök, hogy kimondom őket. és leülök beszélgetni emberekkel, és segít nekik, amit mondok. meghallgatni eddig is meghallgattak, de érzem, hogy súlya van a szavaimnak. és figyelek is arra, hogy ne dobjam rá őket egy gyenge emberre. nem tudom, mi a felnövés. felelősség? nem hiszem. figyelem? talán az. nem is fontos. meghatározni dolgokat. az az igazság. sosem a definíció a lényeg.
tudom, rég nem kellene ilyeneken fennakadni, de akkor is idegesít, hogy egy elefántnak, hogy lehet százlábú a gyereke.
na, mindegy is, tényleg.
ettem egy csomó csokit. gondoltam, már nem eszem smack levest, hisz késő van, de valamit nassolni kell, ezért ettem csokit. ehettem volna levest is, ilyen erővel.
mutatok egy példát. előtte magyarázat. sose volt semmilyen szexuális kapcsolat. meg egyáltalán. nem volt kapcsolat. de a csaj bepörgött rendesen, és ez még egy kevéssé alázós sms, olyat még sem akartam. szóval beképzelt magának dolgokat, hogy tudjon utálni.:
"Kurvára nem okoztál gondot.Ugyanis kevés vagy te ahoz.Frankón nem érted hogy nem kiváncsi rád?Kajak undorodott sexuálisan töled...Töröld ki a számát.Légy okos.Ne csinálj magadnak bajt.Te nem ismersz engem csak láttál.Világos?"
hát nem szórakoztató? szerintem de.
nem akartam erről írni itt, és nem is fogok részletesen, csak annyit, hogy kaptam vagy 50 fenyegető smst. persze nem komoly, úgy értem, csak egy kisebbségi érzésekkel, és bazi sok frusztrációval rendelkező nő kétségbeesett önértékelés-fokozó próbálkozásai, de azért furcsa, na. furcsa 15 részes smst kapni, meg furcsa 10 perc alatt 47 smst kapni.
és a legérdekesebb az egészben az, hogy abszolute nincsen semmilyen szerepem, részem, közöm abban, ami benne lejátszódik.
érdekes azonban, hogy a mechanizmust ismerem. értem. tudom. és érdekes az is, hogy működik. az ellenszer. vagy hogy mondják ezt.
egy csomó dolgot nem csináltam, amit terveztem. de legalább az edzés megvolt.
mindig az van amúgy, hogy mikor látok egy madonna koncertet, akkor kapok erőre, hogy ajaj, kellene mozognom, mert plöttyedt vagyok, és akkor egy-két hétig tart az energia, aztán semmi. de most elől hagytam a madonna koncertet, úgyhogy ha lusta leszek, csak betolom a videóba, és máris újabb ihlet lesz.
anyám is hívott, jó volt, jó lesz a lakás, illetve biztos nem lesz extra szuper, de jó lesz, és ez épp elég. hogy nekem jó.
a velveten olvastam ezt a spricc parti beszámolót, megnéztem a képeket is, hát nem tudom. tényleg.
reméltem az élettől, hogy soha többé nem futok bele a kopaszodó, még hosszú, göndör hajú michael boltonba. erre a vh1-on épp énekli, hogy can i touch you there, can i touch you deep inside. jézusom. valaki, valaha is kívánatosnak találta ezt az embert? iszony.
főzök.
reggel 7-ig ébren voltam. amúgy.
csodásan süt a nap, és csak fél mondatok vannak a fejemben.
ez a hernyós kurva nem elég, hogy gwentől lopja az outlukot meg a zenét, de még pluszban egyre jobban emlékeztet körtnilávra is.
hogy is? nem tudom. tegnap sok séta, meg eklektika, ahol végül viktor és kriszta maradtak, mire berúgtam. viktorral jó volt. együtt jöttünk haza, tényleg nagyon jó volt. mint ahogy ma is, délután.
aztán voltam ma a pecómban, átvittem konyhába meg fürbőbe dolgokat, jó érzés volt a helyükre rakni őket.
elsétáltunk ribivel ekibe, ahol lett volna kedvem maradni, de egyedül nem. és séta volt utána, most meg azon gondolkozom, hogy sétáljak-e még, vagy legyen megint eklektika, vagy mi legyen. de végül úgyis itthon maradok majd, már látom. talán edzek is kicsit.
