eszembe jut pár dolog, amiről szeretnék ide írni, aztán kimegy a fejemből.
a héten majdnem minden nap itten voltam a dolgozóban. ez tulajdonképpen nem jó, de egy kicsit azért van benne jó is. például az, hogy szőnyegtisztitást végeznek itten fiatalemberek, és nagyon finom illat van. viszont az rossz, hogy nem működik a szobában egyik számítógép hangszórója sem, ezért nem tudok zenét hallgatni.
meg mi van még?
az idő annyira kellemes, hogy folyton csak sétálnék. folyton..
édes kisfiú, hosszú kis ujjaival és csodás szemeivel, meg a nyugodtsággal, ami áramlik belőle.. szóval remek kis srác, nagyon büszke vagyok rá.
vannak azért jó dolgok. lehet sokat kacagni mindig, meg rácsodálkozni a szépre. legyen az egy háztetőn, vagy a hóban, vagy az anyukám szemében.
az idő meg úgyis relatív. az érték pedig mindenkinek érték. csak van, aki később érti. érzi.
ma rámköszönt a deákon az aluljáróban margit néni. háttal voltam neki és felismert, én meg felismertem a hangját. odaszaladtam hozzá, mert megörültem neki. aztán éreztem, hogy iszonyú a szaga. és mint régen, most is fogta a kezemet, és húzott magához és nagyon rossz volt, mert szívesen öleltem volna meg, de elképesztő volt az a szag. megkérdeztem merre szokott mostanában aludni, mondta, hogy itt a deákon és mondtam, hogy most mennem kell, de akarok már régóta adni neki egy hálózsákot, szóval majd keresem. hihetetlen a memóriája és az is hihetetlen, hogy így bírja, lassan 10 éve az utcán.. feldagadt újakkal, brutálisan koszosan és ápolatlanul.. és nem fagy meg.. bírja..
és holnap karácsony. adtam neki pénzt, nem akarta elfogadni, de mondtam, hogy már annyiszor ajándékozott meg ő, hogy ezen most ne kezdjünk el vitázni.. biztos vett bort érte, ha egyáltalán beengedik valahova is a szaga miatt. dzingöl belz.
hát először is gro hammerseng zseniális:) de ezt itt most abba is fejezem.
most volt a pálinger, meg még valaki itten lent, jó magasak. nem is gondoltam volna.
aztán meg szombaton a kriszta olyan hihetetlen vicces volt. nagyon jól szórakoztunk, és nagyon szeretem ám.
tegnap meg utaztam, vezettem és finom volt és még ráadásul is. de most ezt nem tudom, vagy nem akarom, vagy valami. meg a tesómmal is találkoztam, meg mata is volt nálam, és az este.
és ma korán keltem és bent vagyok az offiszban és dolgoznom kell és nincs kedvem.
sztem egy darabig nem kellene írnom ide, mert valahogy nem tudok. vagy legalábbis nem érzem, hogy tudnék. és akkor az így is van sztem.
kellemes nap egyébként. az ébredés finom, a reggel ragyogó és az offiszban is vicces, meg könnyed minden.
sosem volt hülyeségek nemléte egzisztenciálisan csődöt mond. csak mint a pont, ha még kettő utána áll.
jaj, hát a metrón szarszag volt. fel is idézte bennem, mikor bújócskáztunk az avason a bukovszki móniékkal és akkor az ovinál jól lefeküdtem háttal a fűbe, hogy ne vegyenek észre és éreztem is azonnal, hogy baj van.. hm.
sokat gondolok a gyerekkoromra. ma főleg, mert tegnap lett megint egy emberke a családban, botond. nagyon szeretném, ha rendkívül jól érezné magát nálunk. úgyhogy mosolygok is majd rá sokat.
ésakkor így jól is van ez. azt hiszem.
vannak hangok, amiket nagyon jó hallani.
(ez most úgy hangzott, mintha egy bolond ember mondta volna - persze ki tudja..)
