romentikpikcsörvidpalmtrí

good hope

pingvinz

day 3

na, ma reggel hattól forgattunk. egészen jó volt, csak leégtem, mint a rák. de majd bebarnul.
nem akarok sztorizni, mert tuti, mire leírok valamit, elmegy a net. úgyhogy csatolok egy képet, oszt kalap. a mustangról, amit ma véletlenül a falhoz baszott a daru, és jól tönkrebaszta az oldalát. íme.

day2

ma láttam pingvineket, meg a jóreménység fokát (hihetetlen volt), meg még páviánt is.
kurvára fáj a torkom, de igyekszem leszarni.
majd rakok fel sok pingvint, meg jóreménységet, csak most olyan lassú ez a köcsög wifi, hogy nincs türelmem szarozni ezzel..

sa

minden rendben, ezt látom itt az ablakból, ha oldalra nézek, és kicsit már megfogott a nap. meg homokszemek vannak a lábujjaim között. haha.

szcájentiszt

-

két óceánzöld mandula temet maga alá finoman nedves puhaságában oldódom illattá nyomban.

tele

igazából nem észleltem semmit emmából, csak anyám hívásából tudtam meg fél 11-kor éjjel, hogy ez biztos durva volt, hiszen anya nem hív fél 11-kor sosem, ugyebár.
egyébként izé van, jóság van, tegnap vásároltunk, meg beültünk a dívába négyen csajok koktélozni, ami nagyon muris volt, az este meg tényleg fúdejó, és akkor most melózunk, illetve én nem fogok, mert betoltam egy csomó burgerkinges kaját, és most már csak vegetálni tudok. hát így.
apám két hét után jelentkezett emailen, hogy ne felejtsek el aprót gyűjteni neki fokvárosban. rendes. amúgy.

írok akkor

tegnap - enyhe túlzással - azt írta a ribi, hogy ilyen hosszú ideig még nem forult elő, hogy nem írtam a blogomat. ezt úgy vettem, hogy szeretné, ha megint írnék. csak nem tudom, miért, amikor nem szórakoztatom.
máskülönben meg nem is neki írom, ugyebár? meg nem is neked. és még úgy igazából magamnak sem. eh.

küldtünk ma virágot a szabina is, meg én is, nagyon szép csokrokat. olyan voltam a virágosnál, mint egy óvodás. mindig ez van. elkezdem egymás mellé tenni a virágokat, melyik, melyikkel mutat jól, kérdezek, tanácsot kérek, cserélek.. tiszta káosz. de itt a kálvinon nagyon rendesek a boltosok, még ajándék tulipánt is adtak a vásárlásért. és elnézik, ahogy rakosgatom a szépséges virágokat.

kérdeztem a virágárus lányt, hogy küldtek-e már neki valaha ide a munkahelyére virágot. azt mondta nem. pedig szerintem ez egy kihagyhatatlan dolog.

rövid

szóval voltam münchenben, cure koncerten, és elég jó volt. robert smith az, ami. nem változott, és sosem fog változni. hála az égnek.
egyébként meg nem tudom. kedden indulok fokvárosba, és kicsit be vagyok szarva. végülis fogalmam sincs, hogy mitől. de mégis.
viszont itt a tavasz. nincs mese. jönnek az illatok. szép lassan megkergülök. nem bánom.

amúgy meg

get your rocks off, honey!

-

egyszerűsítek.

róisín

-

its strange
yet somehow obvious
that what we want the most
we must let go
your head is freer still than mine
and not so cluttered with morality
still I stay
growing strong
every day
closer to you
closer to you.

fermina

egyébként tegnap megnéztük ferminával a szerelem a kolera idejént, ami meglehetősen szar film. persze tudtam, hogy marquez-hez nem szabad hozzányúlni, de nem gondoltam, hogy ennyire amerikai lesz ez a film, mindegy mostmár.

viszont levelezünk ma egész nap ferminával, én mindig úgy kezdem, koronás királynőm, fermina daza, ő pedig úgy, hogy drága florentino ariza. természetesen papíron. milyen szép is ez.

capetown

na, szóval akkor capetown tuti, csak az nem biztos, hogy harmadikán vagy negyedikén indulunk. az is tuti, hogy 13-án jövünk haza, és egyre inkább úgy néz ki, hogy egy villa (hehe) szállóban fogunk lakni, vagyis ilyen villát bérelünk medencével, ami mondjuk durva. gondolom, akkor fogok menstruálni. muhaha.

mesés

az ég kékjét nézte. hosszan, olyan hosszan, hogy a kékből már mindenféle más szín keletkezett. nem töprengett semmin, csak nézte a színeket, és érezte a levegő testét magán - testes a levegő - gondolta mégis aztán. sosem ért le a horizonja emberszint magasságig, ennek ellenére képes volt úgy szlalomozni a magasabb hőmérsékletű tárgyak között, hogy elkerülje a fatális ütközéseket.