őrület, milyen őrültek vannak egyébként. de ezt nem akarom ide leírni.
kaptam levelet és ajándékot egy igazi macskától. meg godzi is kapott ajándékot tőle. na kíváncsi is leszek, mit fog hozzá szólni.
kávézás után visszafele, majdnem lefújta a szél a fejemet. de valahogy örültem ennek is. ma ez egy ilyen örülős nap akkor, úgy tűnik.
vannak éneklő, és nyekergő emberek. és ami a legérdekesebb, hogy a nyekergő emberek folyton énekelnének, míg az éneklők méltánytalanul ritkán osztják meg kincset érő hangjukat a világgal.
nem szoktam megfogadni semmit, csak eltervezni max. most pl azt, hogy hétégén átviszek pár dolgot a lakásomba, mondjuk a konyhai eszközöket bepakolom, azokra úgysincs szükségem viktornál. az a baj, hogy az ágyon kívül egyetlen bútorom sincs pesten (de mégis, a tévéasztalka), szóval nem tudom lakhatóvá tenni a kecót addig, míg anyámék felhozzák a dohányzóasztal szettet, az íróasztalt, a kisszekrényt, meg a polcokat. persze fasznak gondolkozom ezen, nem is tudom. mindegy is.
tegnap éjjel még a godot-ban kötöttem ki. nem akarom leírni, miért, vagy kikkel voltam, mert magánügyet mégsem írok ki a blogomra. csak az élményt akarom. illetve csak egy részét. szóval egy olyan embert ismertem meg, aki iszonyatos diktátor. ez már nem is érzelmi terror, amit ő folytat, hanem konkrét tábornoki viselkedés. egyetlen szót sem váltottunk korábban, mégis eldöntötte helyettem, hogy mit várok, és mit szeretnék, és milyen leszek, ha nagy leszek, és egyáltalán. sikerült nem felhúznom magam, és nagyon nyugodtan megmagyaráznom neki, hogy soha sem lesz boldog így, hogy soha sem bízhat meg senkiben így, mert nyílvánvalóan előbb utóbb még az is hazudni fog neki, aki egyébként szereti őt. meghívott egy fröccsre, és cserében csak annyit tudtam mondani, hogy valami, ami jó, és boldogságot ad, az fontosabb, mint a nagyra tartott erkölcsei.
napok óta nem jut eszembe annak a kutyának a neve, aki a táborban fent élt a kamping részen. norbival mi voltunk a legjobb barátai, és mikor 8 kölyköt ellett, egyet elvittem sajószentpéterre a nagyanyámékhoz. asszem zsemle lett a neve, igazán cuki volt.
én sosem akartam ilyen nagy ember lenni, úgy értem, sem űrhajós, sem elnök, sem semmi (jó rákenrollsztár igen, de az csak az életvitel miatt), aztán ribi szerint teréz anya lettem. persze ő nagyon apró termetű volt.
scissor sisterst kellene sugározni az égből, hogy mindenki mosolyogjon. ez tutiii tipp, tényleg. egy take your mamma out, és eltűnik a depresszió. ráadásul micsoda akusztikája lenne, ha mondjuk az astorián az óráról jönne a muzsika. én táncolnék is az árkádok alatt, az tutifix.
szóval az office-ban mécsestartóból szoktam kávézni, mert abba pont belefér egy dupla presszó, meg egy kis tej. és a múltkor azt éreztem, hogy csíp a kávé. de mondtam magamnak, hogy ez hülyeség. és akkor ma a konyhában az egyik kolleganőm röhögött, hogy én sem a rendeltetésének megfelelően használom a mécsestartót. kiderült, hogy ő abban kevergeti a wasabit a szusijához. no, mondom akkor már mindent értek.
sétáltam kicsit. és meggyőződtem róla, hogy nincs magány. addig nincs, amíg látsz, hallasz és érzel. aztán cseperegni kezdett az eső. mosolyogtam.
