eleinte azt hittem, hogy az unokaöcsém nőimitátor lesz, később pankrátor, aztán, mivel folyton mondogatta, gondoltam majd sebész. majd együtt akartunk rákenroll sztárok lenni, de ő alteros lett, ami nagyon jól állt neki, de idejekorán meghízott, ráedzett és most olyan, mint egy szekrény. és már nagyon régóta nem tudom, mi lesz. azt meg pláne nem, hogy most micsoda. de mikor ő volt a hercules, én meg a warrior man, és a kihúzható szivacságyon ütöttük egymást viccből, az nagyon jó volt. múlnak az évek azt hiszem.

az unokanővérem meg már két férfiúnak adott életet, akik közül az egyik még kis tökmag, na például őt sem tudom, hogy mi is lehet tulajdonképpen, de nála például sosem érdekelt. mert tudtam, hogy rendben van. mindig is rendben volt. vele kiskoromