tök gázos

szerintem az tök gáz, hogy felakasztották szaddamot. szerintem.

dontforgetes

azt pl nem akarom elfelejteni, hogy anyám életemben először hétfőn, reggel 8:53-kor azt írta smsben, hogy ha felébredtem üzenjek, mert felhívna, nagyon fontos. érted? nem hívott, nem akart felébreszteni, hanem csak üzent. imádom, na.

nyugalmatlanos

nem tudok a seggemen ülni. most jó így, de nem megy. pedig tegnap végtelenül szomorú voltam, mégsem ment. lehet, pont ezért. mindegy, mert az este végülis jól alakult. először viktorral mentünk el az eklektikába, egy nagyon jó beszélgettünk végre. aztán meg eszterrel találkoztam ugyanott. és nagyon jó beszélgetés volt, nem volt semmi para, pedig iszonyatosan féltem, hogy lesz. és voltak mókás szituációk is, meg berúgtam (berúgva nagyon nehéz nem kommunikálni), és aztán itthon is jó volt. most meg van net. ez is elég jó.

mesés

az egyik estén hírt kapott, lassan olvasta a színesen tekergő szavakat. többször is neki kezdett, kóstolgatta, ismerkedett velük, és épp egy szórengeteg tört fel mélyről, lentről sebesen és forrón, mire megértette, hogy most csöndben kell maradnia. a furcsa ellentmondás sárgára festette körülötte az eget, és a lépteit márványosan rideggé varázsolta. csak annyit látott, amennyit a kapucniján a rés engedett. de sokkal kevesebbet fogadott be.

semmis

holnap vonják a lakáshitel első törlesztő-részletét, pedig még nincs is lakásom. furcsa ez.
és zavar a sötét, biztos a fejfájás miatt.
sosem gondoltam, hogy ilyen ember leszek. persze ez most nem tudom, hogy jön ide. talán mindegy is.

drámás

a puro teatro szólt itt, amikor rendesen elhelyezkedtünk, asszem még itt pesten sose, sehol nem hallottam ezt a dalt, egyetlen vendéglátó egységben sem. örültem neki.
kicsit drámázom magamban, érzem, ami fura, mert nem szoktam, és legfőképp mert bazira idegesít, ezért olyan furcsán skizoid vagyok magamban, vagy magammal szemben, vagy nem tudom, melyik a megfelelő szófordulat. és ehhez a teatro remekül passzolt.

kezdős

reggelre elment a net, csak ahogy az lenni szokott, és akkor most ribivel bejöttünk a sirályba, és én még sosem voltam itt, amit nem értek, mert jó. csönd van, nincs füst, és jó.
egyébként bazira fáj a fejem, illetve már annyira mégsem. néztem valami filmet még éjjel, de a vége előtt 5 perccel kikapcsoltam. nem köt le semmi, értem, miért, de nem jó ez azért.
godzi meg szerelmes belém, és a küszöbömön, fél centire az ajtómtól nyávog naphosszat. persze szép ez, de rohadtul idegesítő.
egy kalligram folyóirat az egérpadom.

dilemmás

tom hanks szar szinkronját hallgassam, vagy meg ryan szar szinkronját hallgassam. mindekettőt utálom egyébként. most tényleg ez a dilemmám? hah.

szenvedős

olyan kurva nehezen tudom feldolgozni, mikor valami nagyon jó, de mégis rossz. illetve még csak nem is rossz, max az okozat rossz. mindegy, ezt nem is akarom itt kifejteni, csak most bennem van, és tolul, és annyira jó lenne leírni, de nem lehet, nem akarom, lehet, nem is tudnám. segítenék, de azzal, hogy segítek, azzal tolom el. faszkivan. persze nem. de de.

jelen mostmár

ma meg valahogy geci korán keltem, pedig sokáig ébren voltam, mert néztem a filmet, amit már ezerszer láttam, kurvára eszembe sem jut a címe, csak hogy a tv2-n volt, de mindegy is akkor, nem? na mindegy, szóval a lényeg, hogy elmentem a várba, és sétáltunk, és nagyon jó volt, és nem is fáztam, pedig hihetetlen hideg van a várban. és aztán kávé is, meg sok mosoly, meg nem tudom, de a lényeg, hogy olyan finom nap volt ez eddig, és talán este berúgok, mert arra vágyom most.
igazából azt kell tenni, amire vágyom, nem? erre jutottam, épp ezért igyekszem is, hogy ez így legyen. de egy csomó dologra rájöttem eyébként, csak most egyik sem jut eszembe, de ha majd igen, akkor mondom.

ja, egyébként valakit megsértettem egy karácsonyi smssel, asszem, pedig vicc volt, én mindig így viccelek, ha ismerne, tudhatná is, de csak magára figyel, amit már megszoktam, és igazából nem is zavar annyira a dolog.

hazafelés

hazafelé meg olyan felszabadult lettem, öröm volt érezni. anyám sapkát adott rám, aminek most nagyon örültem, mert pont leszorította a fülhallgatót a fejemre, ami így gecijól szólt, szóval hallgattam a zenét és ritmusra előztem, és bal oldalt volt a hold, meg olyan kurva szép volt az egész, olyan nagyon finom, és mikor pestre érve cementdugó várt, akkor hihetetlen egyszerűséggel mentem rá a menekülő utakra, és értem iszonyat gyorsan haza. mindegy ez is, csak mondom. mert azt mondta a ribi, hogy azokat írjam ide, amiket ha majd visszaolvasok, úgy olvasom, hogy aha, volt ez is, és de jó is volt.

még egy a karácsonyról

nem tudom, hol hagytam abba, de mindegy is. a lényeg, hogy vasárnap estére megcsömörlöttem a karácsonytól. az van, hogy nálunk egyébként tök jó a minimál családi karácsony. anya ugyan megpróbálja komolyan venni, díszítgeti a fát, és kirakja a csengőt, meg készít oda csillagszórót is, de sosem csillingelünk, és nem gyújtjuk meg a szórót sem. jómagam a seggemen kiszakadt melegítőben és kinyúlt pulcsiban, de a többiek is hasonlóképp ülnek az asztalhoz, és akkor kaja, meg iszunk is (természetesen aznap este, amikor nem kellett vezetnem, kurvára nem volt hajlandó bejagerezni velem a sógorom), és akkor ajándék, és mindenki megy a saját tévéjéhez a saját szobájába.

a lényeg az, hogy a karácsonyos filmektől kiakadtam, az egyetlen normális ugye a meryl streepes távol afrikától volt, meg a mezítlábas szerelem, de nem ez a lényeg, hanem, hogy tele lett a tököm, és mivel fent nem volt viasat, meg cool, ezért esélyem sem volt valami élőre, igazira. és kurvára tudtam, hogy kedd estig nem kapom meg. szóval szenvedtem, na, az van. de most már nem szenvedek újra azon, hogy akkor milyen szar volt, mert nem vagyok az a tipus.

beás

miután halálfélelemmel megszórt utunk véget ért faterral (ő vezetett), beánál, ahol a nagy, családi ramazuri volt, annyira untuk az egészet, hogy beraktuk a karácsonyi vakációt, és szana széjjel röhögtük magunkat. megállapítottam, hogy bea is az a típus, aki az összes poént előer elmondja kacagva. de jó volt, mert tele volt a pocakom, botika mosolygott, és bea vagy két órán keresztül simogatta a hajamat.

azért itt pesten jobb. az van. sokkal.

nagyis

anyai nagyanyámnál meg szénné röhögtem magam. két központi probléma volt: az egyik, hogy bálintka elől vagy hátul áll-e a tornasorban, a másik pedig, hogy a nagynéném kapna-e a kisebb fiára árvaságit (tanuló), ha a nagyobb fia abba hagyná az egyetemet. mindegy ilyenkor, hogy anyámnak vagy nagyanyámnak van igaza (anyámnak természetesen). a lényeg a vita. a szófordulatok, a káromkodások. nagyika pl egyszercsak felkiáltott, hogy a kurva isten fasza baszna meg kislányom, már ne haragudj, hogy ezen a szent ünnepen.. könnyeztem a röhögéstől, mondom.