és például, ha esik a hideg eső, és sétálok, és szépek a képek, az tök jó. pedig azt gondolná az ember, hogy az semmiképp sem. mégis. van benne finomság. fantázia. ütemre nézni. minden illeszkedik a képbe, amit belül festesz. idővel nem is veszed észre, hogy nem a hídról, vagy az épületekből jön a zene.
vannak helyzetek, amikor mindent megold egy mosoly.
jók ezek a koncertek, csak beszélgetni nem lehet olyankor. persze mondhatnánk, hogy akkor nem ott kell beszélgetni. mindegy ám, mindegy.
reggel néztem a televíziót, hát nem is tudom milyen eszközzel szeretnék fájdalmat okozni pintácsi alexandrának leginkább. jó, lehet, hogy nem bántanám.. végülis ki is kapcsolhatom az átkozott készüléket.
meg banános csokis műzli szeletet eszek, amit a feri ajánlott az éjjel-nappaliból. és nagyon finom. vegyetek olyat. ízletes.
régen karácsonykor mindig csináltam sok ajándékot. ribanc féle képeslapot például, meg öntöttem gyertyát, vagy gyöngyöt fűztem vagy nem tudom. most is csinálnék ilyesmit, de egyszerűen nincs energiám. szóval most a hétvégére ez kell, hogy legyen a projekt. kézimunka csoport in máj rúm.
valahol elveszti az ember a humorát, a lazaságát félúton. vagy nem tudom. pedig nem kellene. nagyon nem.
arankára refkeltálnom kell. én most pár napja minden egyes reggel, mielőtt elindulok, azt a pink dalt hallgatom, amiben sikítja, hogy you aint nothing but a hooker, selling your fuckin soul.
egyébként este meg, mielőtt elindultam egy gusztustalan ügyfél vacsorára, kezemben basszuskulcs basszusgitárjával ezt a refrént játszottam vadul:
with a taste of your lips
im on a ride
youre toxic
im slipping under
with a taste of poison paradise
im addicted to you
dont you know that youre toxic
and i love what you do
dont you know that youre toxic
és el is képzeltem, mennyire jó jazz változatot csinálnék belőle, ha lenne egy gép, amit használhatok otthon, rajta egy fasza kis zenekészítő programmal.
hogy nem tudom hogyan kell lereagálni dolgokat. sokat kell tanulni. mindig csak tanulni kell. ami nem baj, természetesen.
ma is időben értem be. megjavultam, ami a munkába érkezést illeti. de egyébként jó ez, korán itt lenni, kávét főzni, emileket olvasni. szerethető.
a viktor meg rákattant az if i was a rich girlre gwentől, és azóta minden reggel arra kávézunk a konyhában. lehet azért is érek be időben. mert mosolygok és felpörgök. meg mert jó. egyébként. sokminden.
olyan buta vagyok..
hiszen, olyan egyszerű ez az egész. vagy annak kellene lennie.
hogy szeretet, nem? nem erről szól?
írásban mindig okoskodom én is.
akkor most nem tudom.
amit én ide írok az őszinte, ez biztos. az is biztos, hogy nem a legbelső gondolataimat jegyzem le, ami nyílván azért van, mert az embert mégis csak olvassák. persze akkor minek írom.. nem tudom.
most nem érzem jól magam, de ez is csak egy relatív érzés.
ha azt mondják neked, hogy te csak szőlő lehetsz, málna nem, és aztán mikor már szőlőként viselkedsz, akkor nem örülnek a szőlőségednek, akkor tudsz azzal mit kezdeni? mert málna akkor sem lehetsz. de akkor mi legyél? valójában lehet, hogy egyik sem vagy? vagy lehet, hogy nem neked kellene változnod, hanem annak, aki mondja? egyáltalán, nem úgy van, hogy mindannyian változunk? mondta is régen az okos, hogy kétszer ugyanabba a folyóba nem.. ugyebár. tehát mindig más minden, egyszer szőlő, máskor must, harmadszor mazsola, és akkor még azt feltételezem, hogy szőlőből indulunk ki és nem igényeljük, hogy más legyen a szőlő..
most nagyon bután írok, nagyon összefüggéstelenül, nagyon sok dologról.
emlékszem már tinédzserként is meg akartam érteni ezeket a dolgokat. akkor sem jutottam többre. úgy oldottam meg, hogy leszartam. negligáltam, mondjuk így, mindent, amivel nem tudtam, mit kezdeni. aminek nem tudtam megfelelni. vagy aminek nem akartam megfelelni.
aztán meg van, hogy az embert tanítják és kiderül a végén, hogy aki tanította, az csak elméleti tudással bír. illetve nyílván ezt a tanítás alatt is érzékehettem, csak hát valahogy.. jó, ez hülyeség.
semmivel sem több a semminél a semmi.
ha pedig az ember szeret valakit, akkor nincsenek fokozatok.
