háton

tegnap izé volt, gödör, és de jó volt, istenem, ez mindig annyira nagyon jó, mikor az ember fekszik a hátán, vagy a hasán, és nincsen semmi probléma, még a környéken sem. jó ez, na. ribike gyönyörű fehér szoknyában jött, amit félóránként meglebegtetett, kérdezvén, hogy nem gyönyörű-e, én meg bólogattam, hogy de még mennyire.

ma is el kellene menni valamerre, de olyan nehéz feladni ezt a kényelmes háton fekvést egy másik kényelmes hátonfekvésért, illetve az van, hogy nem vagyok normális szerintem.

mindegy, a smack leves biztos pont, elfogyasztása közben úgyis megszáll majd az ihlet.