épp sétáltam, mikor csörgött a telefonom, anyám volt, hogy jönnek szombaton "barkasszal" pestre. anyámnak szerintem csak a barkasz van. mint szállítóeszköz. hozzák a bútoraimat. nyugalmat színleltem, csevegtünk, aztán a 6-os után futva leraktuk, és magamba zuhantam, hogy mi mindent kell majd két éjszaka csinálnom, amivel még akkor sem lesz elégedett anyám, ha sokmindent sikerül megcsinálnom.
itthon épp kész lett smack leves, mikor hívott, hogy mégsem most szombat, hanem jövőhét. akkora kő esett le a szívemről, elmondani sem tudom.
okés, kész vagyok a feszített munkával. vagy hogy mondják ezt? szóval megvan, amitől paráztam, csak ennyi. és akkor most mihez kezdjek?
terz nó biznisz lájk sóbiznisz. ez jár a fejemben, le kell töltenem ezt most.
egyébként meg nem tudom.
ok, kész, végem van, győzött a jó idő, képtelen vagyok koncentrálni bármire is, rávarrta a napsugár az arcomra ezt a mosolyt, és innentől nem érdekel semmi. csak mondom, úgy várj tőlem bármit is.
folyik, tekeredik, hömpölyög a szar. a legváratlanabb pillanatokban tör fel, csak úgy. csak mondom. légy résen, és mindig viselj esőkabátot.
kideült, hogy születésnapomra ribike azt tervezte, hogy kutyust, vagy macskát ad nekem, ami iszonyatosan kedves ötlet, de hál istennek kiderült, mert most, hogy egyedül leszek végre, asszem egy ilyen felelősség előtt kicsit egyedül kell lennem. de nagyon kedves ám, hogy ezt szeretted volna, ribikém. szeretlek. tudod.
a meglepetésszerű összefutások apró remegései tartják össze benne a fantázia és realitás által szőtt álmokat. leülne a folyópartra, de tisztában vele, hogy soha többé nem lenne képes felállni. ezért apró irígységgel szemében nézi a sirályokat, akik a vízben lubickolva fújkálják egymás szabadságának perzselő lángjait. csak mint az emberek. gondolja, észre sem véve, hogy rossz oldalon várja az ajtó nyitódását.
i dont think you know what pain is...
rolival ma egy hullámhosszon vagyunk, mert hirtelen, derült égből egyszercsak megszólalt balról az erotika basszusa - kikészültem, hogy őszinte legyek.
mindig kikészített ez a dal, ez az album. mert jó. mert közeli.
olyan ritkán lehet jót olvasni. nem is tudom, mihez hasonlítani az élményt, amikor minden szereplő én vagyok, amikor lefagy a lábam a hidegben, amikor érzem a csirkeillatot, amikor nem dobog az én szívem sem, és amikor nekem is hártyák vannak a lábujjaim között.
asszem megdöntöttem a rekordomat, ha volt ilyen. 11-kor kezdtem el olvasni a szenvedélyt újra, és most, 15:20-kor befejeztem. közben dolgoztam is néha. picit csak.
és közben a rolcsi persze depeche dvd-t néz, vagyis én hallgatom, és kurvajó, tényleg. a feka háttérénekes csajok a legjobbak, de mindegy is, a lényeg, hogy üvöltöttük az in your roomot az előbb, és alig várom, hogy az its no good után, mi következik.
ilyen ez a nap. klassz (bassz, personal jesus).
baszki, de tényleg, készen vagyok, annyira csudálatosan süt a napocska, és éltet, táplál, melegít, megmosolyogtat.
