a jövő hét csütörtökön pedig ismét csókolom koncert.

és ez a napsütés ez olyan, mintha valaki rámcsatlakoztatott volna egy boldogság forrást és csak töltene, töltene folyamatosan. nagyon finom.

sikerült

végre összeszednem magam, felébrednem, meg minden.
szóval most jó, csak járni nem nagyon bírok, mert izomlázam van. csúnyán.
ez egy nagyon nyugodt nap egyébként. nem csak munka szempontból, egyszerűen csupa kellemes energiát érzek most magamban és magam körül.

arra ébredtem, hogy a viktor mamája a konyhában énekel.. egy pillanatra nem tudtam, mi történik. de most már minden rendben.

régen

annyi minden akartam lenni. például általános iskola alsó tagozatában régész. mindig jártunk a gregorgabival az avasra régészkedni, és anyámmal sajtos uborkás szendvicset készíttettem, mert bobó is azt evett. furcsa. meg apámmal régészkedtem sokat, biztosan ezért hatott rám ennyire ez a dolog.

meg akartam filmcsillag is lenni, később pedig rákenroll sztár. valahol közte gondoltam azt, hogy tanítani akarok. azelőtt meg a nasa-ban akartam lenni, és a nikita után, meg titkosügynök is. na és persze a régészet előtt detektív, meg is tanultam szinte kívülről a detektívek kézikönyvét.. de jó volt.

aztán sokáig azt hittem, hogy dolgom van az irodalommal.

most meg azt sem tudom, mihez kezdjek.

reggelente

mostanában van egy bácsi a deákon az aluljáróban, aki ottan hegedül. szerintem két számot játszik mindig, vagy csak mindig pont akkor megyek, amikor ezt a kettőt játsza, nem tudom. de nagyon szép, mikor így indul a reggel. hegedű szóra.

szánsájn, szánsájn regi.

micsoda fej az, a nyakamon, ami képtelen egy picit is együttműködni a testtel?

lógalábalóga.

hogy milyen emberek vannak. én ezt a megasztár dolgot egyszerűen nem hiszem el. mert az egy dolog, hogy valaki azt gondolja magáról, hogy jó a hangja. de hogy senki sem figyelmezteti, mielőtt elmegy a műsorba.. hihetetlen.

ja és valaki éjjel kettőkor magántelefonszámról hívott és nem tudom ki az, mert bár ébren voltam, nem vettem fel, mert nem tudtam ki az.

mára már (a hold csak egy folt) az irodai kávégéppel is tökéletes habot tudok készíteni. olyan tejhabot, ami nem esik le a pohárból, még akkor sem, ha egy pillanatra megfordítod a bögrédet. és gyakorlatilag ez az egyetlen szórakozásom itt. vagy nem. ezt még nem tudom pontosan.

ma nyeső mari koncertre akartam menni, de aztán mégsem fogok.

és még annyit mondok azért, hogy a kinti köd, nem hogy nem szakadozik, de gyakorlatilag csak egyre sűrűbb. mint a tejhab a kávémon. ha megfordítom, ez sem esik ki a bögréből.

mit is..

nem tudom mit.
kint köd van. nem akarok kimenni.

valami feleségverős filmet néztem tegnap a tévében, mert csak az volt. elég rossz film volt amúgy. de valamiért mindig úgy felidegesítem magam az ilyesmin. még most is kicsit feszült vagyok. na jó, nem.

meghívót kell készítenem, 3 napja tologatom ezt a kurva melót, de most már nem lehet tovább. borzalom.

téli álmot akarok.

ma is pszichológus voltam basszus.

az meg,

hogy megölte, nagyon szomorúvá teszi ezt a reggelt.

neked mit jelent a barátság? furcsa fogalomzavarok, furcsa fogalmak.
minden kiszámíthatatlan, ami emberi. illetve nem, nem az.

weapon of choice

csak fognák a fejemre.

írtam egy postot, és tök jellemző, hogy elszállt.

azt írtam, elhagytam magam útközben. hogy olyan érzés, mintha kikötöttem volna magam a bolt elé és most várnék arra, hogy értem jöjjek.

miért teremtették az üres perceket. és miért nem vagyok képes megtölteni őket?

borzalmasak

a hétfő reggelek egy bizonyos szempontból.
most épp candy dulphert hallgatok, hátha jobb hangulatom támad tőle. egyelőre nem sikeres a project.

ladies and gentleman, miss angie stone..

i want to be living for the love of you
all that I'm giving is for the love of you

a macska az ágyon relaxál, borzasztóan irígylem. szeretnék én is úgy, kifliben. de az embernek kell még egy ember a kiflihez. csak a macska képes egyedül is teljes kiflit képezni.

nagyon kellemes zenét hallgatok és egyedül vagyok itthon. nem hiszem, hogy bárhol is jobb lenne pillanatnyilag ennél. mármint a lehetőségeimen belül természetesen.

ki kell iktatni a gondolatokat. vagy nem. sosem tudom, mi lenne a legmegfelelőbb megoldás. olyan ez, mint mikor felborul a pincebogár, vagy bármilyen bogár. csak kapálózik. és kurvára képtelen lábraállni, hogy elinduljon erre - vagy arra. és akkor megsajnálod, és nem bántod, hanem általában felsegíted.

