nószpík
egy dolog zavar mostanában. amikor nem szólnak az emberek. amikor nem mondják azt, hogy te most mi a faszt beszélsz? mi a faszról beszélsz. hanem úgy csinálnak, mintha nem hallanák, hogy faszságokat beszél a másik. azt gondolják, ez az illem. az etikett. és közben azt mondják barátod vagyok, rokonod, szerelmed. és az a helyzet, hogy ezeknek a kategóriáknak pont nincs közük az illemhez annyira. vagy legalábbis nem úgy. vagy a fasz tudja. de ha faszságot mondok, akkor jobb szeretem, ha szólnak. végülis valamiből tanulni kell, ez az egyik lényeges dolog az életben, nem? a tanulás. vagy tökre félre értelmezek mindent? jóvan, alszom inkább.
2 megjegyzés:
ezzel én sem tudok mit kezdeni. persze nem is szólok, én se. egy csomószor. azzal sem tudok mit kezdeni.
persze, vannak alkalmak, amikor ez ilyen, amikor én sem tudom, mit kezdeni a dologgal. de pl legtöbbször azt mondom, állj. érted. minimum, hogy állj. vagy hogy kussolj.
Megjegyzés küldése