valami olyasmi lehet ez a sok gondolat, amit az ember gondol, mint az internet, nem? hogy itt van minden a levegőben. körülvesz minket. bekapcsolom a metube-on az egyik dalom véletlenül, és azonnal rákapcsolódom egy érzelmes nosztalgia vonalra, aztán ott van egy dühös link egy emlékből, amit áthozok a jelen helyzetbe, és azonnal megosztom egy új felületen. aztán gondolati síkon blogolok, és rögtön kommentelem, majd megnézem a thoughbookomon a haramiáról készített fényképemet, és azonnal jön egy smiley, amit utálok egyébként. legfőképp azt, hogy egyre többet használom, iszonyat. szóval az internet nem új. az internet a fejünk kivetítése, a gondolatainké. valahogy. persze nem mondok újat. sosem mondok újat. képtelenség újat mondani.