panaszos

amúgy az annyira idegesítő, hogy a south parkban mindig ismétlik a részeket.

parkír

tanítani kellene a bénaságomat, de tényleg. pont mikor egy raklap befizetni valóm van, pont akkor felejtem a kesztyűtartóban a rohadt rokkantkártyáját anyámnak, mikor hétfő este leparkolok, és természetesen egész héten nem nézek a kocsira, csak ma, és látom, hogy hat darab büntetést kaptam. fejenként kétezer x száz, ha még hétfőig befizetem, ha nem, akkor több mint négy. a faszom már, de tényleg, hogy miért nem tudok kicsit jobban koncentrálni, hogy basznám meg.

-

nothing takes the past away like the future.

számos

ez a 3781. postom, ez milyen kurva vicces, ha napi eggyel számolnám, ami persze hülyeség, de belemegyek, mert becsíptem, szóval akkor 10 évre elegendô lenne, vagy mi.
és becsíptem, mert kimentem, ittam egy rosét, aztán mire visszaértem, itt volt a mici, hogy menjünk ki, és igyunk egy rosét, és akkor két rosé nálam már szlalom spicc, mondom.

nincs új a nap alatt.

esti

sorozatnézős este volt ez, csak az zavar, hogy ribinél maradt a távirányító, és nem tudok fekve kapcsolgatni.
a munkahelyemen folyton viccelődnek azzal, mikor fogok visszamenni. nem baszogatásból teszik, vagy mert rosszat kívánnának, hanem azért, mert ők is azt szeretnék, ha minél előbb. pedig még el sem mentem. persze akkor a faszért nem ajánlanak több pízt, nemde? na.

mászköl

basszus, az van, hogy a tévécipelés-horrortól teljesen kikészültem, már testileg. gyakorlatilag minden izmom fáj deréktól felfelé. ribi, neked is fájnak az izmaid? a derekamat értem, mert ugye lehajolva kellett lépcsôzni, a karomat is értem, a karcolásokat is, mert hihetetlen volt egyedül felrakni a polcra azt a monstrumot, de akkor is. szóval hiába értem, olyan, mintha két hétig egyfolytában konditerembe jártam volna.

lehet, így kellene edzeni tényleg.

mindegy, a lényeg, hogy sajgok mindenhol, meg hogy kurvára vége a májusnak is basszameg.

you can

hide what you have to hide
and tell what you have to tell.

to do

fura ez a nap. minden iszonyatosan fura. egy iszonyú nagy meló volt elôttem, de neki veselkedtem, és megcsináltam, és most itt ülök, és nincs mit csinálni.
úgyhogy zenét hallgatok, és azon filozofálok, hogy lesz ez a hét. combinó minden reggel, ezt nagyon furcsa megszokni. drukkolok, ne legyen rajta ellenôr. még három szál cigim van. végülis pár napot ki lehet bírni szerintem. cigi nélkül. legalább nem leszek büdös. bár én úgysem érzem.
és milyen geci furcsa lesz pénteken máshova menni. nem látni ôket, akiket most.
az is milyen érdekes, hogy eddig sehol sem éreztem ezt.

bájdövéj

de egyébként klassz nap volt, ahhoz képest, hogy menstruálok, és nincs pénzem. voltunk ribivel a gödörnél, aztán a dunaparton a lánchídnál, láttuk pl vigo mortensent újságot olvasni a köveken, meg mászkáltunk mi is a köveken, az elég jó volt. aztán a gödörnél 520 forintos limonádét ittunk, írtó kellemetlen volt, de nagyon finom. aztán meg megint a napon, majd én külön, zenét hallgatva elmentem a roosevelt térre, és mászkáltam mezítláb a friss fűben, majd üldögéltem a szobortalpazaton, és az nagyon jó volt.

szar

azt hittem, hogy már sose többé nem kell cipelnem, vagy legalábbis jó sokáig nem. aztán ma mégis megint.
faszomba már.
anyám meg kölcsönkért, hogy tudjuk fizetni a fizetnivalót. ez mennyire gáz.
de a legnagyobb gáz, hogy a szemét djuice ugye megszüntette szó nélkül azt a rohadt nonstop sms előfieztést, így most egy év után megint megtapasztalhatom, milyen az, ha sem üzenni, sem hívni nem tudok.

jó, szar kedvem van most. de legalább tudok tévézni, ha már ez van.

ez meg ma

ajtó, ablak

én igazán szeretem a doors-t, de ez idegesítő. mert az van, hogy épp gondoltam szundizom egyet, és hát ugye geci meleg van, ezért nyitva az ablak. na és az udvaron doors hallgatnak. de nem olyan kellemesen halkan, hanem, hogy zavar a dolog. fura ez egyébként, mert ez a ház eddig csendességéről volt híres. nem értem. zárjam be az ablakot? vagy hallgassak zenét hangosabban? eh.

pünkösd

nyitva az ablak és kintről áramlik be a boldog ünnep hangulata. gyerekzsivaly, családi beszélgetés és cher shoop shhop song-ja aláfestésként.

jolie

az meg hogy van, hogy ez a maddox lassan 5 éve ugyanakkora? vagy ez azért van, mert kambodzsai? vagy miért van?

purc

na jó. be kell látnom végre, hogy kipurcant a tévém.

before

úgy volt, hogy a ribivel megyünk sétálni, de szerintem meg akarja úszni a dolgot, úgyhogy elidnulok egyedül. persze ráüzenhetnék, de amióta egszüntette az a köcsög pannon a nonstop sms szolgáltatását, anélkül, hogy előre jelzett volna, azóta nem nagyon tudok smsezni, a kurva élet.
na, szóval most egy zuhany, aztán megyek. és jó lesz. valahogy.

