ahol az előbb voltam, mikor felálltunk az asztaltól, egy lány odajött és a következőket mondta: itt tudnál nekem hagyni egy szál cigit?
annyira meglepett, hogy majdnem azt mondtam, hogy persze, meg még akkor segíthetek-e valamiben..
tutifix, hogy borsodi volt.
anyámmal néztem mindig az oscart. aztán egyszer kint is, kanadában, az tök fura volt, hogy este nyolc óra van. mikor pestre költöztem csak egyszer volt hbo-m, az is valamikor nyártól télig, tehát pont lecsúsztam róla. és most, hogy az rtl közvetítette, egyszerűen nem bírtam ellenállni, nosztalgikus érzések kerítettek hatalmukba. még izgultam is kicsit, nem is értem, tényleg.
azt azért le kell szögezzem, hogy balázsi panna semmit sem változott, még mindig inkább hallgatja és megkacagja a beszédeket, mintsem fordítaná, ráadásul a nevetésétől az eredeti szöveget nem lehet hallani.
na mindegy, a lényeg, hogy 1 órát aludtam, meg hogy végül pont azok nyertek, akiknek örültem, hogy nyernek, szóval jó volt. egyébként meg. az oscar.
az egyik kollegám felmondott, készítettünk neki búcsú ajándékot, vagyis kimentünk mindannyian a közeli játszótérre, hogy ott lefotózzon minket a világ egyik legbénább fotósa, aki valamiért mégis még mindig nekünk dolgozik.
szóval ott a játszótéren, meg útban a játszótér fele nézegettem a kollegáimat...
mindegy, a bencével elvoltunk, hógolyóztunk is, ráadásul megpróbáltam a képre csempészni egy igazi kisgyereket, aki a mamájával érkezett az utolsó percekben, furcsa mód - játszani.
kalandos az élet, mi?
csütörtök van, ez már azért feldob egy kicsit.
kényelmetlen a betét,
szúr, meg nyom a tampon
minden hangos
minden fényes
csak a kataflám hasson.
kellene valami otthoni meló, ha valóban meg akarok gazdagodni..
egyébként jó irányba haladok. ez tutifix, ezt látom, érzem.
anyámat felhívtam egy receptért, persze nem lehetett lelőni. felsorolta az összes levest, amit életében csinált. imád a főzésről beszélni. én meg imádom, ha a főzésről beszél.
meg.. kaptam egy mailt lilitől (tudod, ribikém, a bolond lili), és válaszoltam is neki. nem is tudom hány éve volt az, mikor túrázni jártam vele a bükkbe. mindenesetre az nagyon jó volt. combig érő hóban, lógott a cigi a számból, miközben a meredeken baktattunk felfele. még lent a pandában forralt bort vettünk magunkhoz, aztán fent, a mókus presszóban például, kíváló minőségű tablettás borból készítették ugyanazt a forró italt. kicsi voltam akkor. na mindegy, a lényeg, hogy írt a lili, ami vicces, mert éppen az eszembe volt a múlt héten egy pillanatra.
aztán meg megkért a recepciós lány, hogy ne használjam azt a bögrét, amiből iszom a kávét épp, mert egy kilétét felfedni nem kívánó személy szólt, hogy abból ő szokott inni. mondtam is, hogy jajaj, elnézést, nem gondoltam, hogy a szekrényben régóta ott várakozó tejüveg bögre bárkié is lehet, és elmostam, visszatettem. aztán a recis lány odahívott magához és elnézést kért a saját és az ismeretlenség fátylába bújó munkatársam nevében, mert kiderült, hogy rosszul látták, és ez nem is az a bögre volt. izgalmas, krimibe illő történések kéremszépen. holnap lehet használni fogok egy névvel ellátott poharat. wáu.
most már tudok.
a munkahelyemen nagy parával indult a nap, érdekes figyelni, ahogy az emberek kenegetik egymásra a szart. miattad van, nem, te vagy a hibás, igen, de ha te nem úgy, akkor.. és egyebek. szórakoztató.