és semmi sem számít, mondom megint, újra, már unalmas, tudom. csak a pillanat. és minden kibaszott elmélkedéssel a múltról vagy jövőről, minden szarozással magunktól raboljuk a pillanat lehetőségeit.
az is az úttörőtáborban volt, hogy norbival a teniszpálya mögött az erdőben falevelet morzsoltunk, írólapba tekertük, és azt szívtuk. többször el is ájultunk, ha jól emlékszem.
szóval tegnap munka után egy kocsmában találkoztam egy kollegámmal, akit onnan kellett felismernem, hogy feláll a haja. persze, ha nincs ez az infó, akkor is felismertem volna, mert valahogy olyan volt, aki felismerhető. egy szilvapálinkával indítottunk, meg kisfröccsel, és mire a második fröccs felnőtt (nagyfröccs), addigra megváltottuk a világot. jó néha olyan emberekkel találkozni csak úgy, véletlenül és váratlanul, akik hasonlóképp élik meg az életet.
mindegy, a lényeg, hogy bebasztam, és az még megvan, hogy a barátok közt második részében mi volt, de a ribike kedvéért újranézett l word-ön már kifolyt a nyálam a bal arcom alá, és miután kiengedtem őt, 10 perc sem telt el, és aludtam. reggel magamtól ébredtem, átmentem a lakásomba, majd a postára, és ezután a dunaparton lesétáltam a kossuth térig, és még így is negyed 10-re bent voltam.
csak mondom, tudok ilyet is. kellene tartanom e jó szokást.
gyors hangulatváltások, eddig is tudtam, hogy pillanatokon belül menstruálni fogok, de most már biztos a jel.
nem baj, módosítom a tudatomat, take your mama out, meg csupa vidám dal, de egyenlőre csak bosszant a hangerő a fülemben.
és ma nem veszem le a sapkámat egész nap, mert olyan, mintha elbújnék, és ez most jó.
meg mi van még? ja, az aranka blogján olvastam a szolgáltatókról, ami kiment a fejemből (asszem tudatosan ejtettem ki), vagyis tök elfelejtettem, hogy menni kell az áramosokhoz, meg a gázosokhoz, meg a vizesekhez, meg a tévésekhez, meg az internetesekhez, meg mindenhova. picsafasz.
áj láv rákenroll, ezt nyugodtan kijelenthetem.
a pure morningot hallgatom a placebotól, szerintem ez egy nagyon szexi szám. múltkor csináltam egy cd-t, ami ilyen szexi zenékkel van tele, de nem olyan prince-es értelemben, hanem ilyenben, mint ez a pure morning. került még rá egy csomó zúsós zene, és azóta sem merem hallgatni. haha.
ll cool j nyomja a fülembe éppen, hogy somethings like a phenomenon, és mozgok, mint egy giliszta - de hülye hasonlat ez. fáj a fejem, és kezd fájni a hasam. klassz lesz a holnap akkor. meg a ma. nyílván.
nem tudom, hogy tényleg más tipusú emberek járnak hévvel, mint metróval, vagy csak a környezet miatt látom másnak őket. de mindegy is, persze.
vannak helyzetek, amikor szeretnék nagyon segíteni, de azon kattogok, hogy lehet, hogy az a legnagyobb segítség, ha visszavonulok. rossz érzés, hogy az ember a jelenlétével bajt okoz. és pimpám, ez most nem a mi esetünkről szól, bár tény, hogy arra is igaz.
ma is izomlázam van egyébként. jó érzés. szeretem érzés.
azt már meséltem, tudom, hogy egy úttörőtáborban éltünk nyaranta, mikor kicsi voltam. ma ez eszembe jutott, illetve egy csomó sztori. pl az, amikor a balatonra készültünk egy másik úttörőtáborba. és egy nappal előtte norbival bandáztunk, volt az az építőelemes játék, amiből házat lehetett csinálni, ilyen műanyag. és ahhoz voltak csúszdák, és kiszedtünk kettőt, vizet töltöttünk bele (persze fektetve volt a csúszda), és a víz felmelegedett, mi meg belefeküdtünk, és ott toltuk naphosszat. na, és ezen az indulás előtti napon kipattantam a csúszdából, és beleléptem egy darázsba. kurvára fájt, meg minden, de asszem, nem hisztiztem, mert nagyon kemény gyerek voltam. másnap nem jött rám a cipőm. de asszem, jó volt a balatoni nyaralás, ettől függetlenül.
eltűnt belőlem a nagyfokú hétfő-érzékenység, és ez jó. az ember ne legyen lelkibeteg már a hét elején, nemde?