egy homeless hazafelé kért cigit. adtam. mondta cserébe ő is ad valamit. kérdeztem mije van. mondta, hogy van neki újságja, meg hálózsákja, meg egy kis bora, meg tetve is valószínűleg és egy frissen szerzett náthája. mondtam a nátháját adja nekem, legalább annyival legyen könnyebb.

ja és ma a brigi annyira finomat főzött, hát én nem is tudom. szeretek enni, szerintem ez nem baj. az sem zavar, ha elhízok, de én ezeket az ízeket nem adom fel.
aztán meg will és grace behind the scene részeket néztünk és nagyon jó volt. ez - például - egy nagyon kellemes nap váza.

pénteken

meg az volt még, hogy jöttem ki az offiszból és ott volt lent a cini, meg a lánya, meg stáb. és nem tudtam kimenni, hiszen felvétel volt. cini szomorú, lánya szomorú. susmognak, kamera veszi. én egyébként kedvelem a cinit, merthát mindegy az, hogy okos-e vagy bármi, azért tudok néha mosolyogni a dalain, és van neki hangja, valljuk be. az meg nekem elég. mert hiszen énekes vagy mi.
aztán kamera leáll, én mehetek, cini feláll, smink, kérdezget, a lánya pedig szomorú. ezt nem volt jó látni.

tegnap meg a sarkban voltunk a brigiékkel és könnyesre kacagtuk magunkat. a viktor meg én asszem eléggé szórakoztatóak lehetünk a barátaink számára. nem is csodálom mondjuk. volt sok móka s kacagás.

ma pedig rájöttem, hogy meg kell csinálni az i put a spell on you leszbikus verzióját: i put a smell on you címmel. háát.. a klipje egészen szórakoztató lenne.. de erről majd később mesélek talán..

na jó

a goren hülye, mert egyáltalán nem is én loptam el a macit, mert én igenis a szívemen viselem a yumiyumi sorsát és tudom, hogy fontos volt nekik az az állat, ráadásul veszélyes bűnöző is, én meg nagyon félek a veszélyes bűnözőktől, legalábbis annál biztosan jobban, hogy megpróbáljam elrabolni őket. na.

tegnap pedig a szódában jól éreztem magamat. például kedves emberekkel is megismerkedtem, ami igazán öröm, mindig, nemde?

aztán pedig úgy néz ki mégis lesz londonban szállásom, ami kifejezetten feldob, bár igazság szerint az sem zaklatna fel, ha nem lenne. ilyenek vannak.

meg még az, hogy ma be kellett mennem a munkahelyemre és az azért nem jó. utána meg főztem, az azért jó volt. és az anyukám azt mondta, hogy nem baj, hogy megleptem magam egy repcsijeggyel. meg azt is, hogy szeret. meg hogy az unokatesóm titokban férjhez ment.
ja és felhívott a georgi, aki gyerekekre vigyáz londonban és vagy fél órát beszélt, amit én nagyon szeretek hallgatni, mert viccesnek találom.

most vettem egy levegőt, mert kifulladtam a sok írástól.

tacones lejanos

azt hittem eddig erről, hogy hónapokig nem fog még életre kelni. aztán most mégis. tök jó. és lehet nyerni függőágyat is.

egy levélből:

"Szerintem államilag kellene biztosítani mindenkinek egy jó nagy kádat meg napi
egy óra fürdőidőt, na jó meg egy kis kézkrémet, mert a ráncos ujjakat
hosszútávon senki nem szereti..:)
De, ha ez meglenne egész más lenne a világ. Ebben biztos vagyok..:)"

erről van szó. pont erről.

az egyik kedves kollegám még mindig ittas, mert tegnap még 4-kor is ivott. ez azért nagyon jó, mert hatalmasakat lehet rajta mosolyogni.

és annyira jó, hogy a helgácskával azonos épületben dolgozunk. öröm nekem, mikor látom. pedig ritka itten az öröm.

egyszer régen, az irkámon
született egy ákom-bákom.
biztosan mindenki azt hitte gyerekkorában, hogy írhámon. vagy csak én. mindegy is.

de a kacagás egyébként jó dolog.

nahát azért már

szomorú.

"bizony sokan élnek a földön olyanok, akiknek csak abban a pillanatban van valamijük, amikor azt másoknak mutatják. akik csupán a felszínt ragadják meg, és nem a lényeget. akik mindent elvesztenek, amikor a lényeg megjelenik."

az az érdekes kierkegaard-ban, hogy tök sokszor nem szépen ír jót, viszont vannak alkalmak, amikor mintha egy másik személyisége venné át az írógépet.. nem is tudom.

a szomszédban ákost hallgatnak és az egyik munkatársam az imént felkiáltott, hogy nagyon reméli, hogy ez volt az utolsó hangos dal.
vannak napok, amikor egy ilyen mondaton folymatosan kacagok.