reggel én is remekeltem, első körben felrugtam egy kávésbögrét a dohányzóban, aztán a hamust sikerült kiborítanom, és akkor még csak dél van, tehát bármi lehetséges.
tegnap nem dolgoztam. és olyan isteni krumplis eledelt készítettem, hogy beszarás.
ja és vannak olyan woody allen filmek, amik azért tényleg keményen fárasztók. sajnos. és mivel nem működik a videóm az új tévével, ezért nem tudtam rögzíteni egyik filmet sem a sorozatból. fene vigye.
egyébként semmi. érdekes.
nem tudok postolni, mert szar a blogger. persze csöppet sem bántam, mert semmitmondó dolgokat rajzolt a klaviatúra.
tegnap alma nap volt, ma még nem találtam ki, de eddig egy almát ettem csak. szeretem a hétvégéket, csend van, egyedül vagyok itthon, takarítok, tévézek, jó. bizonyos szempontból. másrészt meg hiányzik azért valami.
nem tudom miért akar az ember maga köré dolgokat. nem tudom miért nem elégszünk meg azzal, ha bennünk vannak dolgok, ha vannak dolgok, amiket felidézhetünk, amikhez bármikor nyúlhatunk magunkban. persze ez egy olyan kérdéskör, ami soha sem vezet egy megvilágított szobába, ahol a választ megláthatja az ember. egyáltalán, miért látni akarom. pontosan elég érezni mindent. erről van szó. erről.
üres percet, amit kénytelen az ember valahogy kitölteni, nos azokat ha összegyűjteném..
anyám komolyan gondolja a lakást, legkésőbb májusig akar nekem venni.
ilyenek. meg minden olyan lassú. nem is értem.
anyám lakásnézésbe kezdett, ami meglehetősen vicces, mert egyáltalán nem ismeri pestet, meg úgy ánblokk nincs érzéke hozzá, és akkor ilyenekkel hív, hogy leonardo utca, vagy hogy 22 négyzetméteres lakás - hm.
de kedves azért, és most el is határoztuk, hogy akkor lakást keresek. na kíváncsi leszek azért.
ez az új dala, amit ciara-nak írt, a 1, 2 step annyira megtetszett, hogy tegnap le is töltöttem, meg felírtam és akkor ma reggel is ment otthon és beleépült a fülembe.
és nagyon örülök, hogy britney megkapta élete első grammyjét.
és még az is, hogy most elmegyek sétálni, mert egyszerűen napra kell menni ilyen időben. végre már.
megéreztem a tavaszt és akarok még olyan érzést, mert az jó.
aztán beszélgettem az unokatesómmal is, aki mondta, hogy a farsangon volt egy kisfiú, aki tavaly kukának öltözött, idén meg hajléktalannak, és nagyon vicces volt. direkt lefotózta, hogy majd megnézhessem én is.
meg még nem tudom.
most nem jó dolgozni. persze csinálom, de nem nagy kedvvel.
a főnöknek kedves levelet visszaírni a hülyeségre, amit felvet, megakadályozván a hülyeséggörgeteg elindulását? íme az iskolapélda:
01. főnök levele, péntek reggel, 9:22, címzettek: villa és munkatársai
Kedvesek,
Szeretném ismét megerősíteni, hogy a munkaidő hivatalosan 9.00-kor kezdődik.
Ezért kérlek, hogy 9.00 és 9.15 érjetek be.
Még most is egyedül ülök a szobában, nem először az utóbbi hetekben? (SMS-eket sem kaptam.)
Akinek általában (a kivételes eseteket leszámítva) ettől eltérő munkarendre van szüksége, jelezze nekem és főfőnöknek, és megbeszéljük.
De kérlek, vegyük komolyan a reggeli munkakezdést.
Köszönöm, főnök.
