sí

szóval mikor kicsi voltam, a házunk mögött az avason síeltem. nem nagy kaland, a legnagyobb domb is mini volt, de élveztem, ment. aztán valahogy mindig kimaradtam a sítáboros dolgokból, jobbára mert nem volt jó társaságom hozzá, másrészt meg mert utáltam kicsit a havat. hogy hideg és vizes. viszont gördeszkáztam, meg görkoriztam, meg bringáztam helyette.
na, és mindig vágytam arra, hogy síeljek. de csak csöndben. szóval nem olyan vágy volt, ami így emésztett, hanem inkább olyan, amit így jó lenne, de ha úgy alakul, hogy nem, az sem gond.
és akkor most a cég szervez síelést, négynaposat, és be is száll negyven ronggyal, az utat sem kell fizetni, tehát olyan 30-40 körüli összegből kijön az egész. na és a lényeg, hogy megyek. síelni. ha más nem, akkor iszom majd a hüttében, amíg a többiek síelnek. legjobb esetben meg megtanulok síelni rendesen. valahogy azt érzem, menni fog. tetszeni fog, az biztos. de menni is.