megint mama

aztán meg az volt, hogy nappal kint cigiztem mamáéknál. és mentem ki épp, szürke pulcsi volt rajtam, meg az a katonai színű kabát, kapucni, erre mondja mama, hogy úgy nézek ki, mint egy szdsz-es, az vagyok-e. röhögtünk, hogy így néznek ki az szdsz-esek, mondtam, hogy nem mama, nem vagyok semmilyen, de szdsz-re szoktam szavazni. erre mondja, az még mindig jobb. erre mondtam, hogy de második körben mszp-re szoktam. ennek nem örült.

aztán mondta, hogy a varnus xavér annak ellenére, hogy biszex, milyen jól játszik. mondom neki, te mama, még a végén te is liberális leszel, egyszercsak nem figyelünk oda, és kuncze kitűző lesz rajtad, meg kovácspisti fanclubtól jön majd a levél. nem nevetett.

misés

nagyanyám idén karácsonykor nem politizált, ellenben gecihangosan hallgatta a misét vagy 4 órán keresztül. igyekeztem túlélni, nagynéném laptopján építgettem rómát a konyhában, és mikor vége lett a misének, és kijött, megkérdeztem, hogy milyen volt. erre kifakadt, hogy egy misénél nem lehet ilyet kérdezni, mert minden mise szép. mondom neki, de mama, hát biztos van különbség orgonista és orgonista között. meg a papnak is más hangja van, nem? nem jutottunk közös nevezőre.

kisollós

ma megtaláltam a hetek óta eltűntnek hitt kisollómat. végre egy normális pedikűr.
egyébként, mikor szombaton kisollót nézegettünk anyámnak karácsonyra, rájöttem, hogy nem csak tőr és kés fétisem van, hanem kisollós is.

ajajos

karácsonyra godzitól újabb tüzelést kaptunk.

tévés

aranyos volt ez a mezítlábas szerelem. az első értelmes film ma. mindegy. most jön karen szabu, távol afrikától, csak nem tudom, lehet, le kellene már feküdnöm, de az istennek sem tudom rávenni magam, nem értem. végtelenül lassan telt el ez a nap, mi lesz akkor holnap, nagyanyáméknál, azta. mindegy, túl kell élni.

tiktakos

a minap a tiktakba keveredtünk. de nem ez a lényeg, illetve ez is lényeges, csak más szempontból.
szóval ott ült a tikktakkban liz taylor. rosét ivott, asszem fröccs volt. és mondtuk is egymásnak, hogy te nézd, az ott liz taylor, és addig addig, mígnem megszólítottam. kedvesnek talált minket, és odaült, és ez nagyon szerencsés dolog volt, mert liz taylor (mariann) egyike azon kevés emberek csoportjának, aki lát. és aki ki is meri mondani, amit lát. tudod, olyan ember, akinek ha azt mondod, mennyi 2+2, akkor nem kérdez vissza, hogy arab számmal, vagy hogy utána négyzerte emeljük-e vagy hogy periódusos számrendszerben, hanem csak azt mondja 4. egyenesen halad, előre, és közben látja, mi veszi körül.

karácsonyos picit

a legviccesebb karácsonyi sms versenyt tutira balázs nyerte, de egyébként is a vidámság jegyében telik a karácsony, leszámítva a porszívózást, meg felmosást, meg anyuci-vigasztalást.

sosem engedem lehangolni magam, ha nagyon fura a dolog, akkor úgy veszem, mintha egy karácsonyi film lenne az rtl klubon, rágyújtok, sms-t írok, kimegyek wc-re, nem szereplő vagyok, hiszen nem én gerjesztem, még csak be sem fogadom. de most nem voltak még súlyosságok.

viszont ribivel halálra röhögtük magunkat telefonon, nagyon remélem, hogy mindent, amit nekem mondott publikálni fog.

itt ajándékozás még nem volt, de nem is nagyon hoz lázba a dolog, bevallom. szakadt melegítőben rohangálok cigivel a számban, a nővérem magához képest nyugodt és kedves, anyám miséket hallgat a rádióban, amit nem értek, ilyenek vannak.

meg kurvára mennék vissza pestre, bevallom.

tegnap a kilátóban voltam, ma a kistokaji tóhoz mentem ki, csak hogy kicsit egyedül legyek. olyan embereket szeretnék, akikkel lehet kettesben egyedül lenni - csendben.

blablás - de nem a nonstop a rákóczin

sorra mennek haza az emberek, jó ez. aztán meg rájöttem, hogy kedvesnek lenni jó. nem biztos, hogy nekem jó, az elején legalábbis tuti nem, de mikor másnak jó, akkor kicsit végülis nekem is, szóval ja.

és van itt kint egy kutya, illetve volt, mikor kimentem légli blanc-t venni, oda volt kötve a korláthoz, olyan volt, mint egy roti, de mégsem, és úgy nézett, hogy csodálatos volt, cuki, és akkor beszégettünk kicsit, és tuti nagyon szomorú volt, hogy egyedül kell lennie, így karácsony előtt, és mikor kijöttem a boltból, még akkor is ott feküdt, úgyhogy elkezdtem aggódni (ha láttad volna a szemét, értenéd), de most, hogy kinézek, már nincsen ott, vagyis píszlávésriszpekt.

ok, picit becsíptem, de most ez jó, jó lenne csak simán produkálni azt a fokú nyitottságot, amit akkor érzek, mikor ez van.

menőkés

tesómnak végül kirakót vettem, mert annak örül a legjobban úgyis. persze a festményeket annyira nem szereti, jól kibasztam vele, mert miró színes vonalait nem lesz valami egyszerű összepakolni, de mindegy is.
ribike átkeresztelte szotyit szalonnának, szerintem azért, mert meg van hízva rendesen, de hát mit vár, ha folyton eteti, nem? most pl kaptam egy smst, amiben azt írta: bacon puszil.

páros

szóval tegnap éjjel eszembe jutott, hogy ha nem lenne fény, kurvára nem látnánk, mennyire szépséges a sötétség. és persze fordítva is áll a dolog. kurva filozófia.

-

kurvára teleírnám a blogot, ha lenne egyetlen értelmes gondolatom is.
éjjel kellene, séta, meg a fények, meg ilyesmi.

frájdéj

fallin'. mindig olyan hirtelen csap le rám ez a dal, enivéj.

még a karácsonyi buliról akartam írni, hogy elég rossz volt a zene, de volt a like i love you pl, ami nagyon elkapott, és kértem relight my fire-t is, mert nincsen buli take that nélkül. csak ha nem tudtad volna.

reggel nem találtam a szemeimet, és még most sem tökéletesen kerültek vissza a helyükre, de annyira nem zavar a dolog. a torkom viszont fájni kezdett, ezért percenként forró kávéval locsolom.

aztán még az is van, hogy napok óta hétvége hangulatom van, mi lesz akkor hétvégén? ja és georgi hívott, mikor a kossuth téren jártam, és aztán szétkapcsolt, úgyhogy mindjárt hívom én. látnám.

zárós

voltunk ribivel az eklektikában, és kaptunk karácsonyi ajándékot (minden vendég kap, tök kedves dolog ez), meg belépőt a szilveszteri buliba. és csodálatos ez az éjjel, ha lett volna több erőm, akkor még sétáltam volna többet.