02. villa válasza, péntek délután, 17:20, címzett: főnök
Kedves főnök,
Ne haragudj, hogy ennyit késtem a válasszal.
Igyekszem 9.00 és 9:15 között beérkezni a közeljövőben. Vagy ha valami közbejön, arról SMS-ben értesíteni. Sajnálom, hogyha ezek közül bármelyiket is elmulasztottam a közelmúltban.
villa.:)
03. főnök válasza, péntek délután, 17:25, címzett: villa
Kedves villa,
köszönöm, épp ezt a remek hozzáállást vártam Tőled :)
Köszi, főnök
éljen, éljen! ora et labora.
megmég az is. csak szépen, kedvesen.
és vigyázat, a komolyság és a hülyeség ragadós lehet.
bájdövéj, az ajtót kinyissam, vagy bezárjam?
semmibe sem tart hirtelen másvalakinek lenni. jó játék is lehet akár. de ezt csak egyedül játszom, megtéveszteni nem akarok.
a tenyeremben vonalak vannak.
a vonalaim körkörösek.
meglettem volna szavak nélkül is egyébként, csak ha már így alakult, használom a betűket egy kicsit.
van például a lajos, aki ma éppen nem tudom kicsoda, de régen mindig szét volt csúszva nagyon. volt, hogy egyszerűen csak ismételte a szavakat. és elképzelhető, hogy neki volt igaza.
a nehezítő körülmények. olyan ez, mint a kavicsok a folyóban, hogy így csiszolja őket a víz. nem tudom akarok-e sima lenni egyébként, meg áramvonalas, mert ezt nem is kérdezte senki ugyebár.
nem egészen tudom, mit akarok. illetve hogyne tudnám. csak nem egészen tudom, hogyan valósítsam meg. illetve hogyne tudnám. csak nem egészen, tudom, hogy kezdjek neki. illetve hogyne tudnám.
fegyvertáramban van sok mosoly. mindenesetre.
bement az erdőbe, pedig egyáltalán nem vágyott arra, hogy árnyékba kerüljön. mégis ment, mert a hangok és az illatok hivogatták, és érezte, hogy találni fog ott valamit.
az egyik fa törzsén madarat látott, az avarban bogarak kaparásztak. pontosan tudta, hogy mit kell megtanulnia ebből.
nem jó pedig.
reggel egy homeless nagyon kedves volt.
jók a reggelek egy ideje. néha észrevétlenül fordul a világ.
funkcionális almafabéna vagyok.
mondjuk ennek nincs értelme, de lehetne az is, hogy nem tudok fára mászni. viszont ez nem igaz, nincs két hete, hogy fára másztam.
kis koromban folyton fára másztam, és már felfele menet bennem volt a félelem, hogy hogyan jövök majd le, de azért másztam. aztán mikor felértem, kétségbeestem, hogy nem tudok lejönni. mára ez már elmúlt.
egyszer a lillafüredi vízesés alatt másztunk az unokaöcsémmel, ami ilyen homok szerű anyagból kialakult fal, kurva meredek. és emlékszem, hogy félúton azt éreztem, hogy innen én se előre, se hátra. mert elgondolkoztam azon, hogy a homok, meg a magasság, meg csúszik is, meg egyébként is tériszonyom van.. aztán percek múlva erőt vettem magamon és folytattam simán.
na ebből csak annyit tudok kihozni, hogy vagy gondolkodni nem szabad, vagy nem szabad abbahagyni a gondolkozást, addig, amíg a végén ki nem derül, hogy dehátbasszameg, hogynemenne.
mindenki szivatja, mert azt hiszik ki lehet és ki kell nevetni, azt hiszik fölötte állnak. miközben kiszel tünde teljesen rendben van. sokunknál sokkal jobban. nekem mindig megdobogtatja a szívem őszintesége. meg kedvessége. boldog ember lehet.
