godzis

azt el is felejtettem majdnem, hogy éjjel godzival hosszú tárgyalásokat folytattam arról, hogy valami konszenzusra kellene jutnunk.
mondtam neki, hogy szívesen hajlandó vagyok megbeszélni, mire lenne neki szüksége, cserébe azért, hogy ő csönben marad, nem nyávog szerelmesen az ablakban a szürke cicának az emeletről, ilyesmi.
nem a szerelemről van szó, nem az a baj, és még csak az sem, hogy ide hívod, tökéletesen meg tudom érteni, hiszen én is romantikus tipus vagyok, csak az időpont, meg a figyelmetlenséged zavar, amit nyilvánvalóan viktortól tanultál el - mondtam neki halkan.
szemét módon emlékeztettem arra is, hogy hétfőn neki adtam anyám sült csirkeszárnyait, úgyhogy a hét fenséges étkezései nekem köszönhetők, de ezt később megbántam, és elnézést is kértem tőle. többnyire üldögélt, de akkor, mikor azt mondtam, hogy verbálisan túlságosan expresszív, a hátára vetette magát, és forogni kezdett. konkrétan kikacagott, de nem csodáltam, hiszen ilyen a macska, ha tüzel, és még fel is tüzelik, senkit sem vesz komolyan, ha nem kan cica szaga van.
igazán nyitottan és kedvesen kommunikáltam, de ő nem engedett. aztán visszafeküdtem az ágyba végül, ő még picit sápítozott, egyre elhalóbb hangon, amiből tudtam, hogy elindult a szobába, úgyhogy megszállt a nyugalom.