és ha valaki nem bízik a szeretetemben, az csak azért van, mert a sajátjában nem bízik.
utaztam a metrón és tök jó volt. a joci tök jó. most ilyen tök jós hangulatom van amúgy.
aztán meg mondta, hogy a goren apa lett. szép.
szombaton az eklektikában nagyon vicces volt, a viktorral kacagtunk nagyokat. meg volt dráma és én a drámát mindig úgy szeretem. a viktor megbántotta a brigit, aki besértődött, aztán persze a viktor úgy akart békülni, ahogy az tőle várható, vagyis kissé bunkón, amire a brigi két perccel később adta be a derekát, mint kellett volna, ezért a viktor sértődött halálra, de közben nevettünk sokat. én legalábbis mindenképp, a viktor, meg ha nem a brigivel kommunikált, szintén.
szóval így volt ez szombaton. jó is volt.
tegnap pedig nem mozdultam ki otthonról. főztem is, meg minden. és még a doktor szöszit is néztem a tévében, mert unatkoztam. hát így.
az aerosmith-től. ez szól most. kellemes emlékek, gyerekkoromból.
olvastam szomjas postját, amit az enyémmel kapcsolatban írt és meg kell jegyezzem, hogy az erkélyről természetesen mi is mindent kidobtunk, amit lehetett. persze papírrepülődobó-verseny, meg petárda (bár azt én nem mertem, mert pasztercsák lacinak a kezében robbant fel abban az évben és féltem, hogy én is így járok - a mai napig félek a petárdától), szóval minden.
de a legjobb az a kinder tojásos buli volt. a sárga rész egyik felébe sütőpor került, a másikba meg ecet, és ha gyorsan összezártad, felráztad és dobtad, akkor a levegőben szétrobbantotta a kémiai reakció. imádtuk, na. és hozzánk is jöttek, rendőrök is egyszer, de a nagybátyám komoly embert játszott, pedig percekkel a rendőrök előtt még ő kiabált a legjobban, hogy ez mekkorát pukkant...
most kezdek kicsit elálmosodni. nagyon kellemes a zene, biztosan azért is. olyan hullámzós, fel lehet rá szállni és ringat.
még kicsi voltam, de azért már nem annyira, amikor ez történt. anyám mondta vigyem le a szemetet. utáltam ezt a "melót", mert a 9ediken laktunk. és hideg is volt. tél. úgyhogy kimentem a lifthez és az ablakon kidobtam a szatyrot, vártam vagy 3 percet, kb egy liftforduló időt, plusz séta, szépen, okosan. aztán bementem, mint, aki jól végezte dolgát. aztán kb 3 perc múlva a szomszédasszony csöngetett kezében a szatyorral. szemtanúja volt az esetnek.
sok érdekes történetem volt a szemétlevitellel kapcsolatosan. ez most csak azért jutott eszembe, mert az előbb láttam kirepülni egy nesteás üveget.
azért.. jó, jó, björk nyílván nem fog nyerni, hiszen amerikáról beszélünk. hihetetlen erős a mezőny azért.. norah, gwen, sheryl.. és minimum kettő ebből a kategóriából biztos fellépő is lesz..
a második kategóriában viszont björk és pj együtt.. hát nagyon izgulok.
meg ani difranco best contemporary folkban és vicces, de clinton úr meg spoken wordben.
addigra elő kell fizetnem az hbo-ra azt hiszem..
Best Female Pop Vocal Performance
(For a solo vocal performance. Singles or Tracks only.)
Oceania
Björk
Track from: Medulla
[Elektra/Atlantic]
The First Cut Is The Deepest
Sheryl Crow
Track from: The Very Best Of Sheryl Crow
[A&M Records]
Sunrise
Norah Jones
Track from: Feels Like Home
[Blue Note Records]
What You Waiting For?
Gwen Stefani
[Interscope Records]
You Had Me
Joss Stone
[S-Curve Records]
Best Alternative Music Album
(Vocal or Instrumental.)
Medulla
Björk
[Elektra/Atlantic]
Franz Ferdinand
Franz Ferdinand
[Domino Recording Co.]
Uh Huh Her
PJ Harvey
[Island Records]
Good News For People Who Love Bad News
Modest Mouse
[Epic Records]
A Ghost Is Born
Wilco
[Nonesuch Records]
"Titanic": Leonardo DiCaprio's "I'm the king of the world!"