tulajdonképpen minden nyitott. vagy legalábbis mindenben megvan a lehetőség arra, hogy valami más legyen.

jeszbikóz

kifog néha rajtam a hirtelenség valahogy.

de nem baj, mert megy minden, mint a karikacsapás, és ezen a véleményemen akkor sem vagyok hajlandó változtatni, ha egy traktor pihen majd a nyakamon.

throw me tomorrow

sometimes i cry my heart to sleep
nothing prepared me for your smile
lighting the darkness of my soul
innocence in your arms

throw me tomorrow
now that i really got a chance
throw me tomorrow
everythings falling into place
throw me tomorrow
seeing my past to let it go
throw me tomorrow
only for you i dont regret
and i was thursdays child.

izgulós

picsába a fejfájással már, én aztat mondom.

főztem este levest, és most kiváncsi vagyok, hogy ízleni fog-e louinak, vagyis nem is kiváncsi vagyok, inkább izgulok. mindig ez van. mondjuk finom lett.

meg voltam otthon most, és zuhanyoztam egyet, mert kedvet kaptam hozzá.

és most meg csókolomot hallgatok, mert olyanom van.

ja igen, és update forgatás ügyben. most úgy néz ki, hogy capetown lesz, március elején. de már semmi sem biztos, még a tejfölös nokipöri sem.

weekend

szombaton csúnyán berúgtam, de nem csodálom, mert vagy hat vodkaredbullt fogyasztottam két órácska alatt. aztán elmentem a csacsába, amit őszintén szólva régen sosem szerettem. eleve az első ottlétem csúnyán indult és ért véget, és azután is mindig ritka rosszul éreztem magamat, nem beszélve a lépcsőre hányó és hugyozó alakokról, plusz a rádayban lakós időszakban a nyomukkal reggel találkozásról.
na de ez az új csacsa végülis klassz hely, szép, meg minden, csak. csak kurva meleg, kurva szar a zene, és hát nem is tudom. valahogy nincs egy táncolható zenét játszó, nem szanaszétizzadodmagad hely a városban. olyanról álmodni sem merek, ahol még a társaság is jó. mindig elfelejtem, hogy ezért jártunk buzibuliba egész nyáron.
basszus, milyen kurva jók voltak azok a bulik. a boy george a melegfesztiválon.

nah, mindegy. csak mondom. mert.

tegnap meg elkezdtük nézni a dextert, és így egyben, rendesen koncetrálva, és hát nagyon jó. azvan.

ma meg semmi melóm. viszont elaludtam a nyakam.

demage

telepop

folyton ezek a halálos autóbalesetek.

kurva fáradt vagyok amúgy, de nem fizikailag, hanem agyban. szerintem ez rosszabb. nem is tudom, úgy elmélázok mindenen, nekidőlök a falnak a dohányzóban, és csöndben szívom a cigit, ez olyan pont.

beszéltem ma pólikmagdival telefonon, hihetetlen, hogy mennyi energiája van, mindig elborzadok egészen. meg az is hihetetlen, hogy 40 éves. a fejemben 35 volt max. dehát ez van, elröppennek az évek.

fura ez a fáradtság egyébként, meg az a legfurább, hogy érdekes megtapasztalni minden ízét. úgy értem, hogy valahol még jó is, mert érdekesebbek a fények, meg a formák, meg a hangok, meg az illatok, meg minden.

és kaptam ma egy hangfalat is. illetve kettőt. egy párt. tegnap meg egy hajvasalót.

telepopmusikot hallgatok. tipikus, pont olyat, amiben vagyok.

felbasz

úgy felbaszott a csabi, hogy csak most sikerült lenyugodnom.
faszom kivan, de tényleg. hogy nem lehet haladni a kibaszott melóval, mert folyton vicceskedni, meg analizálni kell.

na mindegy, most majd jól lenyugszom.

29.

évek óta most először megint volt tortám. de most nincs kedvem elmesélni.

present. perfect.

kurva egyszerű minden amúgy. de tényleg. ez a világ a létező világok legjobbika. mindig ez lesz végül a konklúzió. hogy itten van a pillanat, és ennyi. és más nincs. jelen van. jelen idő.