és hát milyen baszottul szerencsések vagyunk azért.
sétálni kell ilyenkor. sétálni. zenével. sétálni.

valami hiányzik

talán ő tudja, mi az.

csudálatos ez is

hangok

például az övé. basszus.

katt

persze, tudom, rákattantam a youtubera, de nem kell megnézni, nem kell felém sem nézni, ha nem tetszik. semmit sem kell sohasem. sétálni kell maximum, meg inni kell, ha nincsen fájdalomcsilapító, mint ahogy most is.
giganagy faszkivan.
most épp az unfinished sympathy paul oakenfold remixét hallgatom, nos, visz ez is a hátán, de nem próbálom leírni, mert úgysem megy.
mi lesz azzal a sokmindennel, amit nem tudunk, nem vagyunk képesek körül- vagy leírni.

máma

elképesztő hasfájásra ébredtem, amit az algopirinek elmúlasztottak valamennyire, viszont gyakorlatilag kikelni sincs erőm az ágyból. ez egy ilyen nap lesz, úgy látom. persze nem bánom, lehet videókat nézni, zenét letölteni, rigójancsit enni, ilyenek.

szó szép

ma teljesen ebben vagyok

blondie

debby harry istennő. lily allen nemtom ki, de ezek után nem is vagyok kiváncsi rá.

van

összeállt a hajam ilyen súlyos rostokba, mert ugye mindig bevizezem, nem fésülöm, és sokszor vizesen veszem rá a sapkát.

olvasgattam verseket a literán, meg itt-ott, és jó szarok.

meg láttam, hogy jön ki a borat könyv, amit súlyosan be kell szereznem.

végsô

beraktam madonnát végsô megoldásként. ha ez sem segít (khm), akkor semmi sem segít.

kicsikocsit meg kell szeretgetnem majd, mielôtt hazaindulok, hogy bírja ezt az iszonyatos meleget szegényke.

work

hetek óta ezen szenvedek, és biztos a blogra is ezerszer írtam már, de utálom, hogy elmegyek a leótól. végtelenül szomorú vagyok emiatt, és miközben tökre értem, egyszerûen mégsem értem. bárcsak ne hallgattam volna meg az ajánlatot, vagy nem tudom. egyszerûen rossz, rossz, nagyon rossz érzés ez. és valaki fejbelôhetne, hogy nem vagyok veriápdétid, meg pénzhajhász, hogy nem egyértelmû és kitörô örömmel üdvözlöm a végre klassz keresetet, ami vár rám. faszom. legalább hagynám már abba végre ezt a szaros szenvelgést, annyira hihetetlenül fárasztó és idegesítô.

zöldséges nyár

két éve volt nyáron, hogy elmentünk az eszterrel meg a mikivel éjjel zöldségekért. és iszonyú sötét volt, szedtünk tököt, meg répát, meg kaprot is. és rengeteget nevettem, volt egyszer egy kép, ami sokszor beugrik, ahogy guggolunk a veteményesben, mert hangokat hallunk. aztán az út vissza kicsikocsival. iszonyú meleg van, vág be a finom szél, és az egész kocsiban kapor és zöldségillat terjeng.
aztán meg az az isteni tökfőzelék, amit a miki csinált.
mindegy ám, csak ma ez beugrott, és ez egy nagyon kellemes emlék. nem akartam, hogy eltűnjön.

björk

jó, lehet, hogy elfogult vagyok björkkel, már nem tudom. de nekem az album is, és az első klip is gecire bejön. earth intruders. zseni ez a nő. jó, hát nem tudok újat mondani.

sp

most van a toleranciás rész a south parkban, fantasztikus, de komolyan. minden évben a south parknak adnám az emmyt, meg az összes sorozatos díjat.

fájnölli

az van, hogy megírtam a bkv levelet, meg letudtam azt a melót, amitôl eléggé paráztam, és most drum n bass-t hallgatok, és egészen kicserélôdtem végre. basszus, erre vártam, erre az átlendülésre, és akkor ez most. persze még van meló, de most könnyedebb vagyok, és tisztább, és nem tudom.

meleg

ilyenkor mindig az van, hogy óránként megyek és berakom a fejem a csap alá, mert ezt máshogy nem lehet elviselni.
teljesítôképességem 60 százalékát tudom csak produkálni, ami most nagyon nem jó, mert a feladataim nem szaporodtak, mégis olyan, mintha nem bírnék velük, ami tudom, hogy érzéki csalódás csupán, és csak a meleg miatt van, vagyis nincs is, na.
megyek kiülök kicsit a vizes fejemmel a teraszra. hátha kibékülök a napcsokával, és hagy majd dolgozni.