"Dirty Dancing": Patrick Swayze's "Nobody puts Baby in the corner."
"Four Weddings And A Funeral": Andie MacDowell's "Is it still raining? I hadn't noticed."
"Ghost": Patrick Swayze's "Ditto," to Demi Moore's "I love you."
"Top Gun": Val Kilmer to Tom Cruise: "You can be my wingman anytime."
"Notting Hill": Julia Roberts' "I'm just a girl ... standing in front of a boy ... asking him to love her."
"Independence Day": Bill Pullman's "Today we celebrate our Independence Day!"
"Braveheart": Mel Gibson's "They may take our lives, but they will never take our freedom!"
"Jerry Maguire": Renee Zellweger to Tom Cruise: "You had me at hello."
"The Postman": A blind woman says to Kevin Costner: "You're a godsend, a savior." He replies: "No, I'm a postman."
nekem asszem a postman-es tetszik a legjobban:)
ma este nem vettem magasra a fűtést, ezért sokkal jobban aludtam, mint eddig. kedden jöttem rá asszem, hogy azért ébredek sután, mert melegben alszom.
nézem idén a megasztárt.
egyébként nem tudom. valahogy elillannak a percek. minden változik. mindig.
ma jó napom van, pedig még nem jelenthetem ezt így ki. de jól érzem magam.
az első szó, amit kiolvastam gyermekként az edda volt. apámmal sétáltam a levéltár felé miskolcon, nemtom, négy éves körül lehettem. és akkor az egyik falra fel volt fújva, hogy edda művek. és akkor én mentem és mondogattam, hogy e, aztán d, d és a. majd megörültem, mikor felismertem magamban a szót és kiáltottam, hogy edda. ez meghatározó? nem tudom. szerettem az eddát gyerekként, a sárga-fekete albumot, meg mikor a bakkancs a száradt sárba lép, azt is. meg a pataki gyerekével együtt pecáztam a mályi tavon. gergő. rendes gyerek volt. de mára már megváltozott minden..
mikor vasárnap jöttünk vissza pestre, akkor roli, a kisfiú választott zenét cd szín alapján. remekül csinálta, mert először egy rhcp greatest hitshez nyúlt, majd egy magyar válogatáshoz a 80as évekből. és akkor azon volt edda, és nagyon érdekes volt újra hallgatni.
street's like a jungle
so call the police
following the herd
down to Greece
on holiday
love in the 90's
is paranoid
on sunny beaches
take your chances looking for
girls who want boys
who like boys to be girls
who do boys like they're girls
who do girls like they're boys
always should be someone you really love
és akkor üvöltöm, hogy óóóóóó... szép jó regglet kívánok mindenkinek.
akkor meddig tartanak határok?
és mikor bátor vagy, akkor hova tűnik a félelem? és mi az a pont, amikor megint előtérbe kerül? és mivel lehet kitolni a pontot? vagy megszűntetni a félelmet.
hát te mit kerestél
ezen a földön, mily kopott regéket,
miféle ringyók rabságába estél,
mily kézirat volt fontosabb tenéked,
hogy annyi nyár múlt, annyi sok deres tél
és annyi rest éj,
s csak most tűnik szemedbe ez az estély?
bizonyos időközönként ide, valahogy visszatérek.
olyan érdekes vizsgálgatni, kire hogyan hat a feszültség itt a munkahelyemen. kicsit sajnálom, hogy nem tanulok levelező pszichológia szakon, vagy valami, mert tökéletesen meg lehetne figyelni az összes szélsőséget..
azt például, hogy valaki, mikor már fél lábbal kint van, mikor mindenkit idegesít és még szar is, szóval akkor előjön egy olyan lappal, amivel érzelmileg zsarolja az embereket.. csodálatos. meg csodálatos lebontani azt, ki miért reagál úgy, ahogy. az elkényeztetett kislány, akinek katona a papája és mindig csak költöztek kiskorukban, vagy a lány, aki 12 éves kapcsolat után most hirtelen egyedül lett, esetleg a fiú, aki a magánéletben erősen el van nyomva.. mmm..
