péntek

szóval pénteken uncsiztunk az eklektikában. gecisokan voltak, úgyhogy jófejségből átültünk ahhoz az asztalhoz, ahonnan elment a lány, aki hosszasan nézett engem, hogy hátha, és akit hosszasan nézett az a három lány, hogy hátha (és akit aztán a living roomban láttunk megintcsak). no, és akkor rosszalkodós kedvem lett. nem ittunk pedig sokat, csak rosé volt, két deci.
no, és akkor kitaláltam, hogy írok levelet. az volt a szöveg, hogy szia, képzeld, van egy különleges képességem, ki tudom találni mások telefonszámát csak úgy. megírnád, mi a tied, hogy sikerült-e?
no, és akkor elindult a vicces levelezés, amiben nem is az írás, vagy az olvasás rész volt vicces, hanem hogy úgy adjuk oda a pincérnek, hogy a másik asztal ne lássa, és úgy hozhassa a pincér.. blabla. mindegy, a lényeg, hogy hosszú idő után végülis megismerkedtünk a színésznőékkel, akikkel vagy 5 évig sokat mulatunk egymás mellett, de valahogy ez sosem alakult így.
odaültünk hozzájuk, majd piaf, kurva vicces volt, nagy nehezen elszabadultunk a hajóra végül, ami még viccesebb volt, mert a bírócsilla kurvajó fej. és a bíborka is az, igen. előtte meg a kacsás, nem tudom, nem jut eszembe a neve, de sok ölelke sznúppal, meg kacaj, de elég részeg voltam ahhoz, hogy ez pl csak jóval később jusson eszembe, mint kellene.
meg volt az a lány is, akinek van a barátnője, mégis mindig néz. egyszer odamegyek, és bekérdezek csúnyán, vagy hogy kell ezt mondani. botrány, igen, szeretem, haha. egyébként régen sosem vettem észre, ha néztek, fura, hogy most igen.
hazafelé gyros a törökben, stabil pont. ilyenek.