+

annyi , minden történt velem, aztán meg mégsem.

sosem hittem igazából semmiben, vagy lehet mégis, fasz tudja. csak azt tudom, hogy néha felfordul a világ, néha meg mozdulatlan. az emberek meg mindig ugyan olyanok, ugyanaz a motiváció mindig, csak néha a színek változnak, de összemosódik minden végül. nem, nem unalmas, mert nincs két egyforma szín, és tulajdonképpen ez az, amit meg kell tanulnunk élvezni, hiszen ezek vagyunk, bassza meg.

őszinte leszek. élvezem. még akkor is, amikor pontosan tudom, mi fog történni. élvezem, mert hülye perverz ember vagyok, aki élvezi. így van kódolva.

nem tudom, hogy van ez kitalálva, de működik végülis. és hát csak ez a lényeg. a te + én. csak mindig más a te. meg az én. és biztos ettől is érdekes. legfőképp, amikor konkrétan nem más. lehetünk ugyanazok. a te + én mégsem ugyanaz.