ma rámköszönt a deákon az aluljáróban margit néni. háttal voltam neki és felismert, én meg felismertem a hangját. odaszaladtam hozzá, mert megörültem neki. aztán éreztem, hogy iszonyú a szaga. és mint régen, most is fogta a kezemet, és húzott magához és nagyon rossz volt, mert szívesen öleltem volna meg, de elképesztő volt az a szag. megkérdeztem merre szokott mostanában aludni, mondta, hogy itt a deákon és mondtam, hogy most mennem kell, de akarok már régóta adni neki egy hálózsákot, szóval majd keresem. hihetetlen a memóriája és az is hihetetlen, hogy így bírja, lassan 10 éve az utcán.. feldagadt újakkal, brutálisan koszosan és ápolatlanul.. és nem fagy meg.. bírja..
és holnap karácsony. adtam neki pénzt, nem akarta elfogadni, de mondtam, hogy már annyiszor ajándékozott meg ő, hogy ezen most ne kezdjünk el vitázni.. biztos vett bort érte, ha egyáltalán beengedik valahova is a szaga miatt. dzingöl belz.