béna én
hát, mit mondjak (értsd: írjak). jövök le viktortól az utolsó könyvesdobozzal a lépcsőn, hirtelen villany le, én meg azt hiszem, nincs már több lépcső, de van. és persze elesek, de nem kell aggódni, már ha aggódnál, mert semmi bajom, mert a sportos múltnak köszönhetően megtanultam ügyesen esni, szóval csak pici térdkocc, és a bokámnak nincs baja, mert valahogy mindig érzem, mikor kezd kibicsaklani, hogy most azonnal máshogy kell a súlypontomat helyeznem, mert különben vége.. szóval minden okés, csak tipikus ez az egész, de hát ez van, ha felbaszom magam, meg ha fájó csuklóval cipekeded, meg amúgy is hétfő.
és kívánom a régi típusú vienetta jégkrémet. a csokisat is, meg a vaníliásat is.
8 megjegyzés:
jéééééééééééééééééégkrééééééééééééééémet bármilyet.
adok kenőcsöt holnap.
rendes vagy. nem kell:)
viszont jégkrémet hozhatnál.
na jó, ne:)
nem ti jöttök hozzám? de ha lesz már fizum, esküszöm, hazafelé veszek neked a budagyöngyében olyat, amit kanadában nyomtál.
a nevét se tudod, te bolond!:)
haaged daas asszem, így írják, de úgy kérjed, hogy hágen dázs.
úgy kérem akkor, hogy egy olyan hááááááásat aggyá lécci.
:-D
na jó, de azon belül sem mindegy, hogy milyet:)
jóvan. csokisat, de mindegyis.
Megjegyzés küldése