észrevételes

a kapucni mögé bújva olyan, mintha egészen máshonnan nézném a dolgokat, mintha nem kellene részt vennem semmiben, mintha lenne választásom, ilyesmi. aztán kimegyek a levegőre, és tudom, hogy nem kell részt vennem semmiben, és van választásom.

hajajos

juliette lewis fájdalmas ordításánál csak snoop meg pharell szerelmi vallomása kellemesebb most. ki kellene mennem enni, kellene csinálnom valami olyat, amitől érzem, hogy élek, mert olyan, mintha körülöttem lépdelne az idő, de engem mindig elkerülne valahogy.
persze nem a fájdalmasan ordítós i never got to tell you-t linkeltem, mert annak nincsen klipje.

oh oo-s

lumidee oh oo, ez megy most a fülemben, és elég jó, mert csak ez a dob van, meg taps, de ez is finoman, nem durván. meg az előbb volt a bakerman, meg thievery corporation, szóval ringatom magam, mert ha visz a zene, akkor megyek, haladok, valami.
este volt tánc, meg állati sok fikázás, ami nagyon tetszett, meg tetszett, hogy percenként eltört egy pohár, és tetszett az is, hogy jó volt nem mozdulni is.

bloggeres

milyen geci ez a blogger azért, eddig a bal oldalira kattintva lehetett a normál blogger accounttal belépni, és most hirtelen megcserélte, annyira nyomja a beta-t. észre sem veszi az ember, mert reflexből azt nyomja.
mindegy, na. csupa fontos dolog, látod?

csakhogyírjakvalamit

reggel az volt, hogy forgolódtam, snooze, megint egy forgás, megint snooze, megint forgás.. szóval ez, aztán megosztottam az utolsó szál cigimet viktorral, mert neki nem volt, és amíg nem cigizik, nem jön mr hanky. ilyenek voltak, meg tévézés, és egyáltalán nem zavart, hogy kicsit később indultam el, és mosolyogtam is a hideg ellenére.
még mindig nincs semmi mondanivalóm, de ez sem annyira érdekel, csinálom a kollegám kariajiját, illetve asszem az is kész, szóval uncsizás van az egyórás preziig.

szenvedős?

fel sem tűnt, hogy elmúlt fél kilenc. tegnap is lemaradtam a barátok köztről, ma is. jó egyébként, úgy értem, tök inspiráló ezt a melót csinálni, csak olyankor basz szét az ideg, amikor hülyeségek vannak, de nem ez a gyakori, szerencsére.
holnap buli, csütörtök reggelre raktam a könyvelőt, szerintem csütörtök délután összeesem, vagy pénteken nem ébredek fel estig. valamelyik. csináljak rá szavazást? á, utálok szenvedni, főleg mások előtt. szóval bocs. egyébként is minden rendben lesz. majd kipihenem karácsonykor oszt kalap.

pulpos

a pulp megtette hatását, mert most, hogy common people-t és a disco 2000-et üvöltöztem magamban, valahogy visszatért belém az élet, és akkor már jobb. tudom, hogy a forralt bor is lassít, de nem hagyom abba a kortyolgatást, ezért csináltam egy kávét is, és akkor így kiegyenlítődik a dolog. vagy nem? rosszul tudok valamit? mindegy is persze.

azvanos

beszippantott a zene, valahol a basszushúron zuhanok a szaxofon karimájára, és onnan huppanok tovább a pergőre érkezvén..

pre-karácsonyos

egész héten forralt bor, bejgli, meg mézeskalács van a nagytárgyalóban, úgyhogy kora délután már kellemesen spicces vagyok, és estére egészen összergad a szám.
vicces egyébként, múlt héten a sofitelben kávéztam, ma meg a corinthia grand hotelben. jövő héten mi lesz? kempinski?

nellys megint

ezt a ketreceset tök kevesen ismerik nelly-től, pedig elég jó.

akkormost

preadin faster than an eye can blink
So I had to sit down and take time to think
Of how to spread the word to people all across the land
To make sure they putting out a helping hand
Neneh Cherry notice hurry so it must be told
About a group of people left in the cold
Caught by a plague slowly they fade
From immune deficiency you see called "AIDS"
No knowledge of the facts, kept in the dark
Scolds my soul and it hurts my heart
The young and elderly just running blind
Hurts so bad they denied their own kind
Papa turned around and said that ain't mine
It just made it hard for life on the line
And it's a shame to see a little child mature
Growing up knowing that there ain't no cure

I've got you under my skin
I've got you under my skin

... Pure pain they give me...

I had a friend once by the name of MARY JANE
Out with the guys and getting high was her only game
And now the tears in her eyes, there she lies
It drove her crazy, all the boys say that's it
I told you so but you reached the point of no return
Instead of pride you take the hardest way you had to learn
Oh mommy dearest, don't you know that I miss her so
That's why I sing this song
Just to let her know

I've got you under my skin
I've got you under my skin

I've got you deep in the heart of me
Down so deep in any part of me
I've got you, got you, got you under my skin

I've got you deep in the heart of me
Down so deep in any part of me
I've got you, got you, got you under my skin

Use your mentality, wake up to reality
I'be got you deep in the heart of me
Share your love, don't share the needle.

most csak

hangfeső szavakat írnék, és tudom, hogy azt felesleges lenne.

furás

úgy trappolnak bele a kibaszott teendők az életembe, hogy néha nem is tudom, nem marad semmi, csak a vázam, ami fordígatja a fejét, hogy de hát miért.
nem tudok részegen fogalmazni, meg helyesn írni sem, sorry.
például lemondom most a könyvelőt szerintem, mert egyszerűen nem megy.
akarok sok-sok-sok érzést. nem tudom.

könyvelős

vészesen közeleg a könyvelős idő. vajon elvis téli álmot alszik már? vedlett is?
picsafasz.

margit nénis

fura ez a margit nénis dolog is. mindig eltűnik. és mikor már-már azt hiszem, hogy talán nem is él, akkor felbukkan. mosolyogva, nevetve, nyílván részegen, de az most midegy is. tegnap ribit szólította le, ma meg édesen aludt negyed kilenckor az aluljáróban. nem lepukkantabb, mint 4 éve, csak a ruházata talán, bár megnéztem ma jól, új cipője van, csak hát nem is cipő az, hanem papucs. szóval azt hiszem holnap reggel viszek le neki ezt-azt. nem tudom, a hálózsákom hova kavarta el, úgyhogy leviszek neki egy újat. illetve nyílván nem újat, hanem másikat. ilyenek.

sírós

egyébként szinte végig sírtam az éjszakát, először a csodálatos központi pályaudvaron sírtam, majd mikor lefeküdtem, anyámra gondoltam, és kurvára nem bírtam abba hagyni a sírást. de nem olyan zokogós sírás volt, hanem olyan folydogálós, ha érted, mire gondolok. mindegy, asszem négykor aludtam el.

kezdős

ú, jó ez a nap most valahogy, csak a könyvelőhöz nincs kedvem, de majd csak meg lesz az is valahogy.

rövid

olyan kibaszott furcsa ez az élet, basszus.

vasárnapos

na, szóval tegnap voltunk a living roomban, meghökkentően furcsa lányok voltak, de nem hökkentünk meg ribivel, hanem táncoltunk. meghökkentően jól, bár tény, hogy együtt még mindig nem tudunk táncolni, mondtam is neki, hogy csak egyszer sikerült együtt táncolnunk, otthon a feketebikában, annak is meg lett az eredménye. hehe.
mindenesetre a legviccesebb az volt, mikor pofozósat akartunk táncolni, és mindketten egyszerre mozdítottuk a kezünket, és egy kurva nagy pacsi lett belőle emiatt, amitől még a gyrososnál is égett a jobb tenyerem.
fura ez, nem kezdem el leírni, de nagyon fura ez. furák a lányok. meg néha iszonyat szar volt a zene, de azért volt pár olyan szám, amire ment a risza-risza.

most meg meló, bent ülünk a fecóval, a portás bácsi megígértette velem, hogy legközelebb hozom a "kártyámat", csináltam kávét, kiprinteltem az anyagot, amivel foglalkoznom kell, és megyek cigizni.

zenés

ja és arra jöttem ma rá, hogy a smashing pumpkins csúnyán lenyúlta a stiltskin inside-jának alapjait. szinte az egészet végülis.

füstös

baszki, ez hogy van, hogy hazaérek, és az egy füst alatt megy a viasaton? semmit sem értek, de martini íz van a számban még fogmosás után is. az jó? végülis mindegy.

sofiteles

a bekekata igazán, igazán érdekes élmény volt.
nem is tudom.

bekés

na, dolgozom bent, egész jó egyébként.
meg a bekekatával vicces sms-váltásaink vannak, és lehet, hogy találkozunk este. de ez még nem biztos, ha a bekéről van szó, akkor semmi sem biztos.
annak idején mindig nála voltak a bulik, és simán előfordult olyan, hogy nem volt kedve az emberekhez, fogott egy hálózsákot, meg artúrt, a kutyáját, és kiment a bükkbe kocsival aludni. kerestük égre földre, hogy hol a faszban lehet (akkor még nem volt mobil), aztán reggel 7-kor megjelnt vidáman.
nagyon érdekes ember volt. spontán és önfejű.

