nyűg

többször is eszembe jutott, hogy kilövöm a gecibe ezt a blogot, de végül nem tettem meg, ami biztos egyfajta exhibicionizmus a részemről, franc tudja.
mindenesetre nincs kedvem írni, mert csak nyígnék. mert valahogy nem vagyok rendben, de nem tudom, miért nem teszek ez ellen. a nemrendbenlét ellen.
semmi ok egyébként, a meló megy, eljárok, beszélgetek, haverkodom, miegymás. sőt, a lakást is díszitgetem - már amennyire díszitgetős típus vagyok -, szóval minden olyan, amilyennek lennie kell, de valahogy nem jó.
egyik pillanatban társaságra vágyom, a következőben meg az is idegesít, ha csak rám gondolnak. fura ez.

és a legfurább, hogy nem tudom, mit kellene tenni. hogy mi hozna ki ebből. nem tudom úgy elkapni a szíjat, és felugrani a nyeregbe, mint általában. most valahogy nem megy. persze az is lehet, hogy le sem estem a nyeregből. na, hát ez van, hogy még csak azt sem tudom, honnan szemléljem a dolgokat.