-

elaludtam a nyakamat.

sí

szóval mikor kicsi voltam, a házunk mögött az avason síeltem. nem nagy kaland, a legnagyobb domb is mini volt, de élveztem, ment. aztán valahogy mindig kimaradtam a sítáboros dolgokból, jobbára mert nem volt jó társaságom hozzá, másrészt meg mert utáltam kicsit a havat. hogy hideg és vizes. viszont gördeszkáztam, meg görkoriztam, meg bringáztam helyette.
na, és mindig vágytam arra, hogy síeljek. de csak csöndben. szóval nem olyan vágy volt, ami így emésztett, hanem inkább olyan, amit így jó lenne, de ha úgy alakul, hogy nem, az sem gond.
és akkor most a cég szervez síelést, négynaposat, és be is száll negyven ronggyal, az utat sem kell fizetni, tehát olyan 30-40 körüli összegből kijön az egész. na és a lényeg, hogy megyek. síelni. ha más nem, akkor iszom majd a hüttében, amíg a többiek síelnek. legjobb esetben meg megtanulok síelni rendesen. valahogy azt érzem, menni fog. tetszeni fog, az biztos. de menni is.

motel

garbage best of, meg diablo, ezt nyomom. közben néha dolgozom egy kicsit, és kezdek befeszülni a mai újabb két rendezős telefontól. mert izé. magyarul sem szeretek telefonálni, ismerőssel, nem még angolul, ismeretlennel, na.

holnap a nővéremék alszanak nálam, pénteken az anyám. motel vagyok, asszem.

krézi

selma

ja, meg a selma songs-t hallgatom, és asszem, most tudom már úgy, hogy nem érzem rosszul magam. pl most a cvalda song szól, és a lábammal ütöm a ritmust jól.
meg letöltöttem egy albumot, amin mindenféle előadó feldolgozza az army of me-t, és vannak kurvajól sikerült verziók is. klassz.

szpring

itt a tavasz lehelete hihi haha hehehehe.
de tényleg. baszki. csudaidő van.
ez a hétfő most nagyon jól esik. persze még csak fél 11, szóval lehet, hogy kétóra múlva anyázni fogok, de addig is élvezem ezt, mert ez olyan, amit élvezni kell, meg örülni kell neki, mert jó.

at some point

car hits by my window - ez megy a fejemben napok óta amúgy, fogalmam sincs miért, mert úgy ezer éve hallgattam meg utóljára ezt a doors-t.
mindenesetre az idő most pont ilyen. most pont.

mikor leszek már kemény és határozott amúgy? meg pl azt sem értem, ha azt kérdik valakitől, mik a céljai, miért ilyen dolgokat kell mondani, hogy lakás, meg meló, meg kurvagazdagság, meg család, meg gyerekek. miért nem lehet olyat, hogy határozottnak lenni, és leküzdeni a frusztrációkat, meg elhinni, hogy végülis annyira nem vagyok szarfej, ilyesmi. ezek legalább olyan dolgok, amik csak rajtam múlnak, nem?

faszságok ezek amúgy, persze, tudom, ne is mondd. csak most ez van valahogy.

mindig, mikor kevesebb a levegő, amit belélegezhetsz, jössz rá, mennyire jó is a lélegzés.

rave rabbit

eklektika

letöltöttem egy acid jazz válogatás albumot, és olyan dalok vannak rajta, amiket még az eklektikás, munkás évek alatt hallgattunk. a tóteszter nagy kedvence, a mini, meg a szabié, a jhelisa friendly pressure. tökjó. ez. most.
szerettem ott dolgozni. szerettem a hangulatát. meg az egészet. nem hiányzik amúgy. az akkor volt jó. akkor viszont nagyon.

garbage

mostan meg garbage dübörög, jeejeejee.
a tervek szerint nemsokára már forralt bort iszom.
persze bejelentkezett mára is egy meglepetés, az unokaöcsém, dávidka, de hál isten nem zavar majd sok vizet, és egyébként is leszarom, basszameg.
meg mi még? nem tudom.

forgatás

tegnap elég stresszes volt a meló amúgy. a szokásosok mellett ugyanis folyamatosan telefonáltam a lehetséges rendezőkkel. egy izlandi csávóval, egy argentínnal, egy amcsival meg egy dél-afrikaival. recsegő vonalak és durva akcentusok - fantasztikus volt.
mindenesetre szinte biztos most már, hogy buenos aires lesz a helyszín. és az is szinte száz százalék, hogy megyek.

oh father

hát basszus. tegnap nálam aludt apám.

először is, ittasan ért haza, ami rosszabb, mintha józan lenne, mert jobban szeret beszélni. sajnos most nem történelmi érdekességekkel szórakoztatott, ahogy régen, hanem arról beszélt, hogy ő is és a huga is nagyon szívesen segítenek anyagilag bármiben, ami a lakással kapcsolatos. majd felforrtam a dühtől, hiszen az elmúlt egy évben legalább 10-szer kértem tőle a lakással kapcsolatosan anyagi segítséget, és mindig elutasított. mindegy is, nem is beszélek erről inkább.

