akkor most nem tudom.
amit én ide írok az őszinte, ez biztos. az is biztos, hogy nem a legbelső gondolataimat jegyzem le, ami nyílván azért van, mert az embert mégis csak olvassák. persze akkor minek írom.. nem tudom.

most nem érzem jól magam, de ez is csak egy relatív érzés.

ha azt mondják neked, hogy te csak szőlő lehetsz, málna nem, és aztán mikor már szőlőként viselkedsz, akkor nem örülnek a szőlőségednek, akkor tudsz azzal mit kezdeni? mert málna akkor sem lehetsz. de akkor mi legyél? valójában lehet, hogy egyik sem vagy? vagy lehet, hogy nem neked kellene változnod, hanem annak, aki mondja? egyáltalán, nem úgy van, hogy mindannyian változunk? mondta is régen az okos, hogy kétszer ugyanabba a folyóba nem.. ugyebár. tehát mindig más minden, egyszer szőlő, máskor must, harmadszor mazsola, és akkor még azt feltételezem, hogy szőlőből indulunk ki és nem igényeljük, hogy más legyen a szőlő..

most nagyon bután írok, nagyon összefüggéstelenül, nagyon sok dologról.

emlékszem már tinédzserként is meg akartam érteni ezeket a dolgokat. akkor sem jutottam többre. úgy oldottam meg, hogy leszartam. negligáltam, mondjuk így, mindent, amivel nem tudtam, mit kezdeni. aminek nem tudtam megfelelni. vagy aminek nem akartam megfelelni.

aztán meg van, hogy az embert tanítják és kiderül a végén, hogy aki tanította, az csak elméleti tudással bír. illetve nyílván ezt a tanítás alatt is érzékehettem, csak hát valahogy.. jó, ez hülyeség.

semmivel sem több a semminél a semmi.

ha pedig az ember szeret valakit, akkor nincsenek fokozatok.

és ha valaki nem bízik a szeretetemben, az csak azért van, mert a sajátjában nem bízik.