óóó, és tilda swinton is itt van. vagyis ott van. na jó, befejezem ezt. vagy a fasz tudja, lehet, hogy közvetítek, ha jól esik, jóvan? na.

meryl streep meg egy istennő.

én eddig nem bírtam hugh jackmant, de egész viccesen csinálja ezt az oscart.

egészen új dimenziók vannak, azért nem írok, mert ezeket fedezem. fel.
nagyon klassz élmény, és nagyon teljes, meg feltöltő, elég, ha ennyit írok asszem.

végre régi south parkot adnak a comedy-n, ami pusztán azért örvendetes, mert már annyira untam, hogy kb 4 részt ismételtek a comedy-n és a coolon is. de mindegy.

álmos vagyok, pedig nézni akartam az oscart, mint régen.

tegnap sétáltunk a várnál, és lefagyott a fejem.
meg szoktam főzőcskézni, és egyre jobban megy valahogy.

igazából kurvára jó lenne, ha már itt lenne a tavasz. nem bírom én ezt a hideget már idegekkel.

azt gondoltam, van kedvem postolni, de rájöttem, hogy mégsincs.

vasárnap véletlenül kitöröltem egy teljes smsezést a telefonomról. kétségbeesésemben azonnal utánanéztem a neten, mit lehet tenni, úgyhogy hétfőn már kértem is a főnökömet, hogy vegyen a cég usb sim-kártya leolvasót. mert gondoltam, fasznak fizessem én. meg ki tudja, mikor veszi hasznát más is. azt mondja, oké, rendeltessem meg.

megrendeltettem. mondja a recis, hogy szól az it-snek, mert ez mégis csak az ő területe, így egy-két nappal több lesz. mondom oké.

erre ma mondja, itt van. megnézem. kártyaleolvasó. mondom neki, hogy ez nem olvas sim-kártyát, ez memóriakártyát olvas.
erre ő, hogy miért, sim-kártya olvasó kellett? na ekkor már ideges voltam.

mondom, talán rendelhetnénk akkor most egy sim-kártya olvasót. átküldtem a linket, hogy néz ki egy ilyen. erre felhív, hogy kapcsolja az it-st, mert ehhez ő nem ért.

az it-s drága meg azt kérdi, mi az a sim-kártya. hát mondom, ez nem egyszerű bazdmeg. hosszas magyarázás után azt mondta, megpróbál keresni nekem.
őrület. ez.

-

büntetni kellene azt, aki arra kötelez, hogy ilyen szép napsütésben bent legyek egy rohadt neonkalitkában. főképp úgy, hogy semmi dolgom, basszameg.

van egy csomó minden amúgy. például vettünk egy kocsit, ami csudás, ma vezettem, és nagyon jó volt.
aztán meg voltunk esküvőn, és bár nem ismertem egyik érintettet sem, egészen megható volt. picit be is ittam, és zavaromban ismerkedtem, de jól sült el. kedves emberek voltak.

egyébként a meló feszkós, viszont minden más írtó klassz. minden reggel, mikor nem egyedül ébredek, tudom, hogy minden a legnagyobb rendben. és minden reggel, mikor egyedül ébredek, tudom, hogy minden a legnagyobb rendben.

nem tudom, arról nem annyira akarok írni, ami felbasz, persze mindig az a legérdekesebb, de akkor is. vagyis nem. mindegy. gyerekes dolgok, meg érthetetlen dolgok, csupa faszság, tényleg.

viszont ma sétáltam, mert tavasz volt, és nincs is ennél jobb. a sétánál. tavasszal. még ha nem is igazi. a tavasz.

reign

you thought a different day had come
a day you thought the earth was done
i am the reign
and if you could have said it all
i know you would have said it all
i am the reign.

updike nyúlcipőt húzott. szegény.

ma olyan, mint mikor jön a tavasz, és fáradt vagyok. pedig hát nem jön a tavasz.
nem is tudom, mi volt az utóbbi időkben.
a csicsivel összevesztünk. mondjuk így.
meg boldog vagyok, ami egészen érdekes, illetve jó.
és a felnőttségen gondolkoztam még sokat, hogy ez milyen hülyeség azért, és hogy nincsenek is felnőttek valójában egyáltalán, csak felnőtt szituációk vannak, amelyekben felnőttként kell viselkednünk. de nem vagyunk felnőttek, sem gyerekek, sem semmi ilyen megkülönböztethető dolog, mert minden vagyunk, mindaz, amik voltunk, legalábbis nyomokban, a tetteink, gondolataink eredményei vagyunk, és a lehetőségek vagyunk, és a múníciók vagyunk...
szóval nem tudom.

rájöttem végre, hogy a miles away egy az egyben a beloved sweet harmony-ja.

erase

so where did you see me go
its not the right way, you know
where did you see me go
no, its not that i dont know
i just dont want it to grow
its not that i dont know
ive changed my mind
i take it back
erase and rewind
cause ive been changing my mind.

cardigans-t hallgatok, ez is milyen régen volt. még az ezüst panasonic walkmanem idején. imádtam.

egébként dolgozom megint, lehet, hogy ettől fáj a fejem, nem tudom, de fáj, annyi bizonyos.

nem vagyok bőbeszédű, de nemcsak itt a blogon, úgy általában sem. kicsit fárasztanak az emberek most, meg tele is ettem magam, és gyakorlatilag mozdulni sem jó. hát nem tudom.

végül elmentem jutka nénihez, mert már tele volt a tököm ezzel a betegséggel, és most beszedem a gyógyszereket, amiket felírt.

meg ma megyünk a ribihez vacsizni.

meg vasárnap talizom anyjokkal, az jó lesz.

és egyre jobban tetszik ez az iphone dolog is.

meg jól vagyok, leszámítva a betit.

a tesóm benevezett minket a széfbe. erre ma felhívtak, hogy menjünk valami tesztre. hátez? na mindegy.

szeretek beszélgetni haramiával. azért, mert van íve, mert eljutunk valahová, meg mert az az út érdekes és tanulságos és tartalmas. szeretek beszélgetni vele.

londonban az a jó, hogy nincsen semmiféle külső kontroll. mert épp elég az embernek a belső, nemdebár?

egyébként meg megismertem egy nagyon jó embert, és ez azt eredményezte, hogy két nagyon jó emberrel töltöttem a szilvesztert, vagy léptem át az új évbe, vagy hogy mondják ezt, úgyhogy az élet szép, és úgy egyáltalán, minden nagyon rendben van.

meg még akartam írni, csak most nem megy. de gondolom, majd éjjel, mert mindig olyankor jön ki belőlem a tolsztoj. erős képzavar amúgy.

a david letterman showban sia énekel. kurva jó ez. persze ez hálaadásos adás, de hát itt sosem adnak "élő" dolgokat.

egyébként kurva jól vagyok. remek volt a karácsony, és olyan egész vagyok, teljes, és minden jó, és ezért most mit írjak, minek nyálaskodjak itt, hogy felkúrja magát a nefi, vagy mi? hehe.

szerintem enya 15 éve az orinoco flow-t énekli.

igazából vasárnaptól beteg vagyok. eleinte idegesített, most meg már unom.
egyébként az eklektikában ülök, mert a takarítónő otthon tesz-vesz, és nem szeretek láb alatt lenni.

cucuka ideadta a jiddise máme-t, amit elolvastam, és egészen lehengerelt, és meg is veszem anyámnak karácsonyra. mondjuk anyám kifejezetten liberális, és elfogadó szülő, semmi baja a másságommal, de azt valahogy indukálni kell, hogy beszélgessünk még többet olyan dolgokról, amikről nem szoktunk. persze ez mondjuk 99%-ban az én dolgom, nekem kell kezdeményeznem, de ez most mindegy, jó kis könyv, és tetszeni fog neki szerintem.

egyébként meg vagy másfél órán át kurva trópusi lepkék után kutattam a neten, olyanok után, amik így fel vannak már tűzve, és megvásárolhatók, de egyszerűen nem találok semmit. kénytelen leszek írni valami lepke szakértőnek, basszameg.