és a legszebb, hogy itten szörfözni kell, mindenkivel meg kell találni azt a hangot, amivel rábírom arra, hogy tudjunk jutni egyről a kettőre a terveim szerint.
kell ezekkel kezdenem valamit.
madonna számot is játszunk, ettől igazán boldog lettem mostan:)
push the button
don't push the button
trip the station
change the channel.
nem kések, sőt, előbb érek oda mindig. de ha a munkahelyemről van szó..
viszont fészekben aludni nagyon finom. nagyon. finom.
nem tudom egyébként. én szeretem ezt a mikulás dolgot, amikor ilyen baráti, meg bensőséges, vagy hogy is mondják ezt. de így, hogy itt csúnya piros story magazinos zoknik lógnak a reklám szobában, meg körbemennek az idétlen képeslapok.. így nem annyira.
nekem nem volt semmi a cipőmben reggel. anyukám adott csokit, de azt még tegnap délután. szomorú, ha az ember felnő. és egyedül él. akkor valahogy elkerüli őt a mikulás.
nem tudom, mit akartam még. az is lehet, hogy semmit. hja.
hogy valami vicces volt tegnap, de nem emlékszem mi.
persze az izgalmas volt, hogy bazi nagy ködben jöttünk fel otthonról, meg az is izgalmas, mikor az ember csak úgy pakolászik..
aztán este lementem az eklektikába, mert a verával kellett találkoznom, aki adott fotókat japánról, és ott meg tánc volt, persze vicces párokkal, de nagyon szépen táncolókkal is.
nagyon jó egyébként. annyi vicceset hallotam most, könnyesre röhögtem a szememet. saci néniéknél voltunk a családdal, sóletet főzött, meg kóser szilvát ittunk, tehát mindenki degeszre ette magát és jól berúgott. és azt szeretem ezekben az emberekben, hogy tudnak és szeretnek mesélni. meg szeretnek. engem például. látszik azon, ahogy néznek. anyám meg büszke mindig. hogy ott vannak vele a gyerekei. mondja, hogy mi van a munkahelyemen, dicsekedik velem. fogja közben a kezemet, simogatja, és tudom, hogy nagyon jól érzi magát. ez elképesztő jó érzés. tényleg.
aztán most itthon, és csak a kád vízre vágyom, amibe beleülök mindjárt.
tegnap meg a cactus juiceba kavarodtam orsival, akinek megígértem, hogy elugrom vele oda egy órára, mert keres egy pasit, akivel ott találkozott egy hete. és akkor a pasi persze nem volt ott. de arra rájöttem, hogy a hetero csajoknak nagyon szomorú a sorsuk. legalábbis, ha a cactus juiceban keresnek maguknak párt. persze ez a férfiakra és a melegekre is vonatkozik.
na mindegy, szar volt ott, pedig én igyekeztem, még picit táncoltam is. aztán rávettem az orsit, hogy sétáljunk inkább. és így lett. és az nagyon jó volt.
az új tévém meg kiváló, csak épp nem tudom nézni, mert nincs szobaantennám, a kurva upc meg két hónapja képtelen kijönni, hogy behozza a lakásba azt a szaros csilalgpontos kábelt. de nem panaszkodom.
ja és próbáltam is tegnap, olyan jó volt, hogy még este az eklektikában is teljesen fel voltam dobva, hülyének is néztek a brigiék, amikor doboltam az asztalon. nehezen hitték el, hogy egy kortyot sem ittam. nem is csodálom, magam sem hittem el, csak onnan tudtam, hogy nem volt alkohol szagú a szám. de ez most megint mindegy, a lényeg, hogy jól megy a zenélés. és belátták a többiek, hogy az a vicces, ha vicces, közkedvelt dalokat játszunk. tehát tegnap kurvára megtanultuk a venus kockahas című slágerét:) oh igen:)
na jóvan, rámjött a grafománia. úgyhogy most fejezem be, amíg...
olvastam egy ilyen standon kiírva, hogy lumbágó. szerintem még életemben nem láttam leírva nagy, piros betűkkel azt a szót, hogy lumbágó. meglehetősen mulatságos élmény volt most belefutnom.
orizotriznyák.
na jó.
akkor én most kikapcsolom magam.
jól érzem most magam, na. kipihent vagyok és vidám. csudajó.
ráadásul a nick cave-et hallgatunk, a good son albumot, amit én nagyon szeretek. olyan dalokkal, amik kiválóak a mai naphoz. érzem.
and he curses his mother
and he curses his father
and he curses his virtue like an unclean thing
the good son
tegnap lelkisegély voltam. tegnap előtt is. aggasztó tendenciák ezek.
viszont lett tévém. már otthon is van. szép nagy. csudajó.
