ájulós

olyan érdekes ez az elájulásos dolog. jó, persze, kurvára kimerült voltam ma már. de minden rendben volt, nem voltam részeg, sem semmilyen. éhes voltam, és elmentem a király utcai pizza hutba, az ablakon át kellett rendelnem a parmai tésztát.

megrendeltem, elszívtam egy cigit, és vagy öt perc telt el, mikor éreztem, hogy bazi éhes vagyok. és az éhség érzettel egyszerre jött az az ismerős rosszullét, amikor lemegy a vércukor szinted, és gyenge vagy, és tudod, hogy össze fogsz esni.

össze is estem. nem tudom, hogy értem földet, vagy mennyi ideig voltam lent, a következő, amire emlékszem, hogy a hátamon fekszem, és emberek kérdezik, jól vagyok-e, és mondom, hogy vércukor, tápászkodok, és leülök a lépcsőre. és egy kedves fiú ad egy ananászos melbát. aztán hagynak, én elrágom a csokit, kiadják a tésztámat, és ülök még ott, erőt gyűjtök. érzem, hogy vérzik a szám, odanyúlok, véres lesz a kezem. és fáj a fogam, tehát valami volt, amire nem emlékszem, mert én háttal tértem magamhoz, úgy meg nem lehet fogat beverni.

pár perc alatt jól lettem, és hazajöttem, azóta már a tésztát is megettem. a fogam még fáj, de remélem, holnapra elmúlik, nem lenne jó, ha a felső metszőfogaimmal lenne baj. a szám már nem vérzik, de fáj, bazira csíp, és belül is felhasadt, most látom.

hát ez volt ma. utóljára a viktornál, a wc-n estem össze így. egy tanulság van. ha ennyire megterhelem a szervezetem, akkor ennem kell. sokat.