nemszeretemes

nem szeretem a telet, mert a hidegtől folyton befeszülök, és az nem jó.

madonnás

kilómétereket írhatnék arról, micsoda istenkirálynő madonna, és hogy miért volt zseniális az a koncert, amit ma néztünk a ribivel a coolon, de ezt majd leírja ő. én csak azt tudom, hogy madonnának van monyója. és hogy egy kibaszott előadót sem tudok mondani, aki ilyet tud, mint ő. most meg alszom. na.

kennys

kenny ma megmentette a zsidó népet, az van.

hiteles

no, elküldtem a diákhitel központnak a szerződésem felmondását, most várhatok, amíg elküldik a csekket, meg a tudnivalókat. egy hitellel kevesebb, közben meg egy hitellel több ugyebár. juppi.

hányóskávés

amúgy hányingerem van már a gépi kávétól.

de ami a legdurvább, hogy hányingerem van az emberektől. nem a kollegáktól, mert most itt jó. valahogy tényleg.

a kedvencem a ne játszmázzunk játszma.
és a határtalan pofátlanság, na az még csudaszép. lehet valaki bunkó, tisztelem az őszinte agressziót is. de a tudattalan faszságoktól hányingerem lesz.

semmis megint

kávézóbanírnikimegyek.
kurva hideg van, csak mondom.
meg nincs semmi érdekes sztorim, vagy csak az agyam fagyott le, fasz tudja, tényleg.
levelezek a wiwen egy lánnyal, aki áltiban tornász volt, amikor én is, illetve ő komoly tornász is maradt, én csak pár évig nyomtam. na mindegy, a lényeg, hogy 15 éve nem láttam, és úgy megörültem neki, de nem jelöltem be, meg ilyesmi, mert nem ismerős, viszont írtam neki levelet, hogy biztos nem emlékszik, de ők voltak a nagyok, és az milyen jó volt, meg mikor a hátamra esett a nagy ugrószőnyeg és elrepedt egy bordám, szóval elvagyunk.

viktoros

megbeszéltem viktorral a dolgot, mármint a lakást, költözést, ilyesmit, tök jó fej volt, nem is gondoltam volna, tiszta para voltam, hogy ez hogy lesz, és ehhez képest a világ leglazább srácaként viselkedett, nem is értem, de a lényeg, hogy ez most jó.

mondom.

dub be good to me.

beszólós

beszóltam. de megérdemelte. és nem, mielőtt magadra veszed, nem rólad van szó.

lehetetlenes

próbáld meg egy napszemüveges emberrel megbeszélni, mennyire csodálatos, ahogy a lemenő nap fénye átszínezi a házak falait. és hogy vajon milyen színű a dolog.

réteses

hát, nem tudom, higyjek-e benne, de úgy néz ki, mégis folytatódni fog ez a réteses biznisz. jön a mogyi holnap ide kávézni velem, meg szövegekért, meg megbeszéljük, hogyan legyen a prospektus vagy mi a szar.

nincs kedvem dolgozni, de csak azért nincs, mert nincs kedvem elkezdeni. szerintem kimegyek a kávézóba, és ott gondolkozom, ott mindig jobban megy.

füstös

ha majd saját lakásom lesz, nem fogok abban a helyiségben dohányozni, ahol alszom. legszívesebben most sem tenném, mert reggelente mindig érzem, hogy rámtelepült egy durva füstréteg, nyom, szorít, kapaszkodik, de most nincs más, nem szeretem a konyhát viktornál.

pénteken megint miskolc, nem tudom, milyen büdzsé kell ehhez a dologhoz, de az tuti, hogy alul vagyok mérve. vagy hogy mondják. mindegy is.

supermanes

reggelente valamiféle szupermannek érzem magam, de ez csak azért van, mert még nem nyílik ki rendesen a szemem, és olyan, mintha gyilkosan néznék mindenkire. aztán persze mindig a szokásos dolgok, ma megnéztem, hogy margit néni van-e a pokróc alatt, és ha igen, él-e még, aztán adtam a kutyáscsövesnek pénzt itt a sarkon, megígérte, hogy kutyakaját vesz, hát nem tudom, de kedves szeme volt, úgyhogy elhittem.

macskás

na, szóval az van, hogy godzi nem dughat, mert csípőficamos, és ha dugna, belehalna a kiscicák kihordásába. viktor régóta mondja, hogy elkötteti, de sosem. nem tudom, miért. ehelyett fogamzásgátló tablettával tömi, ami nyílván nem valami egészséges, de használ.

nos, pár hónapja elfogyott a tabletta, és nincs ideje elmenni venni. én meg nem vehetek, mert nekem nem lehet, ő is csak azért tudja beszerezni, mert orvos.

szóval godzi, ha jól emlékszem, egy hete tüzelt. nehezen éltem túl, hát még neki milyen szar lehetett. mindegy, a lényeg, hogy már tegnap voltak azok a jól ismert vakkantások, és ma mondtam is viktornak, hogy te, ez a macska megint tüzel. mondta, hogy igen, dani épp ezt mondta egy perccel ezelőtt. mondom neki, hogy te figyi, én szívesen elmegyek gyógyszerért vagy valami, mert ezt még egyszer nem bírnám ki. meg hát a macska is megkergül. mondta, hogy majd megpróbál ellógni melóból.

és akkor gondoltam, ennyi, a hétvége csudaszép lesz, aztán mikor szerencsétlen macska a küszöbömön vernyákolt, akkor ki is mentem, hogy hohó, és aztán egyszercsak hallom, záródik az ajtó. na, mondom magamban, múltidézés, régen mindig ezt csinálta viktor, ha idegesítette a macska, kizárta jól, hogy nekem vinnyogjon. kinéztem azért, hogy mi van, és az van, hogy a viktor bezárta magához.

vagyis egy: vagy figyelmes lett viktor, ahogy mostanában erre már több jel is utalt (magyarul észlelte, hogy állat az ajtóm előtt puncidörzsizik a küszöbbel, és gondolta, ez gáz).
vagy kettő: látta cartmen cicáját a tévében, mennyire megszenvedi a menstruációt, és megszánta a dögöt. mindegy, ha viktor holnap még fogamzásgátlót is szerezni fog, akkor kijelentem majd, hogy változott. ezt is megéltük, basszameg.

kérdéses

ha lesz lakásom, akkor kizárhatok mindent, amit nem akarok, hogy bejöjjön az életembe? mindig ezt képzeltem. hogy ezt lehet egy saját lakás esetében.

kéne fehér öltöny, nem tudsz kölcsönbe? fehér mellénnyel. meg nadrággal. mondjuk annyira nem fontos.

sp-s

juhéj, most kezdődik a meteoresős sorozat első része. wildwildwest, meg a tüzelő cicus, épp most indul be az oroszlánszexre, meg a szenya bébicsősz, gecijó! fel is veszem, de mi a fasznak, amikor megkaptam ribitől dvd-n. na mindegy. nézem, hogy röhögjek. salmahayek lesz a legjobb. többnyire. hehe.

ek

minden más minden másodpercben. bármi bármikor megtörténhet.

teraszos

kizártak a teraszra véletlenségből, ami nem para amúgy, sőt, maradtam is volna még, ha nem lenne ilyen baszott hideg.

unwrittenös

én úgy bírom a natashát.

pillanatos

voltam kint kávézni megint, és most már egy algopirint is vettem az arcomba bele.

a ribivel levelezünk a faq-os postomról, gondoltam, hogy majd jól magukra veszik az emberek, pedig semmi konkrét, már úgy, hogy nem valakiről szól, hanem általában. és tök igaz, és még biztosan körül járhattam volna a dolgot árnyaltabban, megtehetném most is, de nem akarom, mert a fasznak van kedve ezzel szarozni most.

tök sok dolgot lenne jó most csinálni. örülök, ha ez van, akármilyen szar is a pillanat, ha tudnék sok jó dolgot, amit tennék, akkor nincs veszve semmi sem.

hisztises

a műrinyától meg hidegráz, meg tököm kivan amúgy. baszki, olyanokon tudnak emberek hisztizni, hogy el sem hiszem.
okés, le kell dőlnöm egy kicsit.

