elmélkedős

csak azt nem szeretem abban, hogy dolgozni kell, hogy nincs idő napközben barangolni, nézelődni, felfedezni, kisétálni magunkból a nyomasztó dolgokat, a problémákat.
nincs gond egyébként ezzel az élettel. a várossal sem, engem sosem zavart a sok ember, meg az autók, meg ilyesmi. illetve nem zavart, mert el tudtam menni néha csavarogni, bandulokni a zenével a fülemben, tudomást sem véve minderről.
viszont, ha nincs erre időm, akkor megszűnik ez az egyensúly, és jön a mizantrópia, jó, ez erős szó, csak valami hasonló inkább, ingerültség, gátlások, zavartság, akármi. szóval ilyenek, de ezt most nem azért mondom, mert épp kurva szar kedvem van, vagy utálom az embereket, hanem azért, mert túl sok társadalomelméleti publicisztikát olvastam az elmúlt egy órában, és erre a rugóra jár az agyam, bár szerencsére nem annyira, hogy komolyabban vegyem ezt az egészet, mint ahogy kell.