egyébként bazira unatkozom, faszért kell minden feladatot viszonylag gyorsan megcsinálnom. de ha egyszer annyira utálom tologatni a dolgokat...
a feca meg azt hiszi, hogy friendek vagyunk, és amikor kurvára nem veszem le egész nap a fejemről a fülhallgatót, akkor meg van sértődve. de nem fogom elmagyarázni neki, hogy nem vagyunk friendek, csak kollegák, mert kurvára nem dolgom. hiszen nem friendem, hanem kollegám. érthető, nem?
na ki a fasza gyerek, na geri, te tudod.
jó azért, hogy nem fagy le a safari a bloggertől mostmár. nem csak, mert unaloműző a blogírás, hanem mert hasznos is. nem csak azért hasznos, mert megmaradnak a gondolatok, feljegyzésre kerülnek a történetek, hanem mert terápiás is.
csapongok, illetve csaponganék, csak egyenlőre kordában tart valami. talán a ritmus. de már nem sokáig.
tegnap láttuk dr corday-t az andrássyn.
meg egy kelemenannához hasonló nőt elmenni az eklektika előtt. helyválzotatva, nem helyezetváltoztatva, mielőtt...
na, megmondtam.
cuppan. minden cuppan. vagy reccsen. faszom a filozófiába enivéj. meg úgy mindenbe - általában. a lényeg mindig látszik. nem kell röntgenszem. rajta van egy fogsoron. benne van egy szemben. elbújik egy talp alatt.
a courtney cox arquette meg a dirt promó anyagain úgy néz ki, mint nelly furtado.
anyagain=anya újra?
azért jó a foreign bodies, mármint a konkrét dal, mert olyan szakaszos, meg darabos, de nem úgy, mint mikor villamossal mész a vasgyárba, hanem úgy, mint mikor icvel robogsz éjszaka. és közben kávéillat van.
a szakaszosság azért jó, mert mindig van egy kis szünet. persze sokszor nem jó, hogy van szünet.
a ribi dobálja át nekem azokat a maileket, amiket kanadából írtam neki. furcsa időutazás ez. semmit sem változtam, miközben mégis egy teljesen más ember lettem.
kellene fonalat húzni, kérlek, ariadné adj egy gombolyagot, bazdmeg.
ja persze mégsem, hisz nem akarok visszamenni, jaja.
fura, hogy vannak, akik tényleg megpróbálják, és az is fura, hogy mégsem akarnak meghalni. szóval mentem az otpbe épp, kiugrottam, és a kolosyn összeesett egy srác. először simán azt hittem, hogy homeless, de odamentem, mert mondom, csak megnézem, mi van, ha nem fáradt, hanem baj van. de nem homi volt, hanem egy fiatal fiú, és akkor kérdeztem, hogy mi a helyzet, hívjak-e mentőt, ilyesmi. mondta, hogy hívjak, és hogy gyógyszer, meg pia, és ájuldozott erősen, úgyhogy hívtam mentőt, és leültem mellé, ölbe vettem a fejét, mert azt gondoltam, az mégiscsak jobb, oldalt, persze, hogy ha hányna, ne fulladjon meg, és beszéltettem, mert azt gondoltam, az mégiscsak jobb. kérdeztem, öngyi akart-e lenni, mondta, hogy igen, mert szar passzban van, és akkor mondtam, hogy már nyílván úgy gondolja, létezik ennél jobb megoldás is, egyáltalán, létezik megoldás, és picit mosolygott is, de mindig összecsuklott aztán. szerencsére hamar jött a mentő, és nem lézengtek a bámészkodók sem. ilyenek vannak. közben meg szarakodunk bazdmeg. hát én kurvára nem szarakodok. mi a fasznak, bazdmeg.
esküvői szöveg letudva. kivégezve. hehe.
akkor most megint a jóleső semmittevés.