weekend

a hétvége megint húzós lesz. vagyis jól indul majd, de aztán szombaton debrecen oda-vissza, gondolom ezer fokban, és a vasárnap marad a családlátogatásra, és bár imádom nagyit is, meg beát a gyerekekkel, azért jobban csipáznám, ha alhatnék kettôig, és utána is csak pisilni, meg enni másznék le az emeletrôl. nos, ez nyílván lehetetlen.

muzik

how could it hurt you when it looks so good?

a mai nap a zene jegyében telik egyelôre.
faszom a rohadt melegbe, épp ezt akartam írni, de megszólalt a nothing fails, és lenyugodtam.

gáz

basszus, néztem ezt a hooliganst a mokkában, mindig is utáltam őket, ez tény, de ennyire gáz bandát basszus, beszélni sem bírnak. siralmas ez.
főztem tojást, hogy csináljak tojásos szendvicset, de nincs kedvem elkészíteni. fekszem itt, teljsen lebénulva és ennyi. borzalom.
végülis ennyi egyébként. ez a reggel. szép lassan kinyílik majd minden.

hbm

eleredt az esô, gyorsan kiszaladtam, de kurvára nem akart esni, hogy baszná meg.

magam

tök ki vagyok akadva magamtól. idegesítem magam. és sehogy sem sikerült leráznom magam, pedig mindent megteszek. annyira kurvára idegesítem magam, hogy legszívesebben elküldeném magam a faszba. mondjuk ezt meg is tettem. de nem megy. nem tudok elmenni a faszba. magamra hagyhatnám már végre kicsit magam.

robot vagyok.

robot vagyok. robot vagyok. robot vagyok. robot vagyok. robot vagyok. robot vagyok. robot vagyok. robot vagyok. robot vagyok. robot vagyok. robot vagyok. robot vagyok. robot vagyok. robot vagyok. robot vagyok. robot vagyok. robot vagyok. robot vagyok. robot vagyok. robot vagyok. robot vagyok. robot vagyok. robot vagyok. robot vagyok. robot vagyok. robot vagyok. robot vagyok. robot vagyok. robot vagyok. robot vagyok. robot vagyok. robot vagyok. robot vagyok. robot vagyok. robot vagyok. robot vagyok. robot vagyok. robot vagyok. robot vagyok. robot vagyok.

wtf

they know what is what,
but they don't know what is what,
they just strut.
what the fuck?

zanza tájm

mindig van egy csomó jó sztorim, amit aztán baszok leírni.
meg mindig filozofálok egy csomót, amit aztán baszok leírni.
és többnyire azért nem írom le, mert nem akarok mondjuk konfrontálódni. pedig régen mennyire nem voltam ilyen.

aztán meg az is van, hogy folynak itt a nagy interjúztatások. és pl most jött egy csajszi, aki elôl szabály szerûen menekültem, mert tipikusan az a csaj, aki ha meglátott volna, azonnal kaptam volna az emailt, hogy szóljak pár jó szót az érdekében. és a faszom kivan az ilyenektôl. egyrészt honnan a faszból tudjam, valóban jó-e, amit csinál. tudom, sok esetben geci vagyok, meg paraszt is, de ez tényleg egy olyan dolog, hogy nem ajánlok valakit, akirôl nem tudom, hogy jó-e. meg egyáltalán. mi értelme az ilyennek. odamenni valakihez, hogy te figyelj, ez a csaj tök jó amúgy. és akkor mi van. utálom az ilyen helyzeteket.

mondjuk mindegy is.

az van, hogy ez a rohadt leesni nem akaró esô szétnyomja az agyamat. és megint ez a kibaszott szituáció, hogy rengeteg okból iszonyúan szerencsés és boldog ember vagyok, és ugyanabban a pillanatban van legalább ugyanannyi überfos cucc, amivel csak hosszú idô múlva tudok majd mit kezdeni, addig meg emészt szép lassan, meg fojtogat. még szerencse, hogy van alattam háló basszameg. mert ebben biztos vagyok. hogy a földre nem eshetek.

intézô

megírtam egy kérelmet az illetékosztálynak, most kellene egyet a bkvnak is, de ahhoz nagyon nem füllik a fogam.
anyukám kis listát csinált, miket kell elintéznem, cukika.
azt ugyan nem írta rá, de a legfontosabb, hogy most egy kávét intézzek magamnak azonnal. muha.

fejfájós

egyébként meg ez egy fejfájós nap, és különféle hatóságoknak kell levelet írnom, amit egyszerûen annyira utálok, hogy még a gondolattól is haldoklom.

meg mi még? hát munka, de már nem sok, vagyis sok, csak nem sokáig itt. bánom, de ezt mondtam már. de a pénz az pénz, nemdebár?

enríke

szóval reggel küldött egy smst a ribi, hogy enríkének új száma van, és hogy geciszar, és hogy levetette az arcáról a bigyót, és hogy szerinte a rékasi tanácsolta neki.

