the great designer

olyan kibaszott furcsa hét volt ez most. egyrészt tök jó kedvem volt, és klassz dolgok is történtek, másrészt meg elképesztően csalódott is voltam sokszor, de nem is ez a lényeg.

iszonyú parasztság, hogy agyat, meg önállóságot, szubjektumot kaptunk a nagy designertől basszameg. hogy nincsen egy általános mérce, egy általános felszereltség úgymond. vagy nem is tudom. hogy két ember a végtelenségig feszkózik valamin, mert az egyik így érzi, a másik meg úgy, az egyik így látja, a másik meg úgy. és soha, soha sem fognak felülkerekedni ezen a dolgon, mert megvan az a képességük, hogy értetlenkednek, és szomorkás, sajnálkozó postokat írnak azért, amiért nincsen egy általános felszereltség, amit az ember a nagy designertől kaphatott volna.