mindenesetre hamar lefeküdt, ám kettőkor még felkelt és hányt egyet a wc-be, mert túl sok abált szalonnát vacsorázott, de aztán reggel jobbfej volt, talán a másnaposság miatt.

light

hihetetlen, hogy két stresszes meló kipipálása után egyszerűen soksok kilóval könnyebbnek érzem a hátamat. mármint a súlyokat. a hátamon. mármint.

akármennyire is akarom, nem tudok visszaemlékezni, hogy tinédzser koromban, hogy volt. vagy legalábbis ilyen huszonéves koromban. mármint ezekkel a súlyokkal. egyszerűen nem tudom. voltak-e, mennyi volt. azt tudom, hogy előszeretettel vettem fel másét. eleinte. mondjuk akkor sokkal fittebb voltam. akkor fizikailag, ma meg talán lelkileg. vagy fasz tudja, de tényleg.

jórrúm

in your room
your burning eyes
cause flames to arise
will you let the fire die down soon
or will i always be here
your favourite passion
your favourite game
your favourite mirror
your favourite slave

i'm hanging on your words
living on your breath
feeling with your skin
will i always be here.

a to b

és azt ismered, amikor ülsz egyhelyben, és körülötted történnek a dolgok? talán meg sem szólalsz, az is lehet, hogy fel sem nézel, meg sem mozdulsz. még a levegőt is úgy veszed, hogy csak közelről látszik, hogy élsz. mégis, valaki eljut melletted a-ból b-be. ráadásul az a-is már egy nélküled megállapított állapot.

k.o.

ok, condemnation. ko.

walking

na, tessék. walking in my shoes.
itt bezárul a spanyolfal körülöttem, és látom a zene árnyjátékát, az a helyzet. veled nem így van?

now i'm not looking for absolution
forgiveness for the things i do
but before you come to any conclusions
try walking in my shoes
try walking in my shoes

you'll stumble in my footsteps
keep the same appointments i kept
if you try walking in my shoes
if you try walking in my shoes.

szóval mindegy, a lényeg csak az érzésben, a hangulatban van. vasfüggöny basszameg, van az az érzés, érzelem, ami vasfüggönyt húz hirtelen körém, és kemény leszek, mint egy kibaszott ókori lovag. milyen hihetetlen könnyen befolyásolható az ember, enivéj.

tár

mondjuk elkerülhetetlen az ilyesmi, amikor a gépen tárolt előadók a következők:

air
birthday party
bjork
coldplay
cornelius
cure
depeche mode
dominik eulberg
garbage
george michael
infected mushrooms
koop
lamb
leonard conen
nick cave
roisin murphy
royksopp
sade
telepopmusik
velvet underground

nem is tudom, jelenthet valamit, hogy a könnyedebb muzsikákat írom ki dvd-re, és ezek maradnak általában a meghajtómon?

stripped

most akkor valami megint pattant bennem, mert automatikusan a best of depeche mode-ot raktam be, és a most a stripped ér véget, és már kezdődik is a question of lust, és lubickolok benne, ami nem jó jel.

persze lehet, hogy csak a gulyásleves miatt van, ami baszki még gullivernek is nagy adag lett volna. de megettem. mert úgy neveltek. ami a tányéron van, azt meg kell enni. villa, kanál, díszítés.. eh.

szóval hirtelen besötétedett. bennem legalábbis. még szerencse, hogy ismerem ezt. és azt is, hogyan húzzam el a függönyt. kapcsoljam a lámpát. etc.

point

szerda dél. hivatalosan is kevesebb van hátra a hétből mostmár. haha. mármint munka szempontból természetesen.
részeg a főnököm. vicces az arca.
lehetnék én is részeg. bár így is vicces az arcom.

+

annyi , minden történt velem, aztán meg mégsem.

sosem hittem igazából semmiben, vagy lehet mégis, fasz tudja. csak azt tudom, hogy néha felfordul a világ, néha meg mozdulatlan. az emberek meg mindig ugyan olyanok, ugyanaz a motiváció mindig, csak néha a színek változnak, de összemosódik minden végül. nem, nem unalmas, mert nincs két egyforma szín, és tulajdonképpen ez az, amit meg kell tanulnunk élvezni, hiszen ezek vagyunk, bassza meg.

őszinte leszek. élvezem. még akkor is, amikor pontosan tudom, mi fog történni. élvezem, mert hülye perverz ember vagyok, aki élvezi. így van kódolva.

nem tudom, hogy van ez kitalálva, de működik végülis. és hát csak ez a lényeg. a te + én. csak mindig más a te. meg az én. és biztos ettől is érdekes. legfőképp, amikor konkrétan nem más. lehetünk ugyanazok. a te + én mégsem ugyanaz.

hát

nem tudom.
(talán ezt írom a leggyakrabban, nemde? eh. mindegy. ja nem, ezt. mármint, hogy mindegy.)

...trash...

but we're trash, you and me,
we're the lovers on the streets,
we're the litter on the breeze,
just trash, me and you,
it's in everything we do,
it's in everything we do.

freddy

na, csak felbasztam magam, de nem baj, mert freddy énekli, hogy izé, crazy little thing called love, és ezen mindig mosolygok, főleg a júgáttábíkúl, rílekszd részen, haha.

kibaszott szürkeség van amúgy, amit sosem szeretek.

-

szóval az este kurva jó volt, fantasztikus vacsora, de tényleg, majd meghaltam, olyan finom, plusz borocska, meg béna film, tökéletes, tényleg.
meg kacagás is, sok, és két angyal tkp, meg elalváskor halknevetés, és végülis az ébredés sem volt rossz, leszámítva az alapból felébredni szar érzést.
és a centrálban a bundáskenyér, na az. az is.
szóval most jól vagyok, főleg, hogy nem kell kurvasokat dolgoznom kurvakevés idő alatt, szóval most kicsit ízi van. na.

zanza

éhes vagyok, meg fáradt.
kaptam ma egy vicces képet. rájöttem, hogy szeretnék olyan munkát, ahol szóvicceket, meg képvicceket kell kitalálnom.
meg még azt is szeretném, ha most hipphopp itt teremne az orrom előtt egy bundáskenyér.
amúgy, ha folyton szó- és képvicceket kéne kitalálnom, biztos gecire utálnám az egészet.

ja, és nem kaptam tulipánt. másik virágoshoz mentem, a közelebbihez, és itt nem volt semmilyen kedvesvirág, csak ilyen híró virágok, mint rózsa, meg gála, meg a faszom szegfű, amit már gyerekkoromban sem értettem. szóval maradt a rózsa. az meg tök ciki azért. na mindegy, legalább narancssárga, az is valami.

meg ha a boltban kosár nélkül vásárolok, akkor mindig azt hiszik, hogy lopok. tiszta hülyeség, egy bor miatt minek tegyem tönkre a logisztikáját az egésznek.

és még az is van, hogy hasogat bal oldalt hátul. de mondjuk az nem annyira.

hab

pusztán hab a tortára az az email, amit pár perce kaptam fateromtól. hogy jön csütörtökön, és nálam alszik. hirtelen felindulásból meg is írtam neki, hogy perszepersze, jöjjön csak, aludjon csak, de én nem leszek otthon. muhahaha.

na de mi is? fáradt vagyok. alig várom, hogy elmenjek innen. de tényleg. nincs erőm valahogy.

nah

fusi letudva, most már csak azt várom, hogy a srác effektezze a cuccot, remélem, jó lesz.

este a vikinél alszunk, nagyon várom, biztos vicces lesz.

nem nagyon vagyok magamnál amúgy, lehet, megint valami fronthatást érzek, a fejem fáj egy picit, meg mittomén.

viszont letöltöttem a gregory colbert ashes and snow filmjét, ami gyakorlatilag a fotóinak megfilmesítése, kurva szép, de most már végképp nem tudom eldönteni, hogy trükk vagy real. asszem mégis inkább trükk. mint real.

karatedottir

rohanós

a kellemes és nyugodt hétvége után sejtettem, hogy ez lesz. 6kor keltem, hogy produkciós briefet írjak, és egy másik melót még meg sem csinálam. most rohanok az offiszba pénzt kérni, mert a fusimelót előre kell fizetnem. picsába.

jacko-doors

control blogját olvasva eszembe jutott a múlt heti felfedezésem. miszerint michael jackson billie jean-je egy az egyben a riders on the storm. legalábbis az alap, az a tütü-tütü az elején. csak a riders on the storm-ban mindig eggyel több hang van. szóval jacko lopott. ez van.

south

az van, hogy dél-amerikában fogjuk forgatni az egyik filmet. és épp sikerült lebeszélnem magam az egészről, mert úgy volt, hogy én nem férek bele a költségvetésbe, nem mehetek. erre ma kiderült, hogy úgy néz ki, mégis mehetek. viszont olyan jól sikerült a lebeszélés, hogy már nincs kedvem. nem is értem, komolyan, tiszta hüje vagyok.

egyébként végelgyengülésem van lassan. hihetetlen melómennyiség van, gyakorlatilag nincs időm kimenni enni, nincs időm szinte cigizni sem, a fene. pedig annyi dolog lenne, ami nem meló. eh.

mindegy, most levágom a körmömet. biztos, ami biztos.

esti

kurvára ki voltam akadva délután, minden porcikámmal elleneztem az ötletelést, amire csabival indultunk a centrál kávéházba, de nem is értem, az lett, hogy ment. hogy nem bénázott, nem bókolt, hanem egyszerűen pörögtek a dolgok, mint régen, és tök jókat találtunk ki, tök gyorsan. szóval ez jó.