és aztán most beszéltünk telefonon, és szerintem a bigyó vetette le magáról enríkét, mert köztudott, hogy a bigyó írta a dalokat, és ô is énekelt (ezért volt ciki, mikor a bigyónak egyszer hangszálgyulladása volt, és kénytelen volt enríke énekelni, és volt is nagy botrány, hogy nincs hangja).

szóval a lényeg, hogy a bigyó levetette magáról enríkét, és most szóló karrierbe kezd, enríke meg egyedül baszhatja, mert a ridömdivájnt is többek között a bigyó írta, és a bigyó nélkül enríke egy senki.

pihenô

becsíptem amúgy. és kellene még picit dolgozni, de már csak ugyanazon a rugón pörög az agyam, mondjuk így. meg azt is hozzáteszem, hogy egyre. egyre. ez milyen jó.
letölöttem egy válogatás albumot, ami annyira hangulatos zenéket tartalmat, hogy most teljesen a hatalmába kerített ez az egész. el tudnám képzelni, hogy egy függôágyban heverve hallgatom, és néha valahogy összerezzenek, mikor picikét hûvösebb levegôvel simogat a szél.
meg kellene pihenni valahogy. minden jel arra mutat, hogy itt az ideje.

haj

a végtelenségig kimerültem így estére. pedig még annyira hajat kellene mosnom, de az egy csomó energia..

ébredésről

anyámat 10-re kellett vinnem egy helyre. 8 előtt keltett azzal a szöveggel, hogy mindjárt menni kell. majd mellémfeküdt, és miközben én majdnem meghaltam, ilyeneket mondott: nem bántásból mondom, mert nagyon elégedett vagyok a lakásoddal, de a fürdő... kellene venned sósavat a zuhanyfülkébe. olyan a fürdőd, mint egy pipereszalon. kellene felszerelni egy polcot a fürdőbe még.
most csak ezek jutnak eszembe, mert aludtam közben. igenis szerű nyögéseket bírtam produkálni a mondataira. és tudtam, hogy nincs mese, fel kell kelnem.
úgyhogy felkeltem, odatettem a kávét, és jöttem, hogy bekapcsolom anyámnak a wiwet, aki már olyannyira tűkön ült, hogy kiderült, megpróbálta bekapcsolni a laptopot, pont azzal kapcsolta ki.. a jelszavamat meg nem tudta, szóval szerintem ezért ébresztett igaziból hamarabb. heh.

perfect

hát nem tudom, érdemes-e részletezni ezt a napot, vagy egyszerűen csak azt írjam, klassz volt.
anyám vidáman érkezett, csuda volt.
most a másik szobában fekszik, átment, hogy akkor ő alszik, de miközben ezt írom, percenként eszébe jut valami, pl: ezt a mosógépet meg csináltasd meg, mert szerintem maximum 3000-ért beszerelik. ilyenek.
szóval először kávéztunk, aztán elkezdtünk főzni, és ribikét mégis áthívtam nagy nehezen. aztán anyámat beregisztráltam a wiwre, amire azonnal rákattant, még a főzés sem érdekelte annyira, mint máskor. evés után nekiesett a dolognak, ismerősök keresése, satöbbi, és ha ilyen inspirációja van, azonnal tudja kezelni az egeret is, érdekes. hihi.
ribi közben elment, én meg csatlakoztam hozzá, és elmentünk a rádayra, anyut otthon hagytam a laptoppal, és abból, hogy nem írt smst, tudtam, hogy minden rendben.
a jaffa teraszon a csatornaszagban kitaláltuk, lehívjuk a katit, és nagyon jó volt az is, de a legjobb a dunaparton volt, földönfekve ribi szoknyája alatt nézni a dunát, meg a törökholdat, és a fényes felhőket, meg mindent, a nyugalmat legfőképp.
aztán vissza haza, szörpike és újabb adag kaja után cigózni a világ legcsendesebb gangján, simogató melegvízű szellőben. anyám persze wiwezett közben.
most, 10 perce sikerült rávennem, hogy adja vissza a laptopot, hadd nézzem meg a levelezésemet, ilyesmi. szinte fel volt háborodva, végülis jogosan, mert miért ne netezhetne egyszer az életben ő, nem pedig én.
most a másikban. néha szól hozzám, néha köhög egy kicsit. szeretem ám. eléggé, na.
mint ahogy ezt az életet is, mert váratlan pillanatokban válik tökéletessé minden, mutatja meg a leggyönyörűbb arcát, ilyesmi. de hisz tudod, miről beszélek. láttad már te is.

itt van

mindjárt itt az anyám. kicsit rendet raktam, de nem vittem túlzásba, mert már tanultam abból, hogy neki a legnagyobb rend sem elég.
az astoriához megyek ki elé. 10-kor hívott, hogy a vonaton van, és meglepve kérte, hogy azért ne mondjam, hogy én még 10-kor ennyire álmos vagyok. nem mondtam.
szóval nemsokára lesz finom kaja, meg otthonosság, bár azt mostanában alapból érzem, anya nélkül is, csak mikor anya itt van, olyankor jobban.

sorozat

ááá, lauren és ms parker posey egy sorozatban.. nem érdekel, mit mond a comment.com, ez csak jó lehet majd.

jut is - marad is

reszelô tenyeremmel véresre simítom göcsörtös életem.

