ma olyan, mint mikor jön a tavasz, és fáradt vagyok. pedig hát nem jön a tavasz.
nem is tudom, mi volt az utóbbi időkben.
a csicsivel összevesztünk. mondjuk így.
meg boldog vagyok, ami egészen érdekes, illetve jó.
és a felnőttségen gondolkoztam még sokat, hogy ez milyen hülyeség azért, és hogy nincsenek is felnőttek valójában egyáltalán, csak felnőtt szituációk vannak, amelyekben felnőttként kell viselkednünk. de nem vagyunk felnőttek, sem gyerekek, sem semmi ilyen megkülönböztethető dolog, mert minden vagyunk, mindaz, amik voltunk, legalábbis nyomokban, a tetteink, gondolataink eredményei vagyunk, és a lehetőségek vagyunk, és a múníciók vagyunk...
szóval nem tudom.