elintéztem a fusi rádiót is, lebeszéltem a csávóval, hogy szervezze a színészeket, szóval hatékony vagyok. leszámítva, hogy kurvára le kellene írnom, amit ötleteltünk, de lefagyott a word. persze újraindíthatnám, de letöltök, ezért nem akarom kikapcsolni a gépet. na. ilyenek.

kaptam amúgy egy lámpát karira. az esztertől. tök nagy fénye van, és az lett, hogy otthonos lett tőle a szoba. lassan egy éve nem volt fény a szobámban, mikor lement a nap.

so what

és végülis arról sem írtam, hogy a csabi az idegeimre ment az utóbbi időben. mert ugye zavarban van. volt. van. és egyszerűen nem megy az együtt dolgozás, mert faszkódik folyton. viccelődik, meg próbál kedveskedni, miközben azzal basz fel a legjobban.

meg voltunk kokózni is az évánál, az nagyon jó volt. mély. beszélgetős. jó.

és az eszterrel is sikerült beszélnem - valamennyire. és az nagyon jó volt, vagy legalábbis nagyon ideje volt.

a vera meg azt hiszem eltávolodott, és nem is hiszem, hogy ez másképp lesz mostantól, ami egy kicsit elszomorít, ugyanakkor így kell lennie.

meg annyi minden volt/van még egyébként.

tabula. rasa.

na jóvan, akkor faszom mindenbe, meg mindenkibe.

szóval szerelmes lettem, vagy nem is tudom, hogy mondjam. néhány hete. egészen egyszerűen elvarázsolt ez a lány, magam sem értem. illetve nem is akarom érteni, mert vannak dolgok, amiket nem érteni, hanem érezni kell. szóval most ebben vagyok. és ez most nagyon jó.
tiszta bolond vagyok egyébként, tegnap például brainstorming közben találtam egy hosszú vörös hajszálat a pulcsimon, aminek annyira megörültem hirtelen, hogy észrevétlenül feltekergettem az ujjamra, és megszagoltam. ilyenek. nyílván sokat tudnék írni róla, de csaponganék, mert ez ilyen csapongós dolog ez az érzelem. valahogy. meg majd nyílván úgyis írok még. vagy nem tudom.

szóval azt hiszem, mostantól megint írok ide normálisan, leszarva, hogy olvassák ezt mások is. végülis ez a lényege egy blognak, nem, hogy leírjam. vagymi.

-

kéne repüléstudománya, meg tavasz, hogy repüljek melegben, illatok közt, mindig amerre éppen kedvem tartja.
repülni jó lenne mindenesetre.

ha fele ennyi feladatom lenne is beledöglenék.

ugyanakkor, ha kilépek innen, mindig nagyon jó, főleg ha mousse van - egyébként milyen nagyon finom desszert a mousse, nemde?

nem szeretem ezt a blogot már, de abbahagyni az írást nincs kedvem.

.

megint a havi egyszeri majdmeghalokreggel van, de már indulnom is kell mindjárt a dolgozóba, a fene.
nem tudok miről írni. illetve tudnék miről írni, csak asszem, válságban vagyok, idegesít, hogy olvasdnak, hogy vissza kell fognom magam, hogy bizonyos dolgokat nem lehet.
szóval ez van, némaság van.

-

ittam most egy kávét a puskinban, nagyon jó volt. az első kávézós élményem ezévben. mármint, mint főnév, érted.

-

olyan kurva lassan telik az idő amúgy.
ma bebasztunk, a szabi a ribi meg én. jó volt.
éhes vagyok egy ideje, de mostmár aludni kell.

missing

-

kicsikocsi kipurcant. kedves volt velem, szép emlékeket éltünk át együtt.
én - hál istennek - nem purcantam ki. viszont tökbeteg vagyok, de ez is elmúlik majd.
jó azért itthon.

-

nem is tudom, hogy volt gyerekkoromban, de biztos akkor is veszekedtek rajtam anyáék, csak nekem nem tűnt fel a dolog. most mindenesetre nem egymással veszekednek rajtam, hanem velem veszekednek rajtam.

mondjuk mindig is készen voltam ettől a nagy szeretetünnepe faszságtól, de ez mindegy is, mert nálunk mindig vicces a karácsony, mert pont mint minden más alkalom, amikor összegyűlik a család, ez is borzasztó szórakoztató tud lenni.

eh. amúgymeg. vagy nem eh.

-

kibaszott klisék. meg kibaszott egók. meg kibaszott hideg. meg kibaszott karácsony.

