utóljára gyerekkoromban tűntettem együtt anyámmal, de akkor többnyire nem kérdezett, hogy akarok-e menni, vagy pedig annak ellenére, hogy tudtam hova megyek és kb értettem is, mégsem azért mentem, mert annyira meg akartam volna mutatni magam, hogy na igen, én is ellenzem, vagy én is itt vagyok, hanem mert ott voltak a barátaim, meg ezek mindig nagyon jó mulatságok voltak. meg egy időben mindig gitározni kellett, akkor meg azért.

mára meg megbeszéltük a randit az andrássyn, vicces lesz, mert anyámtól az is kitelik, hogy ott a tömegben kezdje elővenni a kaiser's-es szatyorból a kaját, amit két napja egyfolytában főz nekem.. szóval nem tudom milyen lesz, de nagyon izgulok. ami még külön csudajó, hogy pár fontos embert be tudok neki mutatni, így nem lesz olyan érzésem, hogy bármennyire is kimaradna az életemből. csuda ez.

sétával kezdeni a reggelt remek. ezt mindig tudom, csak általában lusta vagyok a dologhoz.

igyekeznem kell, mert zöldségeshez akarok menni munka előtt.

ja és az orsi egy sugár, vagy egy pillanat, vagy nem tudom. tegnapi beszélgetésünk alatt úgy feltöltött, hogy kicsordulok. hihetetlen.