mégistudokpostolnis

nahát, most meg enged postolni a mekintos, nem is értem.
reggel arra ébredtem, hogy viktor becsapta a bejárati ajtót, azonnal tudtam, hogy nem fél 7 van, hanem kurvára elaludtam. na igen. aztán észrevettem a bal halántékomon egy pattanást, ami olyan, mint egy pókcsípés. kurvára nincs benne semmi, nem lehet kezdeni vele semmit, gondoltam is, hogy akkor leszarom. le is szartam persze.

esküvős szöveget kell írnom. nekem. romantikusat, csöpögőset. mission impossible. mondom.

egy kollegám mondta, hogy miért nem járok nőiesben, mikor milyen csinos vagyok, most látta a wiwen. erre mondtam, hogy szerintem melegítőben is milyen csinos vagyok. erre mondta, hogy jó, de nőiesen milyen csinos vagyok. erre mondtam, hogy szerintem ezt a beszélgetést ne is folytassuk inkább. komolyan mondom, felbaszott. járjak nőcisen, hogy neki jobb legyen naponta egyszer, mikor benéz ebbe a szobába. faszommá'! meg há'húsz.

egyébként meg rohadt gyönyörű ma is az idő, teljesen készen vagyok, persze biztos a közelgő menzesz miatt is, nem tudom.