a fotókiállítás

megnyitójáról lecsúsztam, mert egyrészt nem tudtam korábban elindulni a munkahelyemről, másrészt az orsinak vala névnapja, és mivel ma utazik madridba, csak tegnap ért rá.. szóval így. de megnézem a hétvégén.
és amennyire izgultam, hogy tetszeni fog-e az ajándék, tulajdonképp annyira tetszett neki. a neruda postása is jó választásnak bizonyult. magamnak meg vettem egy kirkegaard-t, a csábító naplója talán, ez a címe. elég jó ez is. viszont nem vettem észre melyik évtől írják sören-nek a régen áthúzott o betűs dolgot. mindegy is.

aztán meg kifejezetten jó volt a soma tegnap. kifejezetten jó volt a zene. és ő is jófej volt, nem is értem én az ilyet sose. hogy miért kedvesek velem az emberek. de mindegy is.

most meg annyira nincs kedvem elindítani a napot, hogy nem tudom szavakba önteni azt. de muszáj, a fenébe. muszáj.

csöndben ülni a melegben, nem beszélni, nem nézni senkire..

közben on a dark desert highway cool wind's in my hair..

vannak dolgok, amiknek semmi értelme.

egyébként meg mindegy is, mert msáhol lenni sem biztos, hogy jobb. mint ahogy nem lenni sem biztos, hogy jobb.

megvettem a neruda postását, meg kierkegaard-tól a csábító naplóját.
az egyiket elajándékozom.

megígértem a somának,hogy ma ellátogatok végre a koncertjére és sikerült a ribanckát is beszerveznem, hogy jöjjön velem. valamiért az az érzésem, hogy ez egy jó este lesz. egyébként. főképp ribancka miatt. mert azért mégiscsak - úgy szeretem.

a kiskutya meg az oroszlán című mese jár a fejemben. az elsős vagy a másodikos olvasókönyvben volt? mindegy.

és közben a nouvelle vague too drunk to fuck című dala szól. ez most az egyik kedvencem. aki meghallja, megérti miért.

a nap végére jó kedvem lett. feloldódtam.
ez tipikus.

say what you want, but keep youre lips sealed

something like a phenomenon aha-aha

but if you open your mouth
then i cant be responsible
for quite what goes in
or to care what comes out

so just pull on your hair
just pull on your pout
and let's move to the beat
like we know that it's over
if you slip going under
slip over my shoulder

so just pull on your face
just pull on your feet
and let's hit opening time
down on fascination street

ha jól emlékszem

transzban-nak fordították a filmet (connie and carla), nem tudom. de meg kellene nézni, ha másért nem, akkor toni collette miatt, akit a muriel esküvője óta nagyon szeretek. igen, azt hiszem másért nem.

közben ettem és ettől elfáradtam. nyugodtabb ugyan nem lettem, de az most már mindegy.

megyek sétálok egyet.

csak tudnám miért teremtették meg a lassú, gondolkozni képtelen embert.
minden mozdulatuk és mondatuk fáj. mikor beszélni kezd, és percekig nem szólal meg, mert fogalma sincs arról mit akar mondani. ráadásul meg van győződve a hülyeségéről, és amíg agyacskájából nem kerülnek ki a gondolatai, addig képtelen befogadni mást. így tehát a beszélgetés nem segít.
ilyenkor el kell menni egy csendes, nyugodt helyre. cigarettázni, vagy szájatrágni. mert beszélni semmi értelme.

valószínűleg véges kell, hogy legyen az ember türelme egyébként. valahol a mezsgyéken járok már, azt tudom.

én border collie lettem. és te mi vagy?

a yumiyumi

zenekar tegnapi koncertje fergeteges volt. tényleg.
megfigyeltem, hogy csupa verisztájlis görl és boj volt jelen, de ez sem volt zavaró a remek muzsika miatt.
a két japán lány narancssárga kezeslábasban és hatalmas napszemüvegben (mintha forrasztó szemüveg lett volna szinte) nyomta a muzsikát. semmit sem lehetett belőlük látni a színpadon, olyan alacsonyak voltak és annyi ember volt. de a koncert előtt és után sétálgattak fel-alá és akkor megfigyeltem őket.

meg moziban voltam előtte. a vágyastársak címűt néztem meg, aminek az elején nagyon megijedtem, amikor először kezdtek el énekelni a szereplők. féltem, hogy ilyen táncos a sötétben forma, vígjátékra szabva..hmm.. és egyszercsak tetszett az egész. a végére kifejezetten szerettem a filmet, főképp pedro-t, mert pedro rendkívül kedves karakter volt. dinnyegyerek.