-

baszki, én csak most vettem észre, hogy a da brat számát gyakorlatilag egy az egyben lenyúlta anno a montel jordan. vagy ez köztudott volt? volt valami dealjük is? vagy hogy? mert ha nem, azért ez elég pofátlan. mindegy, mindkettő tetszett akkor is, most is, nos, hát nyilván ezért.
ja, most látom, először a montel jött ki, és van egy közös nevező a composerek között: juergen korduletsch. hacsakígynem. i love you allmusic.com

egyébként meg odavagyok.
csodálatos dolgokat élek meg és át. nem is nagyon tudok írni róluk, mert most mit írjak. de tényleg. mit.

rájöttem, hogy az apai nagymamám pont úgy néz ki, mint a boross péter. csak nőben. de egy az egyben.

végül mindig az emberek ábrándítanak ki a legjobban.

elég jó volt a hétvége. anyám egy tündér, de ezzel nem mondok újat, asszem.

csak az a rossz a hétfőben, hogy még négy napig nem lehet addig aludni, ameddig akarok.

meg izgulok, mert elvileg ma derül ki az egyik pitch eredménye, aztán izgulok. még ha leírom kétszer, hogy izgulok, az jó lesz? mondjuk már mindegy, mert egy mondatban lett volna jó a sok izgulok.

erőteljes lámpalázam van, ami egyre feljebb szökik, vagyis kurvára izgulok a prezi miatt, és annyira nem értem, hogy ezalatt a kibaszott, lassan 5 év alatt a faszért nem tudtam még hozzászokni.

"A változó kínja a változatlan belégzése. A változó öröme a változatlan kilégzése."

merülés van, meg jóság van, meg szépség, meg csodálatosság.

és megvettük a repcsijegyet, és az jó lesz. fúdenagyon.

az alattomos fejfájás a legszemetebb dolog, mert így nem múlik el, de nem is erősödik, szóval a legszemetebb, tényleg. nem lehet rá számítani. illetve számolni vele.

mindjárt december van, annyira durva ez.

én annyira önzetlen vagyok, hogy csak a te hibáiddal foglalkozom.

kicsit olyan érzés, mintha még nem lenne vége a hétvégének, holott nyilvánvalóan de. csak úgy valahogy megnyugodtam, feltöltődtem, és ez még most is hat rám, körülvesz, mint egy pajzs, peregnek le az office által sugárzott paranoia és/vagy stressz sugarak.

minden a legnagyobb rendben, azt kell mondanom. meg hogy köszönöm. mmmmmm.

olyan szép estém volt egyébként meg. olyan szép.

ez az idő most eléggé lenyom, az a helyzet. ez otthon maradós idő. ágybanfekvős.

bunny lake-t hallgatok, rögtön felpörögtem, eddig itt szöszöltem ezekkel a koncepciókkal, pedig ez a rész tök jó, meg ilyen filozofikus dolgokról kell írnom, de nagyon nem ment a nekikezdés, erre most benyomtam a church of bunny lake-et, és baszki már három készen van, képeket is kerestem, szóval állat.

persze megint reménykedem benne, hogy kicsivel többet mondhatunk, mint hogy vedd meg ezt meg ezt, de tuti letörik majd a lelkesedésemet.

when i come up
when i rush
i rush for you.

csupa izgalom ez a nap. leszámítva azt, hogy be kellene ülnöm három tinédzserrel egy irodába, és arról beszélni, mik a céljaik, meg mi motiválja őket. egész jó is lehetne, ha mondjuk egy kocsmába ülnénk be, és áfonyás jana helyett sör vagy fröccs lenne mindenki előtt.

iszonyúan izgulok, hogy minden rendben legyen holnapig.
egyébként tegnap kaptam elismerést, anyagilag, meg hogy is mondják.. erkölcsileg is.
és hát kurva sok a meló megint, de ezt nem annyira bánom.
hétvégén meg utazom.

ez ilyen jelentős post lett.

kierkegaardhoz mindig visszakanyarodok.