elvis

reggel meg a könyvelônél kezdtem, elvis ki akart szökni a terráriumból, vicces volt, ahogy a résen át dugdosta ki a kis villás nyelvét, hah. azt mondta a zsóka, hogy elôfordul, hogy megszökik, olyankor keresik a papírok között.

kettôs

ezt a szar kettôs érzést meg annyira nem bírom kezelni. hogy iszonyú szomorú vagyok az új munkahely miatt, ugyanakkor tök jó, hogy normálisan fogok keresni. faszomat, de tényleg, miért nem lehet egyféle érzelem az emberben csak - egyszerre.

tegnap sétáltam a margithídon, és annyira telítôdtem, hogy majdnem kicsordult.

nikkév

nick cave basszus mennyire fontos volt régebben. úgy értem, nem telt el nap nélküle, a kevencem sokáig a papa wont leave you henry volt, abban a kazettában el is szakadt a szalag jól, de mindegy is. szóval be voltam borulva gondolom, de pontosan tudom, hogy nem igaziból, mert hiába értettem, mirôl énekel, kurvára nem értettem, mirôl énekel.
például mikor a könyvet olvastam, a látá a szamár isten angyalát (basszus, megint egy könyv, amit szerintem vagy 12 éve nem láttam, és fogalmam sincs, kinek, és mikor adtam kölcsön), akkor kezdett valahogy a helyére pattanni a dolog, de akkor is nagyon kicsi voltam még. a koncert is inkább, mint élmény van bennem, milyen érdekes. ma már egészen másképp festenek a szavak, de nem is tudom, miért kerítek ennek ilyen nagy feneket, amikor ez mindig, és mindennel így van.

rimembörin

There's a devil waiting outside your door
(How much longer?)
There's a devil waiting outside your door
It is bucking and braying and pawing at the floor
And he's howling with pain and crawling up the walls
There's a devil waiting outside your door
He's weak with evil and broken by the world
He's shouting your name and he's asking for more
There's a devil waiting outside your door

Loverman! Since the world began
Forever, Amen Till end of time Take off that
dress I'm coming down I'm your loverman
Cause I am what I am what I am what I am

L is for LOVE, baby
O is for ONLY you that I do
V is for loving VIRTUALLY all that you are
E is for loving almost EVERYTHING that you do
R is for RAPE me
M is for MURDER me
A is for ANSWERING all of my prayers
N is for KNOWING your loverman's going to
be the answer to all of yours

Loverman! Till the bitter end
While empires burn down Forever and ever
and ever and ever Amen I'm your loverman
So help me, baby So help me
Cause I am what I am what I am what I am
I'll be your loverman!

There's a devil crawling along your floor
There's a devil crawling along your floor
With a trembling heart, he's coming through your door
With his straining sex in his jumping paw
There's a devil crawling along your floor
And he's old and he's stupid and
he's hungry and he's sore
And he's lame and he's blind
and he's dirty and he's poor
Give him more
There's a devil crawling along your floor

Loverman! Here I stand Forever, Amen
Cause I am what I am what I am what I am
Forgive me, baby My hands are tied
And I got no choice No, I got no choice at all

I'll say it again
L is for LOVE, baby
O is for O yes I do
V is for VIRTUE, so I ain't gonna hurt you
E is for EVEN if you want me to
R is for RENDER unto me, baby
M is for that which is MINE
A is for ANY old how, darling
N is for ANY old time

I'll be your loverman! I got a masterplan
To take off your dress And be your man
Seize the throne Seize the mantle
Seize the crown Cause I am what I am
What I am what I am I'm your loverman!

There's a devil lying by your side
You might think he's asleep
but look at his eyes
He wants you, baby, to be his bride
There's a devil lying by your side

Loverman! Loverman!

és még.

you trick me once

i wont let you trick me twice.
basszus, a kelis is gyün budapestre.

izdisztingon?

i love rock 'n' roll
so put another dime in the jukebox, baby
i love rock 'n' roll
so come and take the time and dance with me

égô

ég a szemem a fáradtságtól, és persze ma úgy néz ki otthon, doktor ház meg hôsök, de holnap persze hatkor kelés megint, mert könyvelô látogatás, a fene.

levettem a cipômet, mert szeretek mezítláb, úgyhogy most mezítláb nyomom ittend. nem büdös vagy ilyesmi, tök jó.

ma rájöttem, hogy én szinte egész életemben soha sem tanultam keményen. pár fizika dolgozatra emlékszem, hogy készültem kicsit, meg nyelvészet vizsgára csináltam puskát. és asszem, ennyi. azért ez lehet, hogy nem annyira jó, nem?

munkás

na, most kicsit leengedtem, bár már 40 perce itthon vagyok, de még jön a layout a gmailen, és érdekel is, mert klassz lesz, azt hiszem. dolgozni jó, jót csinálni pláne, csak ne lenne mindig az, hogy másokra vár az ember, vagy mások miatt későn kezd neki a munkának.

ok

mert elvileg ma a szokásos (mert már nevezhetjük szokásosnak) keddi vacsi lenne a ribinél, amit nem szeretnék kihagyni, ugyanis istenien fôz.
meg mert jó lenne kicsit összeszedni magam, ugyanis tengernyi melóm van még.
meg mert csak.