jegyzetes

voltam kávéért, meg reggeliztem, vasárnap óta most ettem először amúgy, furcsa is volt. fejem fáj, kéne csill.
megégett a szájpadlásom amúgy.

idegeses

a feca ma egész nap dobol, fütyül és énekel mellettem, bazira idegesít, bevallom. a másik, ami nem jó, hogy mindig bezárják az ajtót. na jóvan, megyek kávézni inkább.

héves

a roxane pont héves dal. sosem gondoltam, hogy egyszer majd hévvel fogok utazni minden nap - egyébként. és nem is olyan rossz tulajdonképpen. de mindegy is.
anyám most hívott, nem tudtam értelmesen megszólalni. megyek a fényre. kell.

realizálós

elfelejtettem sampont venni, pedig rám férne most egy hajmosás.
és megittam egy üveg bort.
á, nem tudom. most kezdek rájönni, hogy az, hogy kulcsmásoló akartam lenni (majd nyomozó), az igenis jelent valamit.

faq-os

miért ijesztő valakihez közel kerülni.

ne érts félre, számomra nem az. ez a kérdés nem hozzám szól. lehet, hogy senkihez sem, fasz tudja. csak olyan sokszor hallom felnőtt koromban azt, hogy félek, hogy beleszeretek, meg félek, hogy túl közel kerülök hozzá, meg ilyesmi. és nem tudom, mert én úgy nőttem fel, és úgy szocializálódtam, hogy ez volt a legfontosabb. valakihez közel kerülni, szeretni valakit.
talán mert sokan félreértik a szeretet dolgot. azt hiszik, azt jelenti, hogy mindenemet odaadom, vagyis nekem nem marad semmi. és nagyon kevesen tudják úgy odaadni magukat, hogy egészen megmaradnak maguknak közben. ha érted, mire gondolok. és milyen sokan furcsálják, hogy az, akinek odaadták magukat, hirtelen már nem szereti többé őket. pedig mit szeressen, ha hiányzik belőle mindaz, amit odaadott. ami miatt beleszeretett. ha nem találja. vagy hülyeséget beszélek? nem, nem hiszem.

southparkos

imádom ezt a szexuális zaklatás pandás részt, de már vagy ötödször ismétlik féléven belül, szóval inkább sírhant művek.

megint sally mann

instabilos

olyan érzés, mintha kártyából lenne felépítve a testem, minden lépés életveszélyes, egyszercsak összedől az egész, és baszhatom. persze nem. de az érzés olyan. olyan instabil. vagy nem tudom.

rájövős

azt hittem, általában akkor írok sokat ide, ha unatkozom, vagy nincs dolgom, de ez most megdőlt.

színes

bag lady.

mesés

egy faág kapott a hajába, amikor a dombon nekifutásból lerepült. csak emiatt volt kellemetlen a repülés, a máskor olyan esetlen földetérés is simán zajlott ezen az estén. a falevek öregesen duruzsoltak a háta alatt, és a szemeiben tükröződött a pókhálóban felfogott vízcseppeken fennakadt hold sugara.

rockos

a nap végére eljutottam oda, hogy a rock dalok esnek a legjobban. ez nem tudom, mit jelent, lehet, hogy nem jelent semmit, csak mondom. rögzítem.

suvásuvás

most megint ki kellene menni egy dupla presszóért, de lusta vagyok. illetve, ha kimennék, már nem lenne kedvem visszajönni. úgyhogy nem megyek, mert nem akarok meglógni vagy ilyesmi.
iszom ezt a nemjó kávét inkább. és 10 percenként pisilek. kb.

kisavasos

és a hetedik mennyország, nightmare vagy anonymus, mikor mi, szóval az is.. mikor csabi megjött németországból, első útja oda vezetett, és lajos, nándi meg miki szeme azonnal felcsillant, mert tudták, hogy akkor ez most azt jelenti, hogy rengeteg eki... persze tök koszos, szutykos hely volt, de azért sosem felejtem el azokat a nyári estéket, amikor kicsit feljebb az utca végén a fűben fekve csillagokat néztünk, és kurvára be voltunk baszva, vagy szívva, tök mindegy, de csodálatos volt. akkoriban semmi sem volt gond valahogy. persze ha őszinte akarok lenni, most is vannak ugyanilyen csodálatos esték, és most sem gond semmi sem. végülis ez a titok nyitja szerintem.

nézős

anybody to blow my mind?

emlékezős-efottos sztill

és az az efott, ú, az de jó volt, mikor a nándi és a mónika kibékültek, rohantak egymás felé a kerítés két oldalán... aztán persze az egész efottot végigdugták, olyan rezgése volt a sátornak, hogy el sem tudtuk képzelni, ez hogy lehet, azt hiszem azon az efotton egy percet sem aludtam. szofi pluszt szívtunk, és hamisítottuk sárga szatyorból a belépőt, ott kapott a securitysektől a fogász egy akkor öklöst az arcába, hogy összeesett, és amiért henike szólt, hogy na de mégis, ezért ő is kapott egy kurva nagy pofont. meg akkor volt a szaros eset is. debrecen. az efott helyszínén rengeteg vadkender nőtt, mindenki azt szívta, persze értelmetlenül, de legalább a hit megvolt bennünk, a remény. a szigeten el is koboztak egy szatyornyi efottos vadkendert tőlünk. 11-12 éve? picsafasz.

memóriás

nem is emékszem, mi a franc volt az a fesztivál, ahol az egész banda valami fertőzött vizet ivott. mindegy is, én ott pont nem voltam (szekszárdon volt, azt tudom), mindenesetre folyton fosott mindenki, de a gatyájukba, annyira szét voltak csúszva, a kati, miki, nándi, lajos, mind, egytől egyig. és emlékszem, onnan jöttek a szigetre, iszonyat büdösek voltak, a nándi fekete farmerét nulladik nap ki is mostuk, ott száradt a sátor fölött az egyik fán.
azon a szigeten parázott be a kati annyira első nap, hogy még éjjel lebontotta a sátrát és mindent otthagyott, hogy itt mindenki meg fog halni, és azon volt az is, hogy a lajos rohangált beekizve, hogy csecsemők sülnek tepsiben. meg a szilárdot akárhányszor láttam csak annyit volt képes mondani, hogy ájm ö fájösztártör. és a villon két napon keresztül aludt a földön a nővére sátra előtt. ááá, el sem hiszem. ezeket mind le kellett volna írni akkor.

drogososmég

az volt olyan drogos-tesztelős korszak nekem, amikor a sándorzsuzsával pörögtünk sokat, ilyen hülye hipszter időszak volt, ahogy a stejbiandi mondaná. 15-16 évesen, doors, meg sziámi, meg kontroll csoport, eső, iggy pop, nem tudom. diáksziget, kotta fesztivál, efott. kurva sokat szívtunk akkor, meg még volt bugajakab, ott volt először eki, meg máktea, meg doki hozott olyan szippantós cuccot, tudod, ami csak ilyen pár másodpercre pörget fel, mint az állat. akkor teszteltem le a gyógyszer-alkohol kombót is, andaxin, kannás bor, meg akkor tájt volt az első és egyben utolsó bélyeg is. furcsa egyébként, de szinte mindenből csak egyszer fogyasztottam, pont elég volt annyi. hogy tudjam, hogy milyen. meg hát elég volt látni a többieket, mennyire széjjel vannak csúszva. basszus, nagyon durván szét voltak csúszva az emberek.

előrevetítős

feldobom magam direkt, skippelem a szomorkás dalokat, és akkor így jó. az előbb a basement jaxx good luckjánál olvastam épp ribi tegnapi álmát, és kifejezetten röhögtem, igazán nem rossz. mármint az eredmény. mindegy.

ribikém, egyébként meg imádlak, és baszki, hidd el nekem, hogy egy-két hónap, és mindketten kikecmergünk ebből az anyagi szarból, amiben vagyunk, de ha nekem sikerül előbb, akkor elviszlek kubába, és amíg te csajozol a senoritákkal, addig én a tengerben öntöm a vizet, meg vezetem a batár amerikai autókat, és nyomjuk a kokót ezerrel, jó? nekem nem kell majd egy csaj sem, úgyhogy addig edzz, hogy bírjad szuflával. tudod, nekem nem jönnek be a latinok. latinák.
na, a lényeg, hogy jó lesz. kurvára kárpótol majd az élet, geci fiatal vagy, és kibaszottul most kezdődik még csak az élet, meglásd.

