kedd, október 28, 2008

-

van az út. és mindenki az útra figyel. meg a célra figyel. arra figyel, hogy odaérjen. valamiért azt hisszük, hogy odaérni fontos. hogy elérni valamit fontos. ott lenni.

persze, semmi újdonság nincs abban, hogy az elejtett, és az útközben felvett, látott, megélt dolgok a fontosak. amelyekkel többek-kevesebbek leszünk mire odaérünk, vagy nem érünk oda.

ha örülünk az odaérésnek, valójában nem értünk oda. mert azt jelenti, semmit sem változtunk. mert a cél mindig is az, hogy gyarapodjunk az úton. hogy elnézzünk jobbra, balra, hogy nézzünk felfelé, hogy hasra feküdjünk, ha úgy hozza a sors, vagy fára másszunk egy almáért, vagy csak nézzük a többieket csendben.

az utazás tulajdonképpen akkor valósul meg, amikor elfelejtjük a célt..

az utazás lényege valami olyasmi lehet, hogy mozgásban jobban észrevehető az, ami állandó. ami a mozdulatlanságban észrevehetetlen.

Nincsenek megjegyzések:

website statistics
hit counters