cser

negyed órája fejeztem be tesóm dolgozatát, amit viccesen kellett megírnom a sorozatokról. szociológiai kutatás szerűen. direkt hatkor keltem emiatt, mert olyan lelkifurdalásom volt, hogy nem csináltam meg tegnap kettőre, ahogy ígértem, meg mert este 10-kor üzent nekem a tesóm, hogy ugye nem hagyom cserben. nos. nem. nem hagyom cserben, ez volt a varázsszó.
béna lett ugyan, de a célnak megfelel, és most hívott, neki tetszik, örül neki, és tkp ez a lényeg, nem?
szóval most már tökéletesen éber vagyok, köszönhetően a hatórai kelésnek, már csak le kell zuhanyoznom, és indulhatok is. így. imigyen.

zsu

fél éve dolgozom itt, és ehhez képest ma elôször futottam össze reggel a zsuzsával, aki, mint kiderült, írtó közel dolgozik a munkahelyemhez. ez elképesztôen feldobott most. annyira jó volt látni, tényleg. tök sokáig lelkifurdalásom volt vele kapcsolatosan egy meló miatt, ez is milyen tipikusan rám jellemzô dolog, hogy ahelyett, hogy pár mondatban megmagyaráznám, elintézném, ahelyett frusztrálom magam, és nem keresem, mert cikinek tartom a helyzetet. borzasztó. azt hiszem, karácsony környékén smseztünk, hogy találkozhatnánk, de aztán elsikkadt a dolog, és ez most nagyon jókor jött, fú, tényleg nagyon örülök, hogy összefutottunk.
a zsuzsával mindig olyan klassz fikázós-filozofikus beszélgetéseket lehetett folytatni, iszonyúan inspirált mindig szellemileg. persze ezt most úgy mondom, mintha milliószor ültünk volna egy asztalnál, pedig nem. mindegy is. csak örülök. érted.

viktoros

basszus, még a hónap felénél sem járunk, azért ez elég kemény.

voltam a viktornál ma, tök jó volt, csak egy gyors kávét ittam meg, egy cigivel, és megállapítottam, hogy tényleg így a legjobb, hogy nem lakunk együtt, és találkozunk néha, mert így nagyon lehet szeretni őt. azt nem tudom, hogy engem lehet-e, de ezt nem is nekem kell eldöntenem.

na, alszom már, mert annyi meló van még, amit most kurvára nem kezdek el megcsinálni, hanem majd valahogy holnap.. szóval aludni kell, hogy legyen energia, hogy toljam.

háton

tegnap izé volt, gödör, és de jó volt, istenem, ez mindig annyira nagyon jó, mikor az ember fekszik a hátán, vagy a hasán, és nincsen semmi probléma, még a környéken sem. jó ez, na. ribike gyönyörű fehér szoknyában jött, amit félóránként meglebegtetett, kérdezvén, hogy nem gyönyörű-e, én meg bólogattam, hogy de még mennyire.

ma is el kellene menni valamerre, de olyan nehéz feladni ezt a kényelmes háton fekvést egy másik kényelmes hátonfekvésért, illetve az van, hogy nem vagyok normális szerintem.

mindegy, a smack leves biztos pont, elfogyasztása közben úgyis megszáll majd az ihlet.

a sármos színész

ezt olvastad? beszartam, hehe.

és

akkor most boldog születésnapot az anyukámnak.

-

úgy kikapcsolnám.

brakes

lets do loneliness in style.
lets put on moonlight mile.

egyszerûen odavagyok a turin brakesért amúgy.

bizonyára

bizonyára alszom még. az elôbb rámkacsintott az alma, és jóreggeltet suttogott a kávé. bizonyára alszom még.

nószpík

egy dolog zavar mostanában. amikor nem szólnak az emberek. amikor nem mondják azt, hogy te most mi a faszt beszélsz? mi a faszról beszélsz. hanem úgy csinálnak, mintha nem hallanák, hogy faszságokat beszél a másik. azt gondolják, ez az illem. az etikett. és közben azt mondják barátod vagyok, rokonod, szerelmed. és az a helyzet, hogy ezeknek a kategóriáknak pont nincs közük az illemhez annyira. vagy legalábbis nem úgy. vagy a fasz tudja. de ha faszságot mondok, akkor jobb szeretem, ha szólnak. végülis valamiből tanulni kell, ez az egyik lényeges dolog az életben, nem? a tanulás. vagy tökre félre értelmezek mindent? jóvan, alszom inkább.

mesés

mennyit lépünk egy nap. és mégis mindig ugyanabban az ágyban ér minket az éjjel. - épp erre gondolt, amikor a duna budai oldalán sétált a rakpartot bámulva. a sirályok barátságosak voltak, olyanok, mint mikor fújja a fák leveleit a szél a kertben. tudta, érezte, hogy ez most az ő élete, de nem akarta mindenkivel tudatni a felfedezést.

alma

csak az zavar, hogy a szemerkélô esô miatt nem tudok kint a székekben fetrengeni. amúgy minden rendben.
kurva szép website-okat nézegetem, almát eszem (ropog a fogam alatt), és gecisokat dolgozom.
és többnyire kussolok. többnyire.