ők lépnek fel ma a pesti est kávézóban. én azt gondolom a japán punk, két csajjal.. nagyon kecsegtető. szóval megnézem. meghallgatom. őket.

olyan kecsegtető a napsütés odakint egyébként. csak valami munkások beindítottak egy gépet és rendkívül fülsértő hang társul ehhez a látványhoz. mennem kellene, de maradni akarok.

gyerekkoromban minden egyes reggel, mikor anyám ébresztett sírtam. arra vártam, hogy ha majd nagy leszek, nem kell korán kelnem. és valóban, ahhoz képest egyáltalán nem kelek korán. aztán emlékszem, gyűlöltem az oviban aludni. de azt az ebéd utáni alvást már az általánosban visszasírtam, az igaz. mint ahogy most is. ja és akkoriban baromi szerencsés voltam. mindig nyertem egy 20ast a borítékos sorsjegyen. az mennyi is? 8 gombóc fagyi volt. vagy lehet, hogy akkor még 10. amikor még rézsárga volt a kettes. és ha kifúrtuk tudtunk norbival ingyen telefonálni.

a viktorral tegnap az eklektikában üldögéltünk este. nagyon jó vele az eklektikában üldögélni egyébként, igazán vicces fiú. sokat nevettünk. mondta, hogy pontosan tudja, hogy nem lesz még egy ilyen jó bérlője. hah, micsoda bók ez kéremszépen.

persze ezen kívül folyamatosan szivattuk egymást. és ez így van jól.

valamit elhagytam
mikor valaki elhagyott.
a testek számomra éthetetlen
irányban és lendülettel mozognak.
az sem biztos, hogy ülök.
és az sem véletlen, hogy nem tudom
a nevem.
amerre indulnék
arra nincsen út.

furcsán viselkednek az emberek mostanában.

de a kávé még mindig elég finom, és körülbelül leszarom, hogy ki mit mond és csinál.

mindig valami fontosat akartam csinálni, erre tessék.
azon röhögtem régen, hogy amíg én a kis tanulmányommal maximum rosszul értelmezek egy sort, addig egy orvos egy apró hibával megölhet valakit. persze az jó, hogy nincs ekkora felelősség. viszont az érték is arányosan csökken.

el kell mennem.
vagy meg kell tanulnom normálisan.. nem tudom.

mint egy család

reggel felkelek, viktor virslit főz a konyhában. én odateszem a kávét, megreggelizünk, beszélgetünk, cigizünk. többnyire utáljuk, hogy dolgozni kell, ő már 40 perc késésben, én időben, de nekem későbbre kell..

aztán ő még vissazdől az ágyra, én zuhanyzom és előtte, utána bekiabálok, hogy induljon, ő nyögdécsel válasz helyett..

aztán egyszerre elindulunk..

valamiért az este csak sorokban vagyok képes gondolkozni.
szakaszosan.

mindig mikor esik, az idétlen holló idézet jut eszembe. örökké nem eshet. de nem tudom, miért van ez a reflex bennem.

elmondanám

a tegnap este zenei ívét nefritnél. betűszavakban.
rhcp - fnm - gnr - hj.
az utolsótól pedig idéznék is:

ó istenem mit tegyek
miért vagyok kislány
hisz amit a nagyok tudnak
én is megtanulnám.

winkler és eldée a hajóra mennek, de mindazonáltal mindazon által mennek, amin ekkor szokás.. álmodozás..

testek, illatok, formák. fizika bazdmeg. fizika.

a tegnapi

csókolom koncert pazar volt. és ennél többet nem is tudok mondani.

ugyanakkor pihennem kell. egyszerűen muszáj. ez biztos.

anyám tegnap olyan aranyos volt. öleltem a derekát, úgy álltunk az andrássyn és éreztem, hogy áramlik belőle a szeretet és a büszkeség. folyton arra gondolok, hogy szeretném, ha legalább feleennyire érezné ezt. az én részemről. nem tudom képes vagyok-e ezt átadni. még ha ölelem, puszilom is..

a nővérem pedig ugyancsak. sosem kommunikáltunk valami jól. illetve jól kommunikáltunk, de érzelmekről ritkán. tudom, érzem, hogy szeret. ahogy én is őt. nem tudom, hogy kell-e ezt ügyesen kommunikálni. nem tudom szüksége van-e neki arra, hogy mondjam. hogy jobban éreztessem. furcsa lány, de tudom, hogy belül akkor is nagyon mély. akkor is, amikor nem látszik rajta semmiféle érzelem. ez mondjuk ritkán van. mindegy, szeretem.

na jó. megyek.

néha nem tudok elindulni. ahogy most is. egyszerűen nem megy. pedig nem jó itt. csak nem megy a mozgás. nem megy.

szóval ez most jó érzés volt, azt hiszem. nem szeretek pedig tüntetni. de ez jó volt. a fényképalbumok is kifejezetten hatottak rám, pedig tényleg hamar bepöccenek a giccsekre. de ez most kellett. jó volt látni, hogy sok, sok normális ember van. nagyon.

és nem is értem, hogy miért nem a szózat lett a himnuszunk. tényleg.

szóval én szeretem a nyugalmat, az ész érveket, az emberséget. és csak az az egy aggasztott, amikor a gusztos azt mondta, hogy most itt mi politikailag mondunk valamit.. pedig annyira nem. humánus eszmékről van szó bazdmeg. arról van szó, hogy emberek vagyunk. semmi többről.

madrid

nem tudom. mennék. lehet, hogy megyek. most komolyan. mérnöknek. vicces volna.

igen, rövidebb idő alatt fogyasztom el a kávémról a habot, mint amennyi ideig tart azt elkészítenem.. de megéri a dolog. és ez nagyon, nagyon sok más mozzanatára is alkalmazható az életnek..

a cigaretta füst minden reggel megölel. nem édes?