kellemes

ezt hallgatni a napon. elég jó. éledek asszem.

drogosos

volt genfben az a loftlakás, illetve loftház, ahova elvitt minket carolina, szóval nagyon érdekes volt, illetve inkább az az érdekes, hogy ez most eszembe jut, de valószínűleg a pénteki két hernyós miatt, akik a combinón utaztak, pont velem szemben.
szóval hogy ott annyira fura volt. és hiába voltam 16, amikor ez ilyen hűdeklassz élmény a tinédzsereknek, pontosan tudtam, hogy micsoda kilátástalan, süppedt romlás az, ami ott van.
nem tudom, talán ezért nem lettem sohasem drogos. illetve ez hülyeség, mert akkor már a nándiékkal régen lehettem volna, mindenki nyomta körülöttem. akkor viszont nem tudom. valahogy tudtam magamnak élményt generálni mindig is. meg nem voltam feszült sem annyira. fasztudja, tényleg.

kellős

bassz, ez a lamb olyannyira csodálatosan gyönyörű, én nem is tudom, hogy lehet ilyen zenéket kitalálni? meg egyáltalán?
kellene kényeztetni az embernek az érzékszerveit, meg nem csak olvasni érzésekről, és illatokról, és hangokról, hangulatokról, hanem menni utánuk, vadászni rájuk - élménygyűjtő szeretnék lenne, dél-spanyolországban szeretnék egy apró kávézó teraszán bambulni bele a spanyol szavakba, a levegő kimerevített tésztalapjába sütve bele a kibaszott hangulatot. kell inger. kell érzés. kell.

kávés

hihetetlen finom volt ez a dupla presszó, itt a kávézóban, ahol szoktam mindig.. egészen más egy jól főzött kávé, pótolhatatlan, na. és az undok lány sem undok már többé, egy kis figyelem, és máris kedves mindenki. vagy nem tudom. a receptet.

ha most elaludnék, tutira levegőben mellúszásban repülőset álmodnék, mert ébren is kicsit környékez ez a hangulat.

akváriumos

tök érdekes élmény ez most megint egyébként, az égő szem, a kicsit akváriumos világ.

moving

...so ill keep moving, just keep moving,
well i dont know who i am,
no need to follow,
theres no way back again,

moving, keep on moving,
where i feel im home again,
and when its over,
ill see you again,

got a low, low feeling around me,
and a stone cold feeling inside,
and i just cant stop messing my mind up,
or wasting my time,

theres a mow, low feeling around me,
and a stone cold feeling inside,
ive got to find somebody to help me,
i keep you in mind.

hétfős

az a helyzet, hogy négyig ébren maradtam, és azért ez most nem annyira jó. de majd kimegyek egy rendes dupla presszót inni, az talán helyre rak.

meg az is van, hogy olyan csodálatos napsütéses idő van, hogy szomorú vagyok, amiért bent kell lennem egy irodában, ahelyett, hogy mászkálnék, mint a mérgezett egér.

anyám a hétvégén beleszeretett a keleti restijébe (amibe én már hosszú ideje szerelmes vagyok), és pontosan ugyan úgy reagált a csodálatos terem láttára, mint mi a ribivel, vagyis bulit akar ott rendezni. igaz, mi meleg madonna bulira gondoltunk, anyám családi szülinapra, meg esküvőre apellál.
nagyon sokat nevettünk azon például, hogy majd egy napon szervezzük az ő esküvőjét és az enyémet, és hogy vicces lenne az enyémen két menyecsketáncot nyomni... szóval tényleg jól szórakoztunk, anyámból dőltek az ilyesfajta viccek.

hideges

furcsa. hideg is van. meg nem tudom.

összefoglalós

anyám egy tündér. voltunk a karmában, aztán meg leveseztünk a keleti restijében, és könnyesre röhögtük magunkat. nem akarok erről többet mesélni, csak mondom, hogy a legjobb fej. tényleg.
egyébként meg picit izomlázam van, tegnap este sétáltunk a várban egy csomót, csodaklassz volt. meg szotyiztam is, és bár néha bevadul az az édes dög, azért még annyira csudálatos személyiség, hogy kalaple. irigylem is picit ribancot miatta.
és elaludtam a nyakam.
és hideg az ágy is.

bloggeres

annyira nyomatja a blogger ezt a betát, nem tudom, holnap már nem lesz más lehetőség, csak az? folyton azt kell keresgélnem, hogy hol van az én kis jól megszokott bloggerem.
amúgy minden okés, csak geci álmos vagyok. kellene kuporodni. meg bújni. meg nem tudom.

fáradt

egész nap dögfáradt vagyok. az van, hogy bazi nehezen keltem ki reggel az ágyból. ritkán van ilyen egyébként, hogy így nem akaródzik egyáltalán. és aztán otthagytam ugyan az ágyat, de az ágy nem hagyott ott engem, mert fél 11-kor, mielőtt beültem egy briefelésre, még látszódott a bal arcfelemen a nagypárna varrásának lenyomata. azt sem értem egyébként, hogy került oda, amikor nem alszom párnán, csak a kispárnámat szoktam ölelgetni olykor.

még nagyis

érdekes, hogy egyre puhább a nagyanyám. egyre enyhül. régen olyan volt, mint egy kurva nagy cementgolyó, nehéz, kemény és megingathatatlan. most meg picit kezd megint gyermek lenni, vagy nem tudom. illetve, lehet, hogy én lettem felnőtt időközben. minden csak nézőpont kérdése, tudom.

nagyis

felhívtam nagyit, hogy megköszönjem neki a pénzt, amit nekem tett félre lakásra, illetve elmondása szerint hűtőre vagy mosógépre az új lakásba. persze végül az ügyvédre ment el, de ez most mindegy.
beszélgettem vele sokat, olyan élvezettel beszélt a luxor nyereményéről, hogy öröm volt hallgatni. és valójában nem 3 rongyot kapunk fejenként, hanem 5-öt, szóval vicces, mert azért hívtam, hogy megköszönjem a pénzt, és úgy tettük le, hogy ha legközelebb otthon vagyok, akkor ad még ötöt.
hihetetlen a nagyi. azt mondta, egy havi nyugdíját költötte el magára ebben az évben. ez még úgy is durva, hogy tudom, hogy gyakran anyáék visznek neki alap élelmiszereket a tescoból, corából, etc. jah, mert kérdeztem, hogy csinálja, és hogy tanítson meg engem is félretenni. de azt mondta, hogy ő szivesen, viszont, hogy őszinte legyen, nem sok esélyt lát az én esetemben arra, hogy el is sajátítom. hehe.

apás

ááááá, bekebelezett a depeche mode.
vicces az apám egyébként, tegnap írt egy összeesküvéselméletes emailt, amire már egyszerűen nem válaszoltam, mert nem normális ez, tényleg. aztán írt egy másik emailt, amiben taglalta, hogy biztos megbántott, de hogy milyen nehéz a helyzete végülis, majd ma reggel küldött egy harmadikat, amiben azt mondja, hogy ne meneküljek, hanem beszéljünk ezekről. ááááá.

szépidős

olyan hihetetlenül szép idő van, mintha március lenne, ha nagyon lehunyom a szemem, mikor sétálok, akkor várom a tavaszt, egészen csalóka dolog ez.
szóval séta idő ez, minden tekintetben, kimenős, bambulós, barangolós, mosolygós, elmélkedős, gyönyörű.

há'm húsz

a séf bácsi szülei a legjobbak. a lochnessi szörnnyel. áááááá. zseniális. a szinkron zseniális. azt mondok: mit akarsz tőlünk te szörny, azt a szörnyezet azt mondja: há'm huszat.
gecijó.

toris

aztakurva. vicces a sTORIes szócska. egyébként miről írt a könyvben? hogy milyen egy kőgazdag apával egy kurva szar sorozat emlékein szörfözni? meg hogy miért nem írt neki az apja egy frankó sorozatot? vagy nem tudom. trúli junik lájf, jaja.