-

még szombaton invitált az ágota, hogy menjek hétfőn az eklektikába, drukkolni a törvénynek, hogy izé, melegek, meg házasság, meg anyámkínja. persze nem mentem, csak viccelődtem, hogy ha megszavazzák elveszem, etecera.
na mindegy, csak hogy ez olyan béna azért... jóvan, lehet élettársam, örökölhetek is, meg vehetek fel kölcsönt, de azért még nem egészen vagyok ember, mert gyereket nem fogadhatok örökbe. nem tudom, vagyis de, persze, mindenki mondja, hogy ez jó, hogy téma, meg el kell kezdeni valahol, de én egyszerűen nem értem, miért téma. miért nem ugyanolyan ember vagyok, mint más. ugyanolyan jogokkal. nem értem. mindegy persze.

fekszem inkább. itt az idő, vagy mi. még holnap így, aztán már nem így. jó ez. azért.

-

pont úgy van egy felhőcsík kint, hogy a daru izékéje, ami forog itt felettünk, szóval az rajta nyúlik végig. szóval olyan, mintha a daru izékéje felhőből lenne.

nem csak azért nem írok erről amúgy, mert nem szeretek ilyesmiről írni, mert hogy nyílvános ez vagy mi, hanem azért sem, mert nincsenek szavaim valahogy.

state

on a night like this szól a fejemben egyébként, kicsit betéptem, és van rajtam egy burok, többnyire mosolyból és illatokból.

knowles

szerintem a beyonce tesója igazából fiú.

science

naív

2:27

get the fuck out.

mikor

mikor idegenedik el az ember a szeretettől? úgy értem, hol felejti el?
miért jár együtt a felnőtté válással a gondoskodás megszűnése?
az, hogy magadról gondoskodsz, miért jelenti azt is, hogy másról nem?
mert mikor gyerekek vagyunk, mindenki szeret minket, meg figyel ránk, nem? és a gyerekek is, csak úgy, spontán megölelik azt, akit csak akarnak. aztán valahol elbaszódik az egész. mindenki mindent félreért. félreérthetővé tesz. és mindent meg akar magyarázni. mögé nézni. mi lehet mögötte.

-

a ribi basszus dondzsonzon mellett állt.
nekem meg úgydeúgyfáj a fejem. persze elmúlik majd.
olyan kurva szép az ég, mint tavasszal.
és olyan kurva szép minden valahogy.
persze jó lenne téli álmot aludni azért, még nem tettem le erről a vágyamról. csak most nem baj, hogy nem. nem baj. sőt.

-

egész nap péntek, illetve hétvége érzetem volt, nem is értem.
egyébként megjött, szóval most fáj a hasam kurvára, de valahogy ez sem rossz, semmi sem rossz.
hallgatom a zenéket, most alice in chain szólt épp, mert szeretem.

és meghallgatom a purple raint is, mert purple.

-

jól vagyok egyébként, minden rendben, csak izé, nem vagyok magamnál, ami most kivételesen nagyon jó, tényleg.

most meg lefekszem, mert izé, negyedhárom.

ad

most jöttem rá, hogy a johnny walker reklámhoz forgattak a nagyon vidám feketékkel akkor ott a madách téren, amit a zsozsesz, meg a ribi, meg én láttunk, mikor a castro teraszán ebédeltünk.

-

ne menj - mondta.
nem mentem.

hidden

bébicsősz

az a legdurvább mindig, amikor testet kap a zene, érzem a bőrömön, érzem, ahogy közelít, ideér, rámtelepszik, simogat, vagy épp ütlegel, végiggurul a gerincemen, szorosan kapaszkodik a bokámba, majd a gyomromba fészkeli magát, hogy végül felkússzon a torkomon, és a szememből sugározzon egy másik szembe bele... újabb gazdatest.

idő

vannak zenék, amik képesek az időnek parancsolni. például az una musica brutal kimerevíti az időt.

aztán - mert most már a hidden place szól björktől - szóval van olyan zene, ami rétegekre bontja. az időt. fejtegetem le a rétegeket, és rájövök, hogy ennyi ez is. az idő.

aztán jön a gabriel, és az idő megszűnik, csak tér marad, de az is csak egy belső tér, amiben faltól falig ér az érzelem.