"Házasodj meg, meg fogod bánni; ne házasodj meg, ezt is meg fogod bánni; házasodj vagy ne házasodj, mindkettőt meg fogod bánni; vagy megházasodsz, vagy nem, mindkettőt megbánod. Nevess a világ bolondságán, meg fogod bánni; sirasd meg, azt is meg fogod bánni; nevess a világ bolondságán vagy sirasd meg, mindkettőt meg fogod bánni; vagy nevetsz a világ ostobaságán, vagy siratod, mindkettőt megbánod. Bízzál egy lányban, meg fogod bánni; ne bízzál benne, azt is meg fogod bánni; bízzál egy lányban vagy ne bízzál benne, mindkettőt meg fogod bánni; vagy bízol egy lányban vagy nem, mindkettőt meg fogod bánni. Akaszd fel magad, meg fogod bánni; ne akaszd fel magad, azt is meg fogod bánni; akaszd fel magad vagy ne akaszd fel magad, mindkettőt meg fogod bánni; vagy felakasztod magad, vagy nem, mindkettőt meg fogod bánni. Ez, uraim, minden életbölcsesség foglalata. Nemcsak egyes pillanatokban szemlélek mindent a e t e r n o m o d o (az örökkévalóság módján), mint Spinoza mondja, hanem szakadatlanul a e t e r n o m o d o vagyok. Sokan azt hiszik, hogy ők is a e t e r n o m o d o vannak, ha ezt vagy azt megtéve, egyesítik vagy közvetítik ezeket az ellentéteket. Ez azonban félreértés; mert az igazi örökkévalóság nem a vagy-vagy mögött, hanem előtte van."

ezt a napot nem tudom leírni. elaludtam, de az ébredésem csodálatos volt.
aztán bent várt egy fasza email, köpni nyelni nem tudtam.
aztán jöttek a melós faszságok. és a meló az nem gond, az sosem gond, de az értetlenség az nagyon az. na ez volt. értetlenség. rengeteg.
én nem tudom egyébként, nem tudom, minek húzom fel magam ilyeneken. de biztos csak a hirtelen jött hideg miatt van ez. franc tudja.

olyan megúszós mindenki egyébként. meg ha para van, akkor mindig mindent másra tolós. hihetetlen, mennyire túlbonyolítunk mindent. hihetetlen.

jól vagyok. nagyon jól. köszönöm.

ma voltam a normafánál, vagyis a mária kilátóban is, de nem is tudom ezt leírni jól úgysem. egyébként is annyi pillanat van. választani sem lehet, és mindet sem lehet. leírni. mindegy. tudom.

úgh, de jó ez.

take my mood

come to me
in those open arms is where i wanna be
livin' free
i need to feel, i need to be in your love.

tele vagyok energiával, ha úgy tetszik, erővel.

tegnap éjjel sétáltam a duna parton, és nem lehet megunni ezt. méterenként egy-egy újabb csoda van, egyik ámulatból a másikba esem.

ma meg valahogy jó minden, valahogy színessé vált a világ, nem tudom. végtelen a csoda.

mosolygok egész reggel. ez most a fegyver. most pl. lesz egy briefem az orsival, aki ellen kell a fegyver. butaság ellen ugyan nincsen hatékony ellenszer, de a mosoly megzavarja, tudom.

nyugalom van most, pedig nem logikus.

köpőcsövezni milyen régen köpőcsöveztem. pedig most volt azoknak a fasza narancssárga meg kövér, pukkanós fehér bogyóknak az időszaka, amelyekkel ideális ez. a klasszikus, szürke pvc csöveken keresztül lőve.

ma csak zenét hallgatok. jó. nem csak.
besüt a nap, pont az egyik székre, ami ilyenformán arannyá változott. hívogató. barátságos. szép. szék.

