mesés megint

a nap felé tartott, mindig, akár a napraforgók, követte a meleg, simogató sugarakat. akárcsak egy kiszáradt agyagdarab réseit a víz, tömte, pótolta a hiátusokat a fény. fényből van a test - gondolta, mindegy, hogy helyesen vagy tévesen. egy biztos, lépései nyomai hosszan fénylettek még a naplemente után.