-

megint szeretem a hétvégéket.

high

when i see you sky as a kite
as high as i might
i can't get that high
the how you move
the way you burst the clouds
it makes me want to try

when i see you sticky as lips
as licky as trips
i can't lick that far
but when you pout
the way you shout out loud
it makes me want to start
and when i see you happy as a girl
that swims in a world of magic show
it makes me bite my fingers through
to think i could've let you go

and when i see you
take the same sweet steps
you used to take
i say i'll keep on holding you
my arms so tight
i'll never let you slip away

and when i see you kitten as a cat
yeah as smitten as that
i can't get that small
the way you fur
the how you purr
it makes me want to paw you all
and when i see you happy as a girl
that lives in a world of make-believe
it makes me pull my hair all out
to think i could've let you leave

and when i see you
take the same sweet steps
you used to take
i know i'll keep on holding you
in arms so tight
they'll never, never let you go

mónika

következő témánk: itt a mikulás, mit kívánsz. vendégünk margó, aki arra vágyik, hogy a fia összejöjjön nótár mary-vel.

na most. min csodálkozunk. de tényleg. min.

björk

áginál találtam, ő valahogy nem, de én valahogy de.

pont

fodor ákost olvasgatok, ez a pont is mindig eljön. tiszta hüje vagyok amúgy, mert igazából semmi bajom, mégis csupa szomorú dal kerül a playlistbe, meg ezek a bölcs gondolatok pluszban, bár ez felemelő inkább, mint szomorú, az igaz.

tök sajnálom, hogy nincsen meg a tinédzserkori levelezésem. az sincs meg, amit én kaptam, válaszként, de jobban sajnálom, hogy nincs meg az, amit én írtam. így csak gyanítani tudom, hogy nem sokat változtam.
igazából nietzsche és kierkegaard után kialakult, mondjuk úgy, egy világképem, ami lényegében ugyanaz maradt. stilisztikailag biztosan ért még rengeteg hatás, de az alapok nem változtak. asszem.

momo kellene most, ajartól. nem tudom, itt van-e a könyv, vagy miskolcon. nem tudom.

axióma

szabadság az, ha
megválaszthatom: kitől
és mitől függjek.

-

szerda. vagyis mindjárt hétvége, az tök jó.
fáradt vagyok, de igazából nem tudom. végülis nem. vagyis de. nem tudom.
paplan kellene a fejemre.

tegnap hívott a csuti, édes volt.

ezerrel szervezem anyámnak a vesés leafletet, meg kártyanaptárat, amit karira akar ajándékozni, hihetetlen, milyen strapás valami akkor, ha az ember nem maga csinálja, hanem másokat is bevon. utálom ezt kezelni, szívességet kérni, aztán feszengeni, hogy miért nem készül el egy 10 perces meló két hónap alatt.

pídzsé

tudom amúgy, még sokkal régebben, tinédzserként oda lettem a pídzséhárviért, mert lenyűgözött a kamonbillivel, ahogy a kurva nagy szájával vonaglott az ágyon (lehet, ez az ágyas dolog miatt van, a lullaby-t is imádtam, meg úgy egyáltalán, szinte minden ágyas klipet, sugarcubes, madonna, fene tudja..), szóval hogy a valószínűtlenül nagy szája és az őszintesége, ami egy ilyen szaros klipen is átjött, rémisztő és csodálatos volt egyben, jaj.
mondjuk mindegy, nem akarom most kronológiai sorrendben leírni, mikor, mivel hatott rám, mert minek, ugye. csak valamiért most jó írni, és ez legalább egy olyan téma, amiből nem lehet baj.
az égen meg van egy felhő, aminek öregemberfej alakja van.

"youre the only story that never been told
youre my dirty little secret, wanna keep you so."

-

mindig megfogadom, hogy megteszem, amire vágyom, aztán persze nem. ez most persze mindegy, és amúgy is a szépkéket nézem, meg a szépnarancsot, ahogy a felhőt megvilágítja a lemenő nap az égen.
pj harvey szól, mostanában megint a stories from the heaven-t hallgatom, ha nem dalokból válogatok épp.
nem akarok elutazni, pedig úgy néz ki, muszáj.
és szeretnék finom illatokat, és szeretnék csöndet, majd zenét, de mégis csöndet.

vasárnap

a vasárnap meg a köhögés, többnyire.

szombat

sokáig alvás, aztán sokáig fekvés, finom.
videóklipek, meg kávé, meg nem tudom.
aztán este lakásramenés, szívtunk is, rengeteget nevettem.
aztán buzibuli, tánc, majd alvás, majd sokáig fekvés, finom.

péntek

nem is emlékszem igazából. illetve hogyne, csak mégsem.
forraltbor, meg zenezenezene.

-

annyira idegesítő, mikor éjjel felébredsz, és még tudod, hogy milyen bugyuta álmod volt, benne van jól a fejedben, és azt gondolod, ezt majd holnap jól el is meséled mondjuk a ribinek, aztán most meg a nyoma sincs. illetve nyoma az van, de ennyi.
faterom próbál rávenni, hogy menjek ki hozzá rómába, nem érti, hogy sem pénzem, sem szabin nincsen. és akkor a kedvről még nem beszéltem.
iszonyat egyébként, harmadika van, és nincs pénzem. eh.

-

i can hear the sound of violins
long before it begins
make me thrill as only you know how
sway me smooth, sway me now.