végszó. illetve végszavak.

basszus, felhúztam magam, és azon gondolkoztam, hogy miért lettem ennyire ideges, aztán rájöttem, hogy a tehetetlenség miatt. mert abban a pillanatban, mikor arra gondoltam, mit mondanék, és mit tennék most legszívesebben, pontosan tudtam, hogy nem fogom tenni és mondani.
nem mert gyáva vagyok, és nem is azért, mert közben elvesztettem a lendületemet, mint máskor sok esetben. hanem azért, mert ez nem az én eszközöm. amiket mondanék, azok személyes dolgok. azok olyan dolgok, amiket valaki megosztott velem, mert bízott bennem. és azért, mert neki máshol van az ilyesfajta határ, kicsit kijjebb, kicsit tágasabban, azért én nem változtatok az én határomon.

sajnálom egyébként. azt sajnálom, hogy képtelenek vagyunk kommunikálni, hogy elbeszélünk egymás mellett. illetve én hallom, amit ő mond, és válaszolok is rá, de ő olyan, mintha nem hallaná, amit én mondok, mintha elmenne mellette. persze, tudom, minden nézőpont kérdése, de ez az én blogom, nyílván elfogult vagyok, ezt magyarázni sem kell.

az a baj, hogy nekem a barátság ezek szerint egészen mást jelent. kölcsönös figyelmet. nem anyagiakban mérhető figyelmet. sokszor az apró odafigyelés, az ottlét, a támasz, a hallgatás mindennél értékesebb. és az a legdurvább, amikor valaki ezt nem is érzi. észre sem veszi. sőt, úgy érzi, hogy leszívják az energiáit.
mindegy is ez, mindegy is ez, fasznak filozofálok rajta, de tényleg. főképp, hogy tudom, már régen nem vagyunk barátok.

erre légyszi, légyszi, ne kommentezz. nem bántásból írtam, remélem, nem is bántottalak ezzel, és feltételezem, inkább valami olyasmi érzés lehet benned, hogy már megint mittomén, köcsög vagyok, vagy nem tudom, de tuti ellened való dolgot teszek, bántalak, neked megyek, ilyesmi. nem. nem ez történik most. csak kiírom magamból azt, amit sosem tudtunk megbeszélni. mert képtelenség veled beszélni erről.

úgyhogy, kérlek, fejezzük ezt be. tudom, te nem kerestél, én vagyok az, aki néha "elérzékenyülve" rádüzen, de ígérem, nem teszem többet, mert már látom, hogy valóban semmi értelme. zárjuk ezt le akkor. ha lehet, örökre.