hívogató, kecsegtető idő, idő, idő, idő, idő.. ki kellene menni, sőt, ki kell menni, muszáj, mert napocska van, meg szép színek, és már annyira ezek az utolsó ilyen napok, és ki kell menni, és idő..

mindig nézem fent a dolgokat, és annak ellenére, hogy nem tudom, hanyadszor teszem meg reggel a szokásos utat az office-ba, mindig van valami újabb érdekesség. a szobrok is viccesek, némelyik annyira agresszív és kegyetlen, hogy nem is értem, de igazából az ablakok a legjobbak, meg néha, hogy a felhők pont olyan klassz ívben mennek a háztetők felett. és a feliratok, a feliratok azok nagyon.

mindig csak a hülyeségekkel foglalkozik az ember.

otthon miskolcon az a jó, hogy nemcsak díszletnek tűnik a felhő, hanem egészen olyan, mintha egy magas ugrással ki is haraphatnék belőle egy darabot. minden sokkal valódibb, igen. érdekes ez. most ha nézem, olyan, mint a windows háttérkép.

furán gondolkozom ma. mondjuk nem is egyszerrű másra gondolni, mint amire alapból szeretne az agyam.

séta lesz. szép idő, idő, idő, idő. séta. lesz.