a yumiyumi

zenekar tegnapi koncertje fergeteges volt. tényleg.
megfigyeltem, hogy csupa verisztájlis görl és boj volt jelen, de ez sem volt zavaró a remek muzsika miatt.
a két japán lány narancssárga kezeslábasban és hatalmas napszemüvegben (mintha forrasztó szemüveg lett volna szinte) nyomta a muzsikát. semmit sem lehetett belőlük látni a színpadon, olyan alacsonyak voltak és annyi ember volt. de a koncert előtt és után sétálgattak fel-alá és akkor megfigyeltem őket.

meg moziban voltam előtte. a vágyastársak címűt néztem meg, aminek az elején nagyon megijedtem, amikor először kezdtek el énekelni a szereplők. féltem, hogy ilyen táncos a sötétben forma, vígjátékra szabva..hmm.. és egyszercsak tetszett az egész. a végére kifejezetten szerettem a filmet, főképp pedro-t, mert pedro rendkívül kedves karakter volt. dinnyegyerek.