mood

valami olyasmi lehet ez a sok gondolat, amit az ember gondol, mint az internet, nem? hogy itt van minden a levegőben. körülvesz minket. bekapcsolom a metube-on az egyik dalom véletlenül, és azonnal rákapcsolódom egy érzelmes nosztalgia vonalra, aztán ott van egy dühös link egy emlékből, amit áthozok a jelen helyzetbe, és azonnal megosztom egy új felületen. aztán gondolati síkon blogolok, és rögtön kommentelem, majd megnézem a thoughbookomon a haramiáról készített fényképemet, és azonnal jön egy smiley, amit utálok egyébként. legfőképp azt, hogy egyre többet használom, iszonyat. szóval az internet nem új. az internet a fejünk kivetítése, a gondolatainké. valahogy. persze nem mondok újat. sosem mondok újat. képtelenség újat mondani.

anya csak egy van.

ma baromi produktív vagyok. nem kézzelfoghatóan.
írtam egy levelet anyámnak. fontos ez, mert először írtam neki ilyesmit. jó ez.
aztán meg írtam egy levelet a főnökömnek, ezt is hetek óta terveztem már. ez is elég jó.

meg valahogy minden olyan kedves most, nem is értem.
és éhes vagyok, és várom a neskát, hogy elinduljunk, csak szegénynek dolgoznia kell. nekem is dolgoznom kell, csak nekem nem kell hozzá feltétlenül a gép.

megezis

loco

annyira bírom ezt az albumot. egyfelől mindig szabolcsot juttatja eszembe, akit nagyon szerettem. másfelől meg az eklektikás vasárnap délutánokat. amikor még nincs bent senki. és csak ülünk, pihenünk a pultnál. és akkor jön a relaxing with cherry. és mosolygunk a szabolccsal, és az nagyon jó.

persze azóta már sok minden más is lett ez a zene. sok minden jó.

olyan furcsa. hogy ilyen jó. ugyanakkor olyan természetes.

megint íráskényszerem van amúgy, csak még érzem, hogy nem tudom leírni. csak azt érzem, hogy írnom kell, de még nem tudok.

a ribi meg nosztalgiázik, az is érdekes. hogy mit csináltunk 10 éve. 10 éve baszki. nyilván a tháliában ültünk. minden nap. néha meg máshol. de többnyire a tháliában. meg egyetem. meg apám, vele laktam 10 éve. meg béla.

wonderful life.
jó ez a black & white hétvége. telibe találnak a dalok. persze mikor nem.

csodálatos péntek este után ma felmentem viktorhoz. szeretem viktort. akármi is volt, akárhogy is volt, biztos ide is írtam mindenféle rosszat róla, de mindentől függetlenül szeretem.

mehetnékem van mellesleg. úgyhogy gondolom, mindjárt megyek is valamerre, ha már így alakult.

kiskoromban legalább húszféle papírrepülőt tudtam hajtogatni. mondjuk ma is elég sokat tudok, de csak kétféle van ezek közül, ami garantáltan, mindig kurva jól száll. néha kidobok egy papírrepülőt az ablakon, tudom, ez szemét, meg mittomén, de igazán ritkán, esküszöm, és ráadásul cserébe mindig fel szoktam szedni, ha van az orrom előtt szemét.
ma is kidobtam egyet, azt írtam rá, hogy segítség, beragadtam a 13-adikon.

valaki pörög a fejemen.

hihetetlen energiával indítottam ma, valahogy jókedvem volt, nem értem, illetve de. na mindegy, azt figyeltem meg, hogy ha baszott jókedvem van, akkor nem megy a csocsó. mert most ez van, egyszerűen nem megy. persze nyertünk most végül, de nem játszottam jól, szóval ez.

ésés voltam sétálni az előbb, pólóban, mert olyan jó volt az idő, és a neskával ma is hamarabb megyünk haza, mert megérdemeljük, erre ébredtünk rá.