spicces

érdekes ez, amikor egy picit iszom, épp csak annyit, hogy még simán van kontroll, tudok uralkodni magamon. szóval az érdekesség benne nem az, hogy milyen intenzívek az érzések, meg mennyire éles, és színes lesz a látás, hanem az, hogy ha felveszem a fülemre a zenét, akkor elvész a kontroll.
jöttem haza a deákról, és olyasmi volt, mint egy film, néztem a kékkel díszített fákat, és nem voltam ott, kegyetlennek éreztem az arcomat, olyannak, mint amilyen egy kés, vagy egy bárd lehet, mielőtt szúr, lecsap. és nem volt hideg, tényleg csak mert felfokozódott bennem minden, de mindenféle érzelem, és ráült az ajkaimra, a szemhéjamra, a szembogaramban tábortüzet rakott, és ahogy estek le az elégett tüzifák, úgy szórta a szikrát - viszont hidegen.

ajánlatos

kijött ribi ide, és kávéztunk, meg aztán boroztunk is, és majdnem megfulladtunk a röhögéstől megint.
azt mondta, éljünk együtt egy nagy házban, szabad kapcsolatban. azt mondta lenne külön lakrészünk, fürdőnk, meg minden, egyáltalán nem dugnánk vagy ilyesmi, ő főzne, meg takarítana, én dolgoznék, meg hagyhatnék kupit magam után, és közös lenne a macska, meg ha majd szül, akkor nevelném én is az ő gyerekét.
és egyébként lennének kapcsolataink, akik ott élnének, meg mittomén, de az fix lenne, hogy mi együtt laknánk. nem rossz egyébként az ötlet, csak hát nyílván nem működne. illetve franc tudja, mi lesz, ha majd szottyosak leszünk. mindenesetre szeretek független lenni, meg ő is.
de nem ezen kacagtunk a legtöbbet, nyílván.

fogyasztós

kétszer lemondani egy nőgyógyászati időpontot ciki? vagy a faszért foglalkozom ezzel, nem? hogy ciki-e vagy sem. meg kellene tanulnom ilyen abszolut felhasználóként léteznem, hogy ne foglalkozzak az érzésekkel, a problémákkal, a gondolatokkal, amiket magam után hagyok. végülis ez a dolog rólam szól. azt mondják legalábbis. franc tudja, mi az igazság.

southparkos

kyle gyerekciót akar venni az apjának, mert az anyja mindig azt mondja, hogy az apádnak sosincs egy rendes gyerekciója. haha. zseniális. mondom.
aztán meg kennynek spontán belső égése volt.
és eric lesz jézus a darabban. nyílván. de a kereszten már nem lelkes.
ja és kiderült, hogy kenny azért szenesedett el, mert nem fingott, úgyhogy most egész south parknak kötelezően fingania kell.

viktoros

gyanúsan jófej, és jókedvű viktor. persze lehet, hogy ennyit tesz az, hogy pontosan tudja, mire számíthat. nem tudom.
ribi szerint olyanok vagyunk, mint egy pár, szerinte viktor ezt az együttélést párkapcsolatként éli meg, ezért mintha szakítanánk, olyan lesz neki. hát nem tudom. ő ratyi, meg én is az vagyok, nem tudom kialakulhat-e ilyesfajta pszeudo-kapcsolat egyáltalán. mindenesetre én nem így élem meg. minden szarral együtt szeretem őt. és ha őszinte akarok lenni, akkor hát hiányozni fog. mint ahogy hiányzott a vendel utcában és a rádayban is. de csak nosztalgikusan. asszem.

estés

mondjuk el tudnám képzelni úgy az estémet, hogy valami helyen üldögélek, pici fénnyel, épphogy csak... szóval üldögélek, és borozom, és egyedül azért nem olyan jó, szóval borozom, és beszélgetek, de asszem, hogy marad a sok orvosos sorozat, meg a mekis vacsi, és ha minden összejön internet is, hogy teleírjam geciunalmas posztokkal ezt a blogot itt, meg egyébként is.

furcsán bólogat ilyenkor az utcalámpa, talán mert ismerkedni akar, hisz oly sokszor kísért hazáig, nem tudom.

háh

megint az van, ami megannyiszor (jesszasz, de hülye szó ez), szóval, hogy fejemben volt, mi mindent írok ide, aztán itt ülök, és nézem a monitort, és még tán tudnék is mit írni, csak azt nem ide. nem tudom.

kérős

csak picit. közelebb.

ellenőrös

a deákot körbevették 11-kor az ellenőrök, úgyhogy nem mentem fel a föld színére egy darabig, aztán, mikor láttam, hogy az egyik nem figyel, akkor hihetetlen természetességgel elmentem mellette. aztán visszafelé, a keletinél pont előttem állt egy, nem volt menekvés, mondtam neki, hogy még novemberi a bérletem, már vettem is elő a személyimet, erre kiderült, hogy ma még érvényes. vagyis: tök feleslegesen sokkoltam magam a zord ellenőrök látványával, simán, felemelt fővel haladhattam volna el közöttük.
no mindegy, legalább ezt is tudom.

keletis

már a keletit is megjártam, csak mondom. eh.

reggelizős

most meg ki kellene menni reggelizni. az a baj, hogy a hétvégén anya rendesen etetett, volt reggeli, ebéd, vacsora, meg persze mindenféle nassok is, és az én kis gyomrocskám hozzászokott ehhez, úgyhogy reggelente felháborodva kérdezi, hogy mi lesz már, érkezik-e valami emészthető, én meg csak a kávéval butítom, ami nyílván dühítő.
szóval reggelizni kell menni, vagy nem tudom, valahogy majd csak lesz.

dagályos

egyébként reggel mentünk a ribivel a dagály strandhoz, nagyon nagy móka volt, bár asszem ő nem annyira élvezte. szóval a deákon találkoztunk, vettem neki nescafét, és akkor metróztunk, majd sétáltunk egy csomót.
és szerintem tök jó idő volt, meg úgy egyáltalán, tök érdekes volt, mert ilyen világvége tájon keltünk át, aztán meg a strand durva tojásosfing szaga, és az öreg, meg középkorú nénik, és a gőzölgő medencék... szóval nagyon érdekes volt, és szerettem.
ribinek meg köszönöm, mert tök sokat segít most nekem, ami nagyon kedves dolog, és majd meghálálom úgyis, meg lakhat majd nálam, amennyit csak akar, és főzök is neki, ha úgy.

luxoros

azt nem is mondtam, hogy nagyi nyert 100 ezer forintot a luxoron. teljesen felpezsdült a család, és mindenki bazira örül, hogy így 30 év álmodozás után nagyika végre nyert. több családtag is volt már nála kuncsorogni, legalábbis azt pletykálják, de saját bevallása szerint szét fogja osztani, ami olyan 25-30 fővel számolva fejenként 3-3 500 forintot jelent. cuki.

szemlélődős

mozdulatok. tartás. szép ez valahogy.

ideges

na most mit mondjak? ehh. elment a kedvem mindentől, de gyorsan visszahozom úgyis, valamit kitalálok, játszom majd, vagy nem tudom, szokott ez menni, pillanatok alatt végülis.
hétfő van, szerdára minden sima lesz és átlátható, ami normál esetben talán zavarna is, de most már nagyon vágyom az átlátható dolgokra, a hétköznapokban legalább.
úgy volt, hogy jönnek franciák a szobámba 16-án, kicsit már bele is éltem magam, pedig iszonyú nehéz volt rábeszélni, mert mégiscsak karácsony előtt valaki másnál lakni, meg elpakolni a cuccokat, meg mittomén, de rábeszélődtem, és most üzent a viki, hogy lemondta, klassz ez is. de igazából ez sem para, meg semmi sem para, szerencsétlen godzi éjszakai hurrogásai sem parák, mert megértő vagyok, és átérzem a helyzetet, mindent mindig kurvára megértek, téged is, írd csak meg nyugodtan, mi a fasz van.
jó. azt hiszem most nyugodtam le végülis.

inyouroomos

azért az in your room az annyira gyomorszájon vágja az embert mindig, hogy csak kurva nehezen tud magához térni. mindegy mi van. ez van.

nyugalmas

ok, kimegyek újságért, és elszívok egy cigit szép nyugalomban. persze ezt úgy írom, mintha ideges lennék, pedig nem.