eleinte azt hittem, hogy az unokaöcsém nőimitátor lesz, később pankrátor, aztán, mivel folyton mondogatta, gondoltam majd sebész. majd együtt akartunk rákenroll sztárok lenni, de ő alteros lett, ami nagyon jól állt neki, de idejekorán meghízott, ráedzett és most olyan, mint egy szekrény. és már nagyon régóta nem tudom, mi lesz. azt meg pláne nem, hogy most micsoda. de mikor ő volt a hercules, én meg a warrior man, és a kihúzható szivacságyon ütöttük egymást viccből, az nagyon jó volt. múlnak az évek azt hiszem.
az unokanővérem meg már két férfiúnak adott életet, akik közül az egyik még kis tökmag, na például őt sem tudom, hogy mi is lehet tulajdonképpen, de nála például sosem érdekelt. mert tudtam, hogy rendben van. mindig is rendben volt. vele kiskoromban sosem játszottam, ellenben nagykoromra cinkosan be tudtunk párszor jégermájsztertől baszni itt ott, szigeten, vagy csak a kertjük teraszán, vagy a nővérem esküvőjén például.
meg van például három olyan unokatesóm, akiket, ha jól számolom 16 éve nem láttam, pedig 12 évig 10 kilométerre laktunk egymástól.
és van még három, akiket szoktam látni, de ők nagyon furcsák ám. az egyik igaziból nem is rokon, ő butácska, olaszországban nőtt fel, és pincér most itt, a vár közelében.
a másik nagyon magas, matekzseni.
a harmadik pedig suta, beszélni alig hallottam, na ő meg sportol.
összesen négy nagynéném van.
mindkét nagypapám meghalt már, az egyiket nem is ismertem.
mindkét nagymamám él.
az egyik elég beteg.
van anyukám, és van egy nővérem. és remélem hamarosan lesz majd gyermeke.
meg apám is van.
hát így akkor.
a hétvége anyámmal balul ütött ki. de azért így is jó volt, vagy valami ilyesmi. azt hiszem.
egyáltalán nem vagyok ma kreatív, mondjuk máskor sem, de most nagyon nem, ráadásul betűiszonyom is van, meg a szavak is felzaklatnak, ha le kell írnom őket.
Now grandma's a person who everyone likes,
She brought you a train and a bright shiny bike.
But lately she hasn't been coming to dinner,
And last time you saw her she looked so much thinner.
Now your mom and your dad said she moved to Peru,
But the truth is she died and someday you will too.
La-la-la-la-la...
gondoltam ez a kérdés feldobja ezt a postot. haha.
bejöttem vala az irodába és azt látom, hogy a munkatársam magát fotózza telefonjával és nézegeti elégedetten az eredményt. majd másik munkatársam telefonját babrálva érkezvén azonnal e-mail írásba kezd. tú mács komjúnikésön. ájszinkszó.
na de mindegy ez. anyám jön hozzám szombaton, és nálam is fog aludni. kicsit izgulok, mert nincs az a rend és tisztaság, amiben ő ne szeretne kicsit pakolni. de csudajó lesz, azért azt tudom.
watch the stars now moving
cross the sky
keep this feeling
safe tonight
meg arra is gondoltam, hogy ha minden egyes embert egy útvesztő részének, mintegy az útvesztő falának gondolok el, ami egyáltalán nem nehéz, hiszen a mosolyom, vagyis jómagam visszapattanok róluk, szóval ha ez így van, akkor hova jutnék ebben a labirintusban. egyszer akkor elindulok így, úgyvélem.
ma elindultam a deákról és mindenkire mosolyogtam. azt tapasztaltam, hogy a kéregetők és a homelessek azok, akik bátran vissza tudnak mosolyogni. mindenki más megijed, mintha nem értené, nem tudna mit kezdeni a dologgal. az otthontalanoknak a mosoly természetes. visszamosolyognak. és nagyon szépen tudnak mosolyogni amúgy.