és semmi érdekes, csak ez a feljegyzéses naplózás, csak ez megy.

egy padon ült a levegőn.
már nem súlya, hanem éle van a levegőnek - gondolta.

one two three

Herbert - Suddenly | Music Videos | SPIKE.com

this world is not like mine
this future's far behind
suddenly
i have no points of reference now
so suddenly
our magnetic worth
won't point the same way north
ao suddenly
i'm free to fall
far away from it all
but i can't move at all

this plan is not like mine
these walls aren't my design
suddenly
i have no scale or balance now
so suddenly
these creases are folding in and up
and closing
suddenly
i'm free to fall
far away from it all
but i can't move at all.

a neska behozott egy raklap édességet, mert a nyakukra maradt halloween buliból. de olyanok baszki, hogy beszarok, pl dobozos vattacukor. ráadásul kóla, citrom és vanília ízben.

we talk

constantly thinking about you and i cant get through this at all.

nemcsak mert ribike ma elküldte, meg mert zsófinak is ez van a gmailen.

most zaklatott vagyok, de nem találom az okot. csak érzem. furcsa.

épp kezdtem örülni, hogy jön három brief, vagyis akkor jól lekötöm magam, erre kiderül, hogy mind a három art directoros cucc, a faszom.

mindegy, akkor mással foglalom le magam. nem nehéz.

kiskoromban volt egy verebem, mert eltört a szárnya, és akkor hazavittem, berendeztünk neki egy pecót az erkélyen. szerintem mindenkinek volt kiskorában verebe.
valami babás dobozban élt, a nővérem babájának a dobozában. nem tudom, milyen érdemi ételt adtunk neki, én arra emlékszem, hogy diót, meg kenyeret, meg meggyet adtam mindig, meg nézegettem, és önző módon azt kívántam, hogy lassan gyógyuljon.
nem emlékszem a nevére. nem láttam, mikor elrepült. nem búcsúzott el. jól tette. nem voltam szomorú.

nézem a david letterman show-t, és asszem, életemben először látom jessica simpsont énekelni (rögtön a hópárducok után). mondanom sem kell, mekkora élmény. no mindegy. azt sem tudtam igazából, hogy ilyen country jellegű dalokat tol. illetve nem tudom, most rémlik valami, hogy volt valami fekete lakkruhás klipje, meg talán ő énekelte a these boots were made for walking country feldolgozását is (nem is tudom, hogy nancy meg amanda után hogyan gondolta...)? a fasz tudja. mindegy. a lényeg, hogy nincs hangja.

egyébként meg most már alszom inkább.

küldd a "kukkol" szót a 1782-re!

mmmmmmmmm

na most off. zene bement fülbe, és már érzem is, hogy nem kelek fel a székből, amíg vége nincs. utazás van, és olyan kurva jó ez, hogy a zene ezt teszi basszameg.

pont egy arasz a távolság a bazilika és a parlament kupolája között, ha itt az ablakon mérem.

tele vagyok energiával. most ez vagy a jó közérzet tabletta, vagy haramia. inkább utóbbi.

érdekes, milyen tiszta az idő a bazilikánál, de egy bő arasszal mögötte meg már nem látni a hegyeket.

ez egy keretes dolog. lett. de már nem az.

szóval volt pénteken ez a halloween buli, ami igen jól sikerült. neska kitett magáért, de mondjuk ez nem lett volna elég önmagában. volt tánc, nagyon jó tánc, és nem tudom, összhang. jó volt, tényleg. be is rúgtam rendesen, mondjuk ez nem volt cél, de jól esett.
a másnap reggel még ennél is jobb volt, aztán a micivel két szerecsen. szórakoztató a pincérekből előhozni a legjobb énjüket. és könnyű is.

most öblítő illat van, a ribiéknél mostam, és szilvapálinkával kúráltam a hasfájásom, minek következtében most kicsit zsibbadás van.

ez egy leíró post. nem túl részletes. pedig.

néha elkap ez a neon-sötétség kontraszt valahogy. hogy itt bent neon, és az ablakon is tükröződik, mögötte meg sötét. és most a zene is pont olyan, jó sok basszussal, meg ilyen pütty-püttyel, amit szeretek. olyan hivogató az egész, hogy gyere, gyere a sötétbe, és kicsit úgy is képzelem, hogy ha kilépek majd, akkor olyan lesz, mintha valami anyagba, masszába lépnék majd. nyilván nem. de jó érzés most ezt gondolni.