esős

amikor az eső olyan hőmérsékletű, mint a beszippantott levegő, akkor minden olyan otthonos, komfortos és bizalomgerjesztő.

come

come rain or come shine..
fejjel. falnak. soha. minden megoldható pedig. tényleg. biztos vagyok benne.

döprájszizrájt

nem tudom, miről jutott eszembe ez a műsor, mondjuk a műsor eszembe sem jutott, csak a címe.

esküszöm, a hideg ráz a klaudia showtól is, pedig kicsit reméltem, hogy másabb lesz, mint a szuláké, de ugyanaz a picsogás. mikor lesz már itthon rendes talkshow, olyan, ami valóban szórakoztat, még akkor is, ha unalmas köcsögök szerepelnek ottand.

shit

picsába amúgy. a legrosszabb, mikor azért nem teszel meg valamit, mert tudod, hogy semmi értelme.

mindegy egyébként. mindegy.

béna én

hát, mit mondjak (értsd: írjak). jövök le viktortól az utolsó könyvesdobozzal a lépcsőn, hirtelen villany le, én meg azt hiszem, nincs már több lépcső, de van. és persze elesek, de nem kell aggódni, már ha aggódnál, mert semmi bajom, mert a sportos múltnak köszönhetően megtanultam ügyesen esni, szóval csak pici térdkocc, és a bokámnak nincs baja, mert valahogy mindig érzem, mikor kezd kibicsaklani, hogy most azonnal máshogy kell a súlypontomat helyeznem, mert különben vége.. szóval minden okés, csak tipikus ez az egész, de hát ez van, ha felbaszom magam, meg ha fájó csuklóval cipekeded, meg amúgy is hétfő.

és kívánom a régi típusú vienetta jégkrémet. a csokisat is, meg a vaníliásat is.

right

szinte fekve szívtam kint a cigit a "kerben". közben a jam and spoon, right in the night szólt, ami azért igazán fantasztikus zene, mert a legnagyobb napsütéshez, és a legszebb, mindent eltakaró sötétséghez is illeszkedik. kitölt.

full

tele vagyok. színültig. tele.

füttyös

a live and let die-t fütyürészem all afternoon, köszönhetően ribancomnak, aki a kávézásunk során szóba hozta a gunst, de ez nem fontos.
csak mondom, hangosan fütyürészek.
az utolsó cigizésem alkalmával azonban egy nagyon különleges dolog történt, ugyanis hirtelen a béreslegény jól megrakd a szekeret című nótát kezdtem el fütyülni.
de az egészben nem ez az érdekes. hanem a fütyülés ténye, tudod? hogy így fütyürészek. na, erre varrjál gombot. (mindig le akartam írni ezt a frázist, nagy vágyam volt, és ide pont illett (nem).

aztán mindjárt indulok inni, az is van még. furiban vagyunk mostanában, én és az alkohol.

az ég meg odakint lopakodva ereszti milliméterenként lejjebb sötét függönyét.
akár félelmetes is lehetne, de mondom, a héten egészen furcsán fel vagyok dobva.
és hát, barátom az éjszaka.

the great designer

olyan kibaszott furcsa hét volt ez most. egyrészt tök jó kedvem volt, és klassz dolgok is történtek, másrészt meg elképesztően csalódott is voltam sokszor, de nem is ez a lényeg.

iszonyú parasztság, hogy agyat, meg önállóságot, szubjektumot kaptunk a nagy designertől basszameg. hogy nincsen egy általános mérce, egy általános felszereltség úgymond. vagy nem is tudom. hogy két ember a végtelenségig feszkózik valamin, mert az egyik így érzi, a másik meg úgy, az egyik így látja, a másik meg úgy. és soha, soha sem fognak felülkerekedni ezen a dolgon, mert megvan az a képességük, hogy értetlenkednek, és szomorkás, sajnálkozó postokat írnak azért, amiért nincsen egy általános felszereltség, amit az ember a nagy designertől kaphatott volna.

riölájz

volt itt a ribi, kávéztunk, és jó nagyokat röhögtünk közben megint. és a beszélgetés közben rájöttem, hogy egy kurva nagy kincs birtokosai vagyunk. mindig tudunk örülni. bármilyen helyzetben. béna szöveg ez, de a boldogság mindentől független dolog.

munka

megkaptam a munkaszerződésemet. elolvastam. klassz. még megnézetem itt valakivel, aztán aláírom, és elküldöm taxival. furcsa, hogy manapság már így megy ez.

szmekk

a smack leves világszám.
egyébként meg klassz minden, gecisok melóm van, a bal csuklóm tropára ment, és kattog a jobb bokám. persze ez évek óta így van, mármint az utóbbi.
és rendben lesz minden. és rendben lesz minden.

végszó. illetve végszavak.