és nincs gyerekesség vagy legalábbis az az idegesítő típusú, na az nincs. elkergetem, elkerülöm.
everybody comes to hollywood
they wanna make it in the neighborhood
they like the smell of it in hollywood
how could it hurt you when it looks so good?
lenny kravitz mindig jó. aint over till its over.
ettem egy répát. ribikém, a tőled kapott bicsakkal pucoltam meg. és elrágcsáltam. jól esett.
kezd gecire fájni a hasam. a viktor azt ígérte, hogy ír fel nekem kataflámot. kivi leszek.
elhagytam a farzsebemből egy betétet. nem tudom hol. mindegy is tulajdonképpen.
a negyedik kávémat iszom. és igyekszem kurva romantikus hangulatba kerülni, de nem egyszerű a dolog.
nahát, most meg enged postolni a mekintos, nem is értem.
reggel arra ébredtem, hogy viktor becsapta a bejárati ajtót, azonnal tudtam, hogy nem fél 7 van, hanem kurvára elaludtam. na igen. aztán észrevettem a bal halántékomon egy pattanást, ami olyan, mint egy pókcsípés. kurvára nincs benne semmi, nem lehet kezdeni vele semmit, gondoltam is, hogy akkor leszarom. le is szartam persze.
esküvős szöveget kell írnom. nekem. romantikusat, csöpögőset. mission impossible. mondom.
egy kollegám mondta, hogy miért nem járok nőiesben, mikor milyen csinos vagyok, most látta a wiwen. erre mondtam, hogy szerintem melegítőben is milyen csinos vagyok. erre mondta, hogy jó, de nőiesen milyen csinos vagyok. erre mondtam, hogy szerintem ezt a beszélgetést ne is folytassuk inkább. komolyan mondom, felbaszott. járjak nőcisen, hogy neki jobb legyen naponta egyszer, mikor benéz ebbe a szobába. faszommá'! meg há'húsz.
egyébként meg rohadt gyönyörű ma is az idő, teljesen készen vagyok, persze biztos a közelgő menzesz miatt is, nem tudom.
mivel egyáltalán nem bírtam dolgozni, kurvára nem csináltam semmit, még edzettem is, annyira nem akartam azt, amit kellett volna, na mindegy, a lényeg, hogy elterveztem, hogy reggel 8-ra bemegyek az offiszba. persze kurvára a marvin szobája megy, amit én nagyon, nagyon szeretek, szóval tutira meg fogom nézni, mert nem rég kezdődött, és akkor ez azt jelenti, hogy háromig megint nem alszom. ergo vagy 4 órát alszom, vagy nem csinálom meg a munkát. fasza.
mentem ma a kicsikocsival, mert kicsikocsival kellett mennem, különben elkéstem volna. szóval mentem a kicsikocsival, és közben szólt a depeche mode, és nagyon, nagyon jó volt. és én ezt annyira szeretem. de annyira.
shelley-nek meg (végig azt hittem, sherry, ezért énekeltem is neki a modern talking dalt) sutyiban adtam almás sütit is, meg sajtos stanglit is, és azt hiszem ezzel el is rontottam, ugyanis attól a pillanattól kezdve egész délután kórincsált mindenkitől.
pipike még azt is nyugalommal tűrte, hogy egy rózsaszín boát tekertünk köré, sőt, mikor később rányitottam, abban fekve aludt.
úgy döntöttem, mégis elmegyek oda, ahova nincs kedvem, csak kocsival, és lehet, hogy kések is, meg nem tudom. aztán a viktort kell kivinnem a 17. kerületbe, azt sem tudom, hol van, de vicces lesz.
hihetetlen, hogy az rtlen akármit közvetítenek, mindig beledumálnak a lényegbe. ezt a nokia szart csak az m1-en közvetített live aid tehetségtelen közvetítői voltak képesek felülmúlni.
nem tudom, miért, tegnap sem, ma sem, valahogy így jön ki a lépés. nem lenne gond, ha legalább dolgoznék, mert kellene, de nem dolgozom, csak egyszerűen nem alszom, szánalmas, komolyan, pedig annyira szükségem van az alvásra, mint egy falat kenyérre, vagy hogy mondják ezt az okosak.
nem megyek holnap oda, ahova várnak, amiből lesz hiszti, nyílván, de nem érdekel, mert nem fontos. nem ez a fontos, nem így fontos ez.
