mesés

az ég kékjét nézte. hosszan, olyan hosszan, hogy a kékből már mindenféle más szín keletkezett. nem töprengett semmin, csak nézte a színeket, és érezte a levegő testét magán - testes a levegő - gondolta mégis aztán. sosem ért le a horizonja emberszint magasságig, ennek ellenére képes volt úgy szlalomozni a magasabb hőmérsékletű tárgyak között, hogy elkerülje a fatális ütközéseket.

tulajdonképpen minden nyitott. vagy legalábbis mindenben megvan a lehetőség arra, hogy valami más legyen.