mesés

nem értette a könnyeket. nem értette, hogy lehet egyszerre forró és fagyos, hogy lehet folyékony, mikor olyan hihetetlen szárazságot hagy maga után. de amit a leginkább nem értett, hogy miért jelentkeznek a könnycseppek a boldogság pillanatában. így nem is azzal foglalkozott, hogy itt van végre a teljes, érett és roppanó pillanat. nem aggódott azonban, mert tudta, hogy mint minden, ami fontos - ez is visszatér. visszatér, hisz belőle fakad, miként az ásítás, a reggeli sóhajok és az elalvás előtti morgás is.