basszus, felhúztam magam, és azon gondolkoztam, hogy miért lettem ennyire ideges, aztán rájöttem, hogy a tehetetlenség miatt. mert abban a pillanatban, mikor arra gondoltam, mit mondanék, és mit tennék most legszívesebben, pontosan tudtam, hogy nem fogom tenni és mondani.
nem mert gyáva vagyok, és nem is azért, mert közben elvesztettem a lendületemet, mint máskor sok esetben. hanem azért, mert ez nem az én eszközöm. amiket mondanék, azok személyes dolgok. azok olyan dolgok, amiket valaki megosztott velem, mert bízott bennem. és azért, mert neki máshol van az ilyesfajta határ, kicsit kijjebb, kicsit tágasabban, azért én nem változtatok az én határomon.

sajnálom egyébként. azt sajnálom, hogy képtelenek vagyunk kommunikálni, hogy elbeszélünk egymás mellett. illetve én hallom, amit ő mond, és válaszolok is rá, de ő olyan, mintha nem hallaná, amit én mondok, mintha elmenne mellette. persze, tudom, minden nézőpont kérdése, de ez az én blogom, nyílván elfogult vagyok, ezt magyarázni sem kell.

az a baj, hogy nekem a barátság ezek szerint egészen mást jelent. kölcsönös figyelmet. nem anyagiakban mérhető figyelmet. sokszor az apró odafigyelés, az ottlét, a támasz, a hallgatás mindennél értékesebb. és az a legdurvább, amikor valaki ezt nem is érzi. észre sem veszi. sőt, úgy érzi, hogy leszívják az energiáit.
mindegy is ez, mindegy is ez, fasznak filozofálok rajta, de tényleg. főképp, hogy tudom, már régen nem vagyunk barátok.

erre légyszi, légyszi, ne kommentezz. nem bántásból írtam, remélem, nem is bántottalak ezzel, és feltételezem, inkább valami olyasmi érzés lehet benned, hogy már megint mittomén, köcsög vagyok, vagy nem tudom, de tuti ellened való dolgot teszek, bántalak, neked megyek, ilyesmi. nem. nem ez történik most. csak kiírom magamból azt, amit sosem tudtunk megbeszélni. mert képtelenség veled beszélni erről.

úgyhogy, kérlek, fejezzük ezt be. tudom, te nem kerestél, én vagyok az, aki néha "elérzékenyülve" rádüzen, de ígérem, nem teszem többet, mert már látom, hogy valóban semmi értelme. zárjuk ezt le akkor. ha lehet, örökre.

surprise

nem tudom, miért lep meg, hogy jókedvem van, de meglep mégis. az van, hogy klassz ez a nap, már az elején is klassz volt. egészen korán, fél 10-re beértem, és 11-ig megcsináltam minden melót. most megy. nem is értem, tényleg. mindegy is.

adidas

na, ma kiakadtam. mert láttam az adidas plakátot a metró aluljáróban. ez a szöveg van rajta:

"Minél messzebre futok, annál kisebbek lesznek a problémáim."

és most nem tudom, hogy ez direkt a magyar piacra van fejlesztve, vagy világszerte hirdetik ezt a klassz filozófiát. és hogy akkor most ez lesz, mindenki menekülni fog a problémák elől? illetve ez van már kurva rég óta, csak hogy ezt tanítják is mostantól?
na mindegy, hülyeség ezen filózni, csak tök felbaszódtam, egy percig el is határoztam, hogy nem veszek adidas cipőt többé, mert én nem szaladok el a problémák elől, de aztán meg rájöttem, hogy dehogynem. mármint hogy veszek. úgysem szeretek futni, úgyhogy nálam ér. ehhe.

so flute

ezeken szórakozom.

meccs meg az

meccset nézek már megint. illetve nem nagyon nézem, csak megy. a tévé. a viasat.
szóval másik munkahelyem lesz. nem volt egyszerű a döntés, mert nagyon jó a mostani. csak hát a pénz, a pénz az úr.

káosz

az unokatesóm a harmadik fiát várja. zsombor, ez lesz a neve. én csak zombinak hívom, mert a képeken, amiket bea hasában készített a doktorbácsi tényleg úgy néz ki. no nem ment be a hasába, de ez nyílvánvaló.
annyit kávéztam a hétvégén, hogy folyamatosan pisilnem kell.
voltunk például egy kocsmában, de sajnos nem emlékszem a nevére, valami déli név, mint a tequila, vagy sombrero vagy ilyesmi. mindegy, ott nagyon jó volt. csend volt és beszélgettünk.
csapongok, mindig ez van.
meg a kazi depressziós szerintem. a vékonyabbik kutyánk. a félszemű.

biciklis

martintelep és szirma között van egy kivilágítatlan útszakasz. illetve most már van két lámpa, de semmit sem ér. mindig úgy megyek ott át éjjel, hogy bár gyorsítok, mert jó végre kicsit gyorsabban menni, de pontosan tudom, hogy cicák vadásznak, amint villan egy szempár, azonnal padlófék, nem egyszer volt már ilyen.
tegnap előtt azonban egy biciklis volt az úton, teljesen kivilágítatlanul, és az úton. szóval nem mellette, hanem rajta. tolta. a biciklit. nagy szerencsém volt, mert épp koncentráltam.
persze nem tudom, ezt most miért írom, illetve, miért pont ezt. de mindegy is mostmár, hogy leírtam, nemde?