moirás

annyit szarakodik a kedves lakástulajdonos, hogy most már anyám ilyeneket mond, hogy keresünk másikat, meg nem fontos tőlük megvenni, meg hasonlók. kérem szépen a kedves moirákat, hogy úgy fonják már azt a kurva fonalat, hogy ne kelljen újrakezdeni ezt a részt, mert ez a rész a legrosszabb.
köszönöm.

elles

én tényleg nem értem, miért jön be a csajoknak az l-ből shane. néztük itt ribivel, de az van, hogy tök béna. és asszem most ennyi. életképtelen vagyok. lefekszem.
ha szerencsém van, godzi respektálja, hogy én aludni akarok, ha nem, akkor fennhangon megy majd a traffik, és kábszerkereskedőkkel fogok álmodni. kalap.

repülős

i can fly..
biztosan írtam ezt már itt, mindegy. szóval 4-5 évesen meggyőződésem volt, hogy tudok repülni, meg lélegezni a víz alatt (ez utóbbi asszem még most is meggyőződésem, csak senki sem vesz komolyan - mindegy). szóval akárhova mentünk anyámmal, én mindig elől rohantam, csapkodtam a karjaimmal, és vártam, mikor szállok fel.

currys

a castróban mindig curry-s csirkét eszem, annak ellenére, hogy a kezdetektől tisztában vagyok azzal, hogy akkora adagot hoznak, hogy egyszerűen képtelen vagyok megenni. pedig van egy belem, ha finom kajákról van szó.
most sem bírtam, hiába lazítottuk rosé fröccsel a cuccot. mindegy is.

a vh1-en ez a power ballads hétvége zseniális, most pl alice cooper poisonja szól, képzelheted. mikor 9-10 évesek voltunk norbival, megkapta műsoros kazettán ezt az albumot (persze kalóz műsoros, talk talk kiadó, asszem valami lengyel hamisító banda lehetett), rongyosra hallgattuk, és próbáltuk játszani a gitáron, persze kurva bénán, de akkor ez nem számított, mert menők voltunk - így is, úgy is.

back

a hétvége klassz volt, leszámítva a nővérem hirtelen támadó elmebetegségeit. most azonban sokkolt godzilla fogadása, gyakorlatilag imádkozik, hogy valaki dugjon bele valamit, ami miatt iszonyatosan sajnálom, mert nem ő tehet erről, de akkor is kurva idegesítő, az van. mindegy, mindjárt összeszedem magam, és akkor majd nem tudom. érthető ez? végülis mindegy.

zöldkártyás

ha az elszökött rab miatt még este is ellenőriznek majd az m3-ason, akkor kiderül, hogy nincs zöldkártyám. kurvára meg kellene már csináltatnom. pedig annyi mindent elintéztem az utóbbi időben, meg is lepődtem magamon, mennyire hivatalos bírok lenni néha. persze a magam módján.

elmélkedős

csak azt nem szeretem abban, hogy dolgozni kell, hogy nincs idő napközben barangolni, nézelődni, felfedezni, kisétálni magunkból a nyomasztó dolgokat, a problémákat.
nincs gond egyébként ezzel az élettel. a várossal sem, engem sosem zavart a sok ember, meg az autók, meg ilyesmi. illetve nem zavart, mert el tudtam menni néha csavarogni, bandulokni a zenével a fülemben, tudomást sem véve minderről.
viszont, ha nincs erre időm, akkor megszűnik ez az egyensúly, és jön a mizantrópia, jó, ez erős szó, csak valami hasonló inkább, ingerültség, gátlások, zavartság, akármi. szóval ilyenek, de ezt most nem azért mondom, mert épp kurva szar kedvem van, vagy utálom az embereket, hanem azért, mert túl sok társadalomelméleti publicisztikát olvastam az elmúlt egy órában, és erre a rugóra jár az agyam, bár szerencsére nem annyira, hogy komolyabban vegyem ezt az egészet, mint ahogy kell.

godzis

azt el is felejtettem majdnem, hogy éjjel godzival hosszú tárgyalásokat folytattam arról, hogy valami konszenzusra kellene jutnunk.
mondtam neki, hogy szívesen hajlandó vagyok megbeszélni, mire lenne neki szüksége, cserébe azért, hogy ő csönben marad, nem nyávog szerelmesen az ablakban a szürke cicának az emeletről, ilyesmi.
nem a szerelemről van szó, nem az a baj, és még csak az sem, hogy ide hívod, tökéletesen meg tudom érteni, hiszen én is romantikus tipus vagyok, csak az időpont, meg a figyelmetlenséged zavar, amit nyilvánvalóan viktortól tanultál el - mondtam neki halkan.
szemét módon emlékeztettem arra is, hogy hétfőn neki adtam anyám sült csirkeszárnyait, úgyhogy a hét fenséges étkezései nekem köszönhetők, de ezt később megbántam, és elnézést is kértem tőle. többnyire üldögélt, de akkor, mikor azt mondtam, hogy verbálisan túlságosan expresszív, a hátára vetette magát, és forogni kezdett. konkrétan kikacagott, de nem csodáltam, hiszen ilyen a macska, ha tüzel, és még fel is tüzelik, senkit sem vesz komolyan, ha nem kan cica szaga van.
igazán nyitottan és kedvesen kommunikáltam, de ő nem engedett. aztán visszafeküdtem az ágyba végül, ő még picit sápítozott, egyre elhalóbb hangon, amiből tudtam, hogy elindult a szobába, úgyhogy megszállt a nyugalom.

nemérdeklős

lehet, hogy mégis csak inkább el kellett volna adnom a madonna jegyet berlinben 600-ért anno. és csapnom kellett volna egy nagyon görbe, mondjuk úgy, karika éjszakát.
az viszont biztos, hogy nem kellene azon gondolkoznom, hogy 6 évvel ezelőtt mit kellett volna csinálnom, nem? meg egyébként is, jó volt a koncert.
tényleg kimegyek inkább, mert az lesz, hogy teleírom ezt a szaros blogot ezekkel a hülyeségekkel. mondjuk nem érdekel, mert nekem jó, hogy írom, valamiért jól esik, azt meg pont leszarom, hogy te, aki olvasod, mit gondolsz róla. úgyhogy.

ömlesztett

richard cheese. az ideális zene mára, hogy pörögjek, annak ellenére, hogy nem nagyon van min pörögni. épp az enter sandman feldolgozást hallgatjuk rolival, neki is tetszik.

nyomtatok ki pár oldalt, azt még nem tudom, melyik könyvből, mert a mek site-on sajnos annyira klasszik dolgok vannak fent, hogy a legtöbbet már olvastam, a mai szépirodalomban meg annyira nem bízom. filozófiát nem akarok, mégis csak péntek van, a természettudományokhoz meg általában nincs kedvem.

francba, zenélni kell, a zenélésben meg lehet élni valami olyat, amit másban nem.

kérdéses

most akkor minden lakásvásárlás ennyire körülményes? faszkivan.

unalmas

ötleteket kérek, hogy mivel foglaljam le magam ma akkor.
eddig a mek-ről olvastam ovidiust, de rájöttem, hogy ez nem épp egy péntek délelőtti hangulat-indikátor, úgyhogy bezártam a dolgot, max a szanalmas.hu-t vagyok hajlandó nézegetni innentől.
meg nemsokára kimegyek kávézni, van nálam és, csak ahhoz sincs most kedvem, mert túl.. nem is tudom, talán lassú, talán okos. túl okos, igen, ez lesz az, amiért nem.

elvárásos

a liptai klaut én is bírom egy szinten, de hogy a subbában a bede marci fényesre nyalja a seggét, azért az meglep. valahogy a subbától anyázós vicces nagyazistenállatkertjéket várok. persze a fasznak vannak elvárásaim. mikor megfogadtam már, hogy leszokom róluk. mármint az elvárásokról, természetesen.

csókolomos

na, az van, hogy ma egyenlőre csak roli és én vagyunk a szobában, és valahogy kiderült, hogy szereti a csókolomot, úgyhogy most szól a tomvéjcces, és hangosan énekelhetem, mert nincs gond. előttem egy "dobozos" nescafé, kortyolgatom. szerintem ma nem lesz munkám, de majd csak lefoglalom magam valahogy.
1452 korty.