pont

fodor ákost olvasgatok, ez a pont is mindig eljön. tiszta hüje vagyok amúgy, mert igazából semmi bajom, mégis csupa szomorú dal kerül a playlistbe, meg ezek a bölcs gondolatok pluszban, bár ez felemelő inkább, mint szomorú, az igaz.

tök sajnálom, hogy nincsen meg a tinédzserkori levelezésem. az sincs meg, amit én kaptam, válaszként, de jobban sajnálom, hogy nincs meg az, amit én írtam. így csak gyanítani tudom, hogy nem sokat változtam.
igazából nietzsche és kierkegaard után kialakult, mondjuk úgy, egy világképem, ami lényegében ugyanaz maradt. stilisztikailag biztosan ért még rengeteg hatás, de az alapok nem változtak. asszem.

momo kellene most, ajartól. nem tudom, itt van-e a könyv, vagy miskolcon. nem tudom.