na jó, megyek, megmosom a fogam, és elalszom. akárhogyis, ezt kell tenni, nem?
travelling i only stop at exits
wondering if ill stay
young and restless
living this way i stress less
i want to pull away when the dream dies
the pain sets it and i dont cry
i only feel gravity and i wonder why
flames to dust
lovers to friends
why do all good things come to an end?
nem vagyok bölcs, meg még csak okos sem. amit tennék, attól később rosszabb lenne. hallgatni nem arany. de néha jobb, mint nem hallgatni. hihetetlen, milyen mondatok képesek megjelenni csak úgy. nem is értem. illetve a mechanizmust értem. nem tudom.
van lakásom, csak mondom. van kulcsom is hozzá. több is. csak nekem. durva ez azért. tényleg. nem tudom.
ittunk egy tequilát a ribivel a szódában erre. jól esett.
tegnap még az is volt, hogy rengeteget nevettünk a barátok közt szófordulatain. és mikor mondtam a ribinek, hogy nap, mint nap, mint nap, mint nap... és az utolsó mint nap után kicsit félre fordítottam a fejem, jelezvén, hogy pontosan tudja, mi következik, szóval akkor a meggyes apenta az orrán száján folyt szanaszét. öröm volt nézni, úgy kacagott.
tegnap a ribi feljött hozzám, vettünk a boltban tojást, meg kukoricát, meg majonézt, és összeütött egy 10 tojásos rántottát, amit feleztünk, és közben jóban rosszban, meg barátok közt, és utána én indultam a godotba, ahol a tipikus első két óra után (kurva sokat beszélek, mert kínos a csönd) kicsit feloldódtunk, és akkor már jó volt, illetve végig jó volt, de nem olyan jó, ami ilyen természetes, magától értetődő jó, hanem csak szimpla jó.
mindenki kurvára változik, és ez jó. a brigi pl tud hallgatni. még akkor is, amikor beszél, és én véletlenül közbeszólok.
a viktorról már írtam, mennyit változott. csuda ez.
szóval ma kiderült, hogy az egész pornó szakma úgy szar, ahogy van, mert a latin tanár apám felvilágosított, hogy a domina a férfi alak, és annak a női verziója latinban a dominatrix. úgyhogy ez van.
ma azonban ismét eklektika, mindjárt indulok, brigi. remélem bírom majd. mármint, hogy csak ő beszél. mert nagyon agresszív verbálisan. nem úgy, ahogy én. máshogy. de mostanában enyhül, szóval csak nem lesz gond.
tegnap bár ültem háromnegyed órát a szódában, annyira fáradt voltam, hogy idő előtt hazajöttem, de persze kurvára nem aludtam el csak 3-kor. mindegy. legalább nem ittam.
na igen, azt kihagytam, mert picsa részeg voltam, és foltosak az emlékeim. szóval mondta a margaréta, hogy a két lány, akivel ül, együtt vannak, de a harmadik tag az asztalnál az az egyik édesanyja, aki semmit sem tud senkiről. ezért nem mondta el neki a levelezést, hanem azt mondta, hogy engem a fősuliról ismer, benedek osztályába jártam, és színésznő vagyok sopronban, és kurva rég nem találkoztunk. tehát úgy ültünk oda ribivel az asztalhoz, ahol senkit sem ismertünk, hogy egy általam tök ismeretlen szerepet kellett játszanom. mellesleg kurva jól sikerült, hosszasan ecseteltem, miért jobb a családias, kis színház, és hogy milyen nehéz pestre egy menő színházba bekerülni, és hogy bár jó a vidéki színházi élet, elég gáz, mert belterjes, meg ilyenek. vicces volt. tényleg.
vasárnap meg l-t néztünk, meg boroztunk, meg gyros. aztán elindultunk, és tényleg jó volt az eklektikás buli, régóta nem volt ilyen jó hangulat az eklektikában, majdnem olyan volt, mint régen.