waiting

egyszer gyerekkoromban szemen dobtak egy teniszlabdával. nem véletlenül, hanem direkt. akarattal. tök érdekes volt. emlékszem, nem mertem elmondani anyának, mert az osztályából volt valaki, és nem akartam, hogy megszidja érte. meg mert igazából utána már együtt játszottunk.
furcsa, de az ok, a probléma már nem jut eszembe.

tegnap meg egészen új helyeken voltam, persze semmi izgalmas, mármint nem úgy izgalmas. csak én pl. az örs vezér terén kb. akkor voltam, mikor a forma 1-en dolgoztunk, mert onnan indult a hév, illetve mikor a metrónál voltam kicsit korrektor. meg talán egyszer a carmittal voltam ikeában, mikor juka épp lepisilte a párnáját 60-adszor.

szóval, hogy ott voltunk, egészen pontosan a sugárban, mármint a sugárban voltunk hosszabb ideig, és nem is tudom, hallottam-e olyan klassz chillout zenéket itt pesten valaha, mint amik ott mentek. olyan érzés volt, mintha valami dél-spanyol tengerparton éppen kelne fel a nap, és mondta is az éva, hogy táncolunk a parketten, először azt mondta, hogy csak ők táncolnak, mert én a mátéval heverészek valami függőágyban, de aztán mondtam, hogy erre a zenére én is egészen biztosan mozgok, meg simulok, úgyhogy képzeletében kicsit aktívabbá gondolt.

mindegy. coffee with sugar a hely neve. szellemes.

hívogató, kecsegtető idő, idő, idő, idő, idő.. ki kellene menni, sőt, ki kell menni, muszáj, mert napocska van, meg szép színek, és már annyira ezek az utolsó ilyen napok, és ki kell menni, és idő..

mindig nézem fent a dolgokat, és annak ellenére, hogy nem tudom, hanyadszor teszem meg reggel a szokásos utat az office-ba, mindig van valami újabb érdekesség. a szobrok is viccesek, némelyik annyira agresszív és kegyetlen, hogy nem is értem, de igazából az ablakok a legjobbak, meg néha, hogy a felhők pont olyan klassz ívben mennek a háztetők felett. és a feliratok, a feliratok azok nagyon.

mindig csak a hülyeségekkel foglalkozik az ember.

otthon miskolcon az a jó, hogy nemcsak díszletnek tűnik a felhő, hanem egészen olyan, mintha egy magas ugrással ki is haraphatnék belőle egy darabot. minden sokkal valódibb, igen. érdekes ez. most ha nézem, olyan, mint a windows háttérkép.

furán gondolkozom ma. mondjuk nem is egyszerrű másra gondolni, mint amire alapból szeretne az agyam.

séta lesz. szép idő, idő, idő, idő. séta. lesz.

volt most egy kis melóm, toltam közben az out of controlt, és űbersebességgel végeztem, vagy hogy mondják ezt.

apám teljesen kiakasztott. nem találok szavakat, tényleg.

és ez az eső. még nem tudom, jó eső-e vagy gonosz esetleg. ehhez ki kellene mennem, sétálnom benne kicsit. szóval akkor most ezt meg is teszem.

itthon maradtam. fekszem az ágyon, és megy a tévé. dolgozom. most még. nem vagyok itt. itt vagyok. nem vagyok itt.

amikor hirtelen ki kell szakadni valamiből, akkor olyan kicsit, mintha fizikailag is szakadás következne be. mintha hirtelen nem lenne bőrfelület rajtam, ami védi a húst, hanem ott, úgy, szabadon érintkezik mindennel, és ez a minden - illetve bármi - hideg és fura és kemény.

