anyukám

tegnap itt volt, és nagyon jó volt.
azt mondtam úgy szeretlek, erre ő: én jobban, én meg erre, hogy de én jobban.. és így ment ez..
aztán egyszer rosszul volt, akkor lefektettem kicsit, meg mellébújtam és simogattam.
anyukám egy tündér, azt hiszem ő a fő tündér, a legfőbb.

később, este jóbarátokat néztünk a viktorral. ezredszer láttam kb a részeket, georgi jutott eszembe, meg a tapolcai albérlet az összes szarral és összes jóval együtt. és lola, a kedves és szépséges kutya, akit talán még béla nemzett. bár nem hiszem, kevés a hasonlóság.

aztán meg most itt vagyok megint az offiszban, és nem vagyok jól, azt érzem, egyáltalán nem vagyok egészséges.

és tegnap este még azt gondoltam, hogy most állást keresek és hamarosan felmondok, de aztán elgondolkoztam azon, hogy jobban érezném-e magam máshol. meg arra is gondoltam, hogy depressziós vagyok, bár sosem értettem egészen pontosan, hogy ez mit jelent.