nikkév

nick cave basszus mennyire fontos volt régebben. úgy értem, nem telt el nap nélküle, a kevencem sokáig a papa wont leave you henry volt, abban a kazettában el is szakadt a szalag jól, de mindegy is. szóval be voltam borulva gondolom, de pontosan tudom, hogy nem igaziból, mert hiába értettem, mirôl énekel, kurvára nem értettem, mirôl énekel.
például mikor a könyvet olvastam, a látá a szamár isten angyalát (basszus, megint egy könyv, amit szerintem vagy 12 éve nem láttam, és fogalmam sincs, kinek, és mikor adtam kölcsön), akkor kezdett valahogy a helyére pattanni a dolog, de akkor is nagyon kicsi voltam még. a koncert is inkább, mint élmény van bennem, milyen érdekes. ma már egészen másképp festenek a szavak, de nem is tudom, miért kerítek ennek ilyen nagy feneket, amikor ez mindig, és mindennel így van.