változások, na.

szóval tegnap munka után egy kocsmában találkoztam egy kollegámmal, akit onnan kellett felismernem, hogy feláll a haja. persze, ha nincs ez az infó, akkor is felismertem volna, mert valahogy olyan volt, aki felismerhető. egy szilvapálinkával indítottunk, meg kisfröccsel, és mire a második fröccs felnőtt (nagyfröccs), addigra megváltottuk a világot. jó néha olyan emberekkel találkozni csak úgy, véletlenül és váratlanul, akik hasonlóképp élik meg az életet.
mindegy, a lényeg, hogy bebasztam, és az még megvan, hogy a barátok közt második részében mi volt, de a ribike kedvéért újranézett l word-ön már kifolyt a nyálam a bal arcom alá, és miután kiengedtem őt, 10 perc sem telt el, és aludtam. reggel magamtól ébredtem, átmentem a lakásomba, majd a postára, és ezután a dunaparton lesétáltam a kossuth térig, és még így is negyed 10-re bent voltam.
csak mondom, tudok ilyet is. kellene tartanom e jó szokást.