riadt. riaszt. viasz. szobor. pillanat. fontos. cica. kifli. forró. otthon. anyám. hang. jazz. bor. petőfi. ifjú. if you. if me. szelet. vihar. kapu. japán. örök. anna. tolsztoj. hordó.

utóljára gyerekkoromban tűntettem együtt anyámmal, de akkor többnyire nem kérdezett, hogy akarok-e menni, vagy pedig annak ellenére, hogy tudtam hova megyek és kb értettem is, mégsem azért mentem, mert annyira meg akartam volna mutatni magam, hogy na igen, én is ellenzem, vagy én is itt vagyok, hanem mert ott voltak a barátaim, meg ezek mindig nagyon jó mulatságok voltak. meg egy időben mindig gitározni kellett, akkor meg azért.

mára meg megbeszéltük a randit az andrássyn, vicces lesz, mert anyámtól az is kitelik, hogy ott a tömegben kezdje elővenni a kaiser's-es szatyorból a kaját, amit két napja egyfolytában főz nekem.. szóval nem tudom milyen lesz, de nagyon izgulok. ami még külön csudajó, hogy pár fontos embert be tudok neki mutatni, így nem lesz olyan érzésem, hogy bármennyire is kimaradna az életemből. csuda ez.

sétával kezdeni a reggelt remek. ezt mindig tudom, csak általában lusta vagyok a dologhoz.

igyekeznem kell, mert zöldségeshez akarok menni munka előtt.

ja és az orsi egy sugár, vagy egy pillanat, vagy nem tudom. tegnapi beszélgetésünk alatt úgy feltöltött, hogy kicsordulok. hihetetlen.

reggel ez a levél várt:

fabian c: drága villa, tod, hogy ezekbe így nagyon sosem dumálok bele, de amit írtál, hogy nem dissz. red., az nem véletlenül az "új kognitív elemek létrehozása" nevű módszer? mert azt is a redukcióhoz sorolja legalábbis ez a festinger. napersze lehet, hogy hazudok.

csak röviden válaszoltam. hogy tulajdonképp igaza van.
beszélgetünk. és ez jó.

ja és azt elfelejtettem, hogy elkértem magam holnap, hogy menjek tüntetni jól.
és utána csókolom. szvít melódíz, szvít alkoholz.

galádka: nem gondolod, h kognitiv disszonancia redukcio:) azt gondolni, h jo, ha nincs minden rendben??

nos. kognitív. az biztos. disszonancia. az nem biztos. redukció. nem egészen.
sőt, asszem nem hogy nem redukálom, de még inkább erősítem a dolgot galádkám. a rosszból kovácsolók jót. sőt, a hiány nem rossznak nevezése miért is lenne redukció. a hiány nem rossz. az mutatja, hogy van igényed valamire. ami hiányzik.
nincs szó redukcióról.

miért dolgoznak a mcdonaldsban a világ legcsúnyább emberei?

mostanában naponta legalább három igazságérzet helyreállító e-mailt írok a munkahelyemen. most még dél sincs, de már kettőt is írtam. beszólok, na. ne nézzenek hülyének. na.

egyre inkább azt gondolom, hogy a hiány az jó. az jó, ha nem vagy rendben.

meglehetősen

furcsák a reggelek. nehezen szokom meg, hogy nincs fény. nehezen szokom meg, hogy nincs melegség.
pedig lassan el kell indulnom.

tegnap éjjel végre pihentem. viszont utólérnem még mindig nem sikerült magam.

fekvés van. meg kádvíz. ezek jó dolgok.
most az kell, hogy öleljen. a paplan a víz után.

nem tudom, hogy jean reno kell-e, úgyhogy ezt még eldöntöm.

egyenesen döfnek a kérdéseim.

ezt karlnak.

egyébként ma a felhők összeszövetkeztek ellenünk, úgy érzem.

vannak dolgok, amik egyszerűen körédcsavarodnak és nem engednek. dolgok, amikhez, ha jobban megnézed, talán nem is te ragaszkodsz. ők ragaszkodnak hozzád. a dolgok. te el akarod oldozni magad, de ők nem hagyják. megfognak. tartanak.

váltás

doorsra. találtam itt a gépen.
nem is tudom, kezdem összeszedni magamat. jaja.
felhőtlen képvirágai képtelen világomnak. nem.
vannak. képek. minden.
west light. galádka miatt. nem mert szereti, hanem, ha már west, akkor lights. illetve blue.

annyi fal van egyébként. rohadt sok fal. és alig, alig néznek az emberek felfele.
tessenek felfele nézni, emberek.

well, shes fashionably lean
and shes fashionably late
shell never wreck a scene
shell never break a date
but shes no drag
just watch the way she walks

shes a twentieth century fox
shes a twentieth century fox
no tears, no fears
no ruined years, no clocks
shes a twentieth century fox, oh yeah

ma reggel szédülés van. de amúgy minden rendben, csak egy kicsit másnap.
godzikával jó kis chillout muzsikát hallgatunk. ő az ablakban elmélkedik, én a computer előtt.

galádka mondta tegnap este, hogy tulajdonképp elég jó hely a szóda.

annyira szép a vokál ebben

no meg persze az ének is, simán...

i dont, dont care if its not right
to have your arms around me
i want to feel what its like
take all of you inside of me

i know that youre no good for me
thats why i feel i must confess
whats wrong is why it feels so right
i want to feel your sweet caress

in your eyes forbidden love
in your smile forbidden love
in your kiss forbidden love
if i had one wish love would feel like this...

psyché

újraolvasós fázisomban épp ide jutottam. tegnap az eklektikában épp ezt meséltem a moszatnak és karennek. hogy annyira kiváló élmények ezek. nem tudom, valahogy 17-18 évesen fel sem tűnt ez a sok-sok erotika.. hihetetlen dolgokat él meg az ember, mikor egészen más szemszögből képes megtekinteni ugyanazt.

psyché. pillangó. ugyebár.

nem is tudom, mi legyen a következő ráébredésem.

crúzin.

menjünk fejjel a falnak. ollé.

it's a crack, i'm back yeah standing
on the rooftops shouting out,
baby i'm ready to go
i'm back and ready to go
from the rooftops shout it out

mélyre látsz, de nem vagy kíváncsi rá egyéb érzékszerveiddel. ez nem jó. tessék leereszkedni, bele a gödörbe, tessék belemarkolni a sárba, tessék megszagolni, tessék leülni az aljára és onnan nézni kifele. tessék értékelni, milyen fönt, azzal, hogy leereszkedsz a legaljára.

work of art

a my funny valentine-t hallgatom itthon, és nem is akarok sehova se mozdulni. egy millimétert sem.
olyan messze vagyunk mindentől. olyan bátortalanok, gyengék vagyunk.
pedig csakis az lenne a fontos, hogy mit szeretnénk. semmi más.

my funny valentine
sweet comic valentine
you make me smile with my heart
your looks are laughable
unphotographable
yet you're my favourite work of art

is your figure less than Greek
is your mouth a little weak
when you open it to speak
are you smart?

az eklektikában

voltam tegnap. az ősz valahogy mindig eklektika, nem is értem.

hideg van. kicsit olyan, mintha konzerválni akarna az idő. csak nem jó, hogy ilyen állapotban.

punkot

kell hallgatni ilyen időben. csak az működik. semmi más.

új élet

á, dehogyis. csak ma véletlenül 9re értem be dolgozni. mert tegnap valamiért képtelen voltam kikelni az ágyból. de mindegy is ez.

szóval időben a megfelelő helyen. kólával a kezemben. nem is értem, nem is értem.

pedig kint süt a nap és ez jó kellene, hogy legyen, mégis.. mégse.

téköbáv.

csudajó

szombatom volt. először pj a fülemben a tóparton egy padon, meg mancs és kacsák. aztán állatkert, ami picit ugyan szomorú, de a gorillák zseniálisak. tudom, hogy amikor néznek, akkor valójában én vagyok kiállítva.

aztán végre egy értelmes beszélgetés, meg kávé, és nagyon szép szeme volt ám, ami esztétikailag is helyére tette a dolgokat. köszönöm.

majd a bíró bulija, mariskával, meg mindenféle érdekes dologgal, de igazából ott mariska vitte a hátán a dolgot, mert egyébként nem volt annyira jó.

és most godzi az ölemben, együtt pihenünk. én simogatom, ő meg cserébe nagyon szeret.

nem is hiszem, hogy akarok ezek után szeretni. vagy nem tudom.

most itthon, ásványvízzel.

szóval

részegen, csapatokra osztva honfoglalózunk az irodában.
nem is tudom..

tényleg nem.

miért kell eljátszani, hogy barátok, mikor egyébként a hét 99 százalékában le se szarják egymást.

fehéret akarok, ami fehér. feketét, ami fekete.

felébred, felnéz és ugyanúgy, ugyanott van.

munka után

a pirikével találkoztam a szódában, ahol nem volt hely, ezért a szóda udvarban kötöttünk ki végül. és annyit kacagtam, hogy azt elmondani sem tudom. egyszerűen folyamatosan kacagtam. nagyon szeretek a pirivel beszélgetni. szeretnék még sok lehetőséget, hogy a pirivel beszélgethessek.

aztán eklektika volt, ahol dolgoztam, mert valahogy rámtört az írásbeliség és megírtam a mai munkám 40 százalékát. persze közben be is csíptem kissé.

csak azt sajnálom, hogy az illat az orromban csak egy parányi ideig motoszkált.

olyan ez

mint mikor csomagolsz. leszeded a masnit, aztán a zizegős, színes papírt, majd a doboz jön, finom kiváncsíság fest az arcodra mosolyt, aztán kinyitod és meglátod és már nem az, ami az elején volt, már nem a lehetőség, hanem a nem módosítható.

csak annyit kell mondani, amennyi pont elég.

nem tudom hol vannak a határok. egyébként.

égbe nyúlni
fényt kihúzni
most szorítni
nem engedni
bennem legyen.

velem legyen
nyáron s telen
másik felem
fogja kezem
úgy szeretni.

good morning miss!
can i help you sir?

- őrület az irodában.
nyomjuk a szövegeket bencével és olykor még a vállunk is mozog a ritmusra.
welcome to the house of fun

ideadták

tegnap az oláh ibolya szerdán megjelen cd-jét, hogy írjak róla valamit, és akkor most hallgatom. és most azt hagyom, hogy milyen, mert az nem fontos épp, de van rajta egy dal, egy zorán feldolgozás, és én utóljára nem is tudom mikor hallottam zoránt, tán még mikor gitároztunk és a volt egy táncot játszottuk, nem tudom, szóval a lényeg, hogy hallgattam a metrón és nagyon jó érzés volt.

de jaj, a szerelemnek múlnia kell
és ha múlik akkor fájnia kell
hogy érezd mennyit ér
míg tart, míg él

a szeremlemnek múlnia kell
akkor is, ha égig emel
és szép, hogy más hiszel
mert mást ígér

szép ez azért. nagyon szép.
egyébként meg nem tudom. csütörtök, vagyis már mindjárt hétvége.
tegnap a matival söröztünk a szódában és gondolkoztunk sokat. az is jó volt. illetve az nagyon jó volt.
viszont nem találom a bankkártyámat, ami kevésbé jó.

igen, igen, pont most

most van az a fény, amiről beszéltem. végigcsúszik az asztalon, átszúrja a csészét és a szemembe nyúl.. aztán a falat simogatja, a szekrény oldalára nyal és nagyon gyorsan tovább áll, tudom, ezért kicsit dőlök, ahogy ő is, kicsit csúszok lejjebb, hogy töltsön még..

ez most a kedvenc versem

Határ Győző:
Kiszera

mért hogy nagysok versem oly ásatag
legalábbis kiszera méra bávatag

váltig a rímek árjába kapaszkodom
ahogy kiszera méra minden masztodon

mely arany csengők nélkül hová leszek?
rímségek kiszera méra jaj erisszetek

a vers befellegzik azon-rímeletlenül
líg-lóg kiszera méra ellehetetlenül

csak ramaty a rím csak nagy halom
flitty-flotty kiszera méra zagyva lom

ezernyi kínrímből már jó ha száz
éppcsakhogy kiszera méra lacafacáz

ne rímelj járj Apostag lován gyalog
ha Rím-Ló kiszera méra rádkancsalog

és főz és fűz csáb-hiteget fülbesusog
hogy ő a kiszera méra Pegazusod

zavard el anyázzad basszamázz
a rím csak kiszera méra gyatra máz

te sose búsulj és akkor sincs harag
ha kiszera méra kacska rím a rag

már horogra vőn a Rím-Sintér pedig
itt jár kiszera méra itt settenkedik

szorulj Jó Hurok a Rímfaragó nyakán
bár karakán kiszera méra s kajmakán

halj meg cipőben! hess! kuss! ideje már
hogy kiszera méra
kiszera méra
kiszera méra
- megkrepálj.

valamiért

most ilyen gyerekkor parám van. tegnap a játszótéren azt éreztem, hogy gyereknek lenni annyira jó volt. lesiklottam azon a játékon, meg függőhídon mászkáltam, meg kiugrottam a hintából, meg mittomén, és olyan jó volt, olyan jó volt emlékezni ezekre a dolgokra.

oláh géza volt a játszótársam kiskoromban, sok más barátom mellett, akit anyukám tanított még a cigány iskolában. és akkor vele mentem mindig a játszótérre, és nagyon szerettem ezt az egészet. olyan a gyerekkor, mint egy mini forradalom, egy mini szabadságharc, csak akkor az ember még nem tud róla. akkor az ember még azt hiszi, hogy a nevelés, meg a szülők körül forog a világ, miközben a határokat keresgéli és ismergeti, amikor mindent megfog, kipróbál, megismer, felfedez.

szeretném, ha lennem benne annyi kalandvágy, annyi feltétlen szeretet és annyi kíváncsiság. kurvaélet. a játszótér olyan, mint a prousti sütemény bazdmeg. nem szabad játszótérre mennem. vagy nem szabad azt mondanom, hogy nem szabad játszótérre mennem.

ribancka

pontosan leírta azt, ami a levegőben van.
én csak azt tudom, hogy nincs már semmi új. még a bölcsesség fogam eljövetelére sem várhatok, mert azok is megérkeztek már régen.
valahogy nincsen út, homályos a cél, kicsit visszafog az ősz mindig. egy utolsó színeset álmodik még nekünk aztán magunkra hagy. nem jó.

az irodában a szobám falának a színe piros. és nagyon szép, amikor 5 körül megvilágítja a gyengülő nap.. olyakor szeretnék én is szín lenni. szines lenni.

aztán kimegyek a metróba és tudom, hogy minden újra fakó.

semmit sem találok, amit gyerekkoromban használtam. ezért kellett volna kicsit felnőttebbnek lennem, hogy ne csak úgy elhagyjam a dolgokat, hanem rendben tegyem a helyükre őket. így most keresgélhetem a spontaneitást és a féktelen jókedvet. ezek vannak. ilyenek.

tegnap a klauzál téren feküdtem és a csillagokat néztem, ami nagyon, nagyon jó volt.
a csillagok mindig valahogy megnyugtatják az embert.