szombaton meg mi is volt? szép, hosszú nap volt, voltunk a puskin kávézójában, ettünk isteni pizza hutos görög pizzát, tévéztünk, majd lementünk a living roomba, ami olyan hihetetlen szar volt, hogy szavam sincs. de tényleg. tömeg volt, és kurva hangos zene, de olyan hangos, ami szerintem élvezhetetlen, vagy lehet, hogy élvezhető, ha mondjuk beveszek ezt-azt, mert az tompítja úgyis a dolgokat, de nem veszek be ezt-azt, hogy élvezzem a kurvahangos zenét. szóval leléptünk aztán, ettünk gyrost (még jó), és itthon meg finom alváska.
szóval pénteken uncsiztunk az eklektikában. gecisokan voltak, úgyhogy jófejségből átültünk ahhoz az asztalhoz, ahonnan elment a lány, aki hosszasan nézett engem, hogy hátha, és akit hosszasan nézett az a három lány, hogy hátha (és akit aztán a living roomban láttunk megintcsak). no, és akkor rosszalkodós kedvem lett. nem ittunk pedig sokat, csak rosé volt, két deci.
no, és akkor kitaláltam, hogy írok levelet. az volt a szöveg, hogy szia, képzeld, van egy különleges képességem, ki tudom találni mások telefonszámát csak úgy. megírnád, mi a tied, hogy sikerült-e?
no, és akkor elindult a vicces levelezés, amiben nem is az írás, vagy az olvasás rész volt vicces, hanem hogy úgy adjuk oda a pincérnek, hogy a másik asztal ne lássa, és úgy hozhassa a pincér.. blabla. mindegy, a lényeg, hogy hosszú idő után végülis megismerkedtünk a színésznőékkel, akikkel vagy 5 évig sokat mulatunk egymás mellett, de valahogy ez sosem alakult így.
odaültünk hozzájuk, majd piaf, kurva vicces volt, nagy nehezen elszabadultunk a hajóra végül, ami még viccesebb volt, mert a bírócsilla kurvajó fej. és a bíborka is az, igen. előtte meg a kacsás, nem tudom, nem jut eszembe a neve, de sok ölelke sznúppal, meg kacaj, de elég részeg voltam ahhoz, hogy ez pl csak jóval később jusson eszembe, mint kellene.
meg volt az a lány is, akinek van a barátnője, mégis mindig néz. egyszer odamegyek, és bekérdezek csúnyán, vagy hogy kell ezt mondani. botrány, igen, szeretem, haha. egyébként régen sosem vettem észre, ha néztek, fura, hogy most igen.
hazafelé gyros a törökben, stabil pont. ilyenek.
fordított sorrend, mi? no nem, csak kihagytam a szerda estét, amikor pirivel lecammogtunk az eklektikába (hova máshova), és akkor ott csacsogtunk, majd átültünk hamamékhoz, és kaptam kariajit is, meg ittunk a rosénk mellé tequilákat, sajnos én többet is. szóval szerdán nagyon bebasztam, de kacarásztunk, és aztán az oktogonon az éjjelnappali subwayben nyomtunk csirketeriakis szenyát is. kurva jó egyébként, nem is tudtam, hogy van nonstop subway. most már ezt is. tudom.
szóval csütörtökön találkoztam az eszterrel, a marseilles-ben élő grafikus lánnyal. nagyon féltem a találkozótól, mert anno durván hajtott rám, és iszonyú kellemetlen volt, legfőképp mert tök jó fej, és jó lett volna vele barátkozni, de ez a hajtás kínos kétéves csendet eredményezett. no mindegy, az eklektikában találkoztunk, és kurva jó volt, asszem vagy egyig ittunk. nem sokat, teszem hozzá, max fél liter rosét ittam, jól esett.
az a baj azzal pirikém, hogy mindig együtt mulatunk, hogy mire elmesélném itt, hogy hogy volt, addigra te leírod, nekem meg nincs kedvem ismételni. az van.
tök jó volt a hangulat az eklektikában egyébként. csak mondom. meglepett, hogy ilyen jó volt.
és kurva jó az idő ma. de hazajöttem, mert nem bírtam dolgozni.
azt hiszem ilyen masszívan régen alkoholizáltam, mint az elmúlt hét alatt.
elfogytak a szavak.