-

van az út. és mindenki az útra figyel. meg a célra figyel. arra figyel, hogy odaérjen. valamiért azt hisszük, hogy odaérni fontos. hogy elérni valamit fontos. ott lenni.

persze, semmi újdonság nincs abban, hogy az elejtett, és az útközben felvett, látott, megélt dolgok a fontosak. amelyekkel többek-kevesebbek leszünk mire odaérünk, vagy nem érünk oda.

ha örülünk az odaérésnek, valójában nem értünk oda. mert azt jelenti, semmit sem változtunk. mert a cél mindig is az, hogy gyarapodjunk az úton. hogy elnézzünk jobbra, balra, hogy nézzünk felfelé, hogy hasra feküdjünk, ha úgy hozza a sors, vagy fára másszunk egy almáért, vagy csak nézzük a többieket csendben.

az utazás tulajdonképpen akkor valósul meg, amikor elfelejtjük a célt..

az utazás lényege valami olyasmi lehet, hogy mozgásban jobban észrevehető az, ami állandó. ami a mozdulatlanságban észrevehetetlen.

na, tök jó ez a válság, dolgoznak a politikusok végre. leülnek egy asztalhoz, elfogadnak dolgokat, érdemi beszélgetések vannak. jót tesz ez a válság ennek az országnak.

ezt az rsb-nél találtam, kitöltöttem jól én is

Disorder	Your Score
Major Depression:	Very Slight
Dysthymia:	Slight
Bipolar Disorder:	Very Slight
Cyclothymia:	Very Slight
Seasonal Affective Disorder:	Slight
Postpartum Depression:	N/A
Take the Depression Test

mimóza

érintés előtt és érintés után

ez kurvajó

ehhez is mindig visszatérek.

sanctuary

régebbi madonnákat hallgatok, és ez annyira nagyon finom. meg a szöveg is.

is all of this pain so necessary
you are my sanctuary.

lookin for the steel.

egy csomó mindent írhatnék, de annyira nem akaródzik írnom, hogy szavam sincs. igen, alapvetően ez a baj. hogy nincs szavam. ide. legalábbis.

kutyafodrász realityt nézek az animal planeten. mik vannak.

jól elvagyok közben.

nyűg

többször is eszembe jutott, hogy kilövöm a gecibe ezt a blogot, de végül nem tettem meg, ami biztos egyfajta exhibicionizmus a részemről, franc tudja.
mindenesetre nincs kedvem írni, mert csak nyígnék. mert valahogy nem vagyok rendben, de nem tudom, miért nem teszek ez ellen. a nemrendbenlét ellen.
semmi ok egyébként, a meló megy, eljárok, beszélgetek, haverkodom, miegymás. sőt, a lakást is díszitgetem - már amennyire díszitgetős típus vagyok -, szóval minden olyan, amilyennek lennie kell, de valahogy nem jó.
egyik pillanatban társaságra vágyom, a következőben meg az is idegesít, ha csak rám gondolnak. fura ez.

és a legfurább, hogy nem tudom, mit kellene tenni. hogy mi hozna ki ebből. nem tudom úgy elkapni a szíjat, és felugrani a nyeregbe, mint általában. most valahogy nem megy. persze az is lehet, hogy le sem estem a nyeregből. na, hát ez van, hogy még csak azt sem tudom, honnan szemléljem a dolgokat.

egyszer

ha valaki irtózatosan kibaszik velem, és megcsal, tutira felmegyek egy színpadra és előadom ezt. utána majd röhögünk vele tovább, mert ennyi elég is lesz. mondjuk én alapból is szeretem alanist, de ez a szám különösen rendben van. és bár közel sem vagyok ilyesmi helyzetben, de pl kocsiban üvölteni tök jó, sőt, néha azon kapom magam, hogy az utcán is majdnem üvöltöm, csak úgy, simán, reggel munkába jövet. krézi.
a kedvenc kis részem.

cause the joke that you laid in the bed that was me
and im not gonna fade as soon as you close your eyes
and you know it
and every time i scratch my nails down someone elses back
i hope you feel it...well can you feel it

well im here to remind you
of the mess you left when you went away
its not fair to deny me
of the cross i bear that you gave to me
you, you, you oughta know.

-

s' wonderful.

pont tegnap gondolkoztam azon, hogy az albert györgyi hogy veszett el ennyire. mármint az énje ott benne. hova tűnt a talaj. na mindegy. sajnálom amúgy. bár meggyőződésem, hogy esélye sem volt kilábalni abból, amibe került. de akkor is.