olyan kecsegtető a napsütés odakint egyébként. csak valami munkások beindítottak egy gépet és rendkívül fülsértő hang társul ehhez a látványhoz. mennem kellene, de maradni akarok.

gyerekkoromban minden egyes reggel, mikor anyám ébresztett sírtam. arra vártam, hogy ha majd nagy leszek, nem kell korán kelnem. és valóban, ahhoz képest egyáltalán nem kelek korán. aztán emlékszem, gyűlöltem az oviban aludni. de azt az ebéd utáni alvást már az általánosban visszasírtam, az igaz. mint ahogy most is. ja és akkoriban baromi szerencsés voltam. mindig nyertem egy 20ast a borítékos sorsjegyen. az mennyi is? 8 gombóc fagyi volt. vagy lehet, hogy akkor még 10. amikor még rézsárga volt a kettes. és ha kifúrtuk tudtunk norbival ingyen telefonálni.