végre

jól érzem magam. mindenkinek megmondtam a tutit. no nem a tutit, csak hogy mi szar. mit kellene másképp csinálni. mert tulajdonképpen, ha képes változni a szerkezet, akkor tök jó lesz, ha meg nem, akkor megyek. ennyi az egész, francért kell annyit stresszelni..

egyébként meg megyek inkább a francba lassan.

you cant always get what you want
mick monjda.

felraktam a lábam az asztalra és nem vagyok hajlandó semmit sem csinálni.
olyan hihetetlenül furcsa és értelmetlen olykor a világ.

azonnal szeretnék egy bruce lee-s képet az iroda falára.

minden egyes reggel ugyanaz. csak ezt az egyet kellene felrázni egy kicsit egyszer.

úgyhogy ma valami egészen más zenéz hallgatok majd, mint eleddig.

úgy tűnik

szépen lassan elveszítem majd egy nagyon régi barátomat. ráadásul úgy, hogy ő sem szeretné ezt, meg én sem.
és ezt csöndben kell engednem.
és ezt csöndben engedi.

a kell nélküli verzió rosszabb.

borítékos sorsjegyen konyhabútort nyertél.

borítékon nyert bútor sorsát konyhában jegyezném.

jegyes konyhasors borítékolva nyers bútor.
nyersborítású. természetesen.

huma. mint a füst.
puma. mint a suma.

belémtoppan, aztán ugyanolyan hirtelen tűnik el.
érthető, nem nagyon van bennem kapaszkodó.

csak mint egy filmszínház. pereg.

anyukám

tegnap itt volt, és nagyon jó volt.
azt mondtam úgy szeretlek, erre ő: én jobban, én meg erre, hogy de én jobban.. és így ment ez..
aztán egyszer rosszul volt, akkor lefektettem kicsit, meg mellébújtam és simogattam.
anyukám egy tündér, azt hiszem ő a fő tündér, a legfőbb.

később, este jóbarátokat néztünk a viktorral. ezredszer láttam kb a részeket, georgi jutott eszembe, meg a tapolcai albérlet az összes szarral és összes jóval együtt. és lola, a kedves és szépséges kutya, akit talán még béla nemzett. bár nem hiszem, kevés a hasonlóság.

aztán meg most itt vagyok megint az offiszban, és nem vagyok jól, azt érzem, egyáltalán nem vagyok egészséges.

és tegnap este még azt gondoltam, hogy most állást keresek és hamarosan felmondok, de aztán elgondolkoztam azon, hogy jobban érezném-e magam máshol. meg arra is gondoltam, hogy depressziós vagyok, bár sosem értettem egészen pontosan, hogy ez mit jelent.

a goren

néha nagyon szórakoztató bír lenni. tegnap éjjel például rendkívül jól szórakoztam rajta. olyan volt, mint mikor tavaly jártuk a helyeket. vicces.

aztán meg az eklektikában egy viki nvevű lány végre őszintén beszélt. ez is baromira fontos.

szeretnék néha a godzilla lenni. nem a szörny, hanem a macska, aki itt alszik az ölemben.

egyébként értem.

mert ő tényleg megérdemli. mert nem okozott csalódást. mert meg lehet bízni benne.
csak sajnálom. mert sosem lesz alkalmam bebizonyítani, hogy bennem is. lehet. bízni.

nevetséges vagyok, tudom. csak egyszer akarna mögé látni. megérteni.

pont ennyi. meg még egy pont.

teljes hangerőn

now it's easy when you don't know better
you think it's sleazy?
then put it in a short letter
we keep warm
but there's just something wrong with ya
just feel that you're the hardest little button to button

i had opinion that didnt matter
i had a brain that felt like pancake batter
i got a backyard with nothing in it
except a stick, a dog
and a box with something in it

the hardest button to button
oh oh

most, hogy rövidebb a hajam, sokkal jobban szeretek hajat mosni.

apámmal beszéltem, mindenképp fel akar jönni, megnézni a lakást, úgyhogy rendet kell raknom. nem jó ez.

anyám meg csak vasárnap jön, ráadásul olyan kedves, mert gondolt arra, hogy én szombaton bulizok (csókolom-efzámbó), ezért nem a 7es icvel igyekszik majd hozzám. hát nem egy kedves asszony? mondjuk a pirit utálom, hogy nem jön fel majd hozzá, mert anyám nagyon szereti őt, és biztosan rendkívül büszke lenne rá, hogy tanul megint, meg ilyesmi. de ha nem lehet, hát nem lehet. istenem. egyébként máma éjjel lesznek 3 évesek azok a kedvesek, ezúton szeretnék gratulálni az együtt töltött kb 1095 naphoz.

napfény. napfény. fogkrém ízű. de csak mert most fürödtem.

belémlépő, forró szövet.
ölel.
ölelnek.
a
szövetkezek.


on the surface simplicity
but the darkest pit in me
it's pagan poetry

halál van gogh fülére.
vicces és kevésbé vicces ginsberg verseket olvasgatok. a kedvencem a szeretkeztem önmagammal a tükörben kezdetű.