és kialudtam magam. ez is szempont. de még milyen.
és itt áll mögöttem a basszka gityója, ami megnyugtató érzés. pedig még csak nem is szól:)
na megyek lecövekelni a mekintos kompjúter elé. víva la grafika.
szavakra gondolok. mint stencil, vagy pisztráng, esetleg stempli. de még a rámpa és a komornyik is.
aztán arra gondolok, hogy a fény természetellenes. most legalábbis. érzem is a szememben, elképesztően bántja. olyan, mintha smirgli lenne, ami csúszkál a szemgolyóm hátoldalán. nem egyszerű eset.
illetéktelen vallásfilozófiai tanulmányokat írt a minap. és bár viccesen kétértelmű (izé) ez így, nem akarok meghatározni semmilyen értelmet, sem konkretizálni, sem szűkíteni, semmit se nem. szóval nem tudom, szoktam gondolkozni ezeken én is, de nem hiszek a végtelenben valamiért. ha hinnék benne, akkor elhinném, hogy ez itt egy laboratórium, amiben velünk kísérleteznek, mert akkor nem kérdezném meg, hogy azok, akik kísérleteznek, hogyan keletkeztek és akkor velük mi újság. de ezt most nem azért írom, hogy belekössek az elméletedbe kedves illetéktelen, hanem csak mert elgondolkoztam rajta és egyébként is rámjött az írhatnék.
én nem hiszek. jó lenne, ha tudnék, de nem. az viszont szép, ahogy az egyházakat, a kereszténységet szépen kipipáltad apa. nómórkvescsön.
joel le taxi.
falra másznék, ha tudnék.
és beiktatnám az x-aktám.
jó kis szó ez, finom, hangzatos. ilyen szavakra van szükségem, hogy jól előidézzenek bennem finom reakciókat, na.
mondanám, hogy azistenbasszameg, de most épp nincs okom. vagy ha van is.. nincs kedvem mondani.
az ex-girlfriendet is előadjuk majd a no doubttól, ami, hát, szerintem nagyon jó lesz. de ez most megint mindegy, szinte..
kezd elmúlni a fejfájás, köszönhetően az algoflexnek.
és azon gondolkoztam, kinek mi lehetett élete első cd lemeze. én asszem karácsonyra kaptam egy discmant, talán 14 évesen és ahhoz egy vaya con dios lemezt (time flies), meg egy u2-t (rattle and hum). éstinektek mivoltazelső?
ez a megasztár őrület. anyám minden szerdán este felhív, hogy nézem-e. mindig mondom, hogy nem, erre mindig kiakad, hogy pedig milyen jó, és akkor ő kivel beszélje meg, hogy, akit most látott épp, az mennyire volt jó, vagy nem..
mindenki erről beszél. egyébként.
kicsit örülök, hogy nem láttam egyet sem eddig, mert ha láttam volna, most egészen biztosan rá lennék kattanva magam is. és milyen rossz lenne, hogy nincs tévém mostmár ugyebár. a barátok köztről és a will és graceről is igen nehéz lemondanom.
mit lehet fejfájásra? jaj.
félig keményen tárgyaltam, és végülis sikereket értem el, ha úgy vesszük, de ha messziről nézzük, akkor ezek csak nagyon kicsiny sikerek.
és most az van, hogy engem, akinek nagyon kényelmetlen volt dolgozni valami miatt, megbíztak azzal, hogy azt a valamit próbáljam meg másokkal megszerettetni, hiszen én aztán olyan kurva jól tudok kommunikálni mindenkivel, meg toleráns vagyok, meg nyitott, meg tökre szociális.
ezt hoztam borsodból bazdmeg. a toleranciát és a szocializált lelkivilágomat.
aztán meg az is a fejemben van mindig, hogy mi kéne, ha vóna. mert az egy jó kifejezés. az egy nagyon jó kis kifejezés.
kezdődött hazafelé az autóban, hogy szólt a dal és a fejemben maradt ma reggelig a refrén..
...and its me you need to show
how deep is your love
how deep is your love
i really need to learn
cause we are living in a world of fools
breaking us down
when they all should let us be
we belong to you and me
...aztán ma délelőtt a két szerecsenben folytatódott, amikor a rádióból csak ennyit hallottam:
you gotta be sure enough to walk on through the night
there's another new day on the other side
cos i got hope in my soul i keep on walkin' baby
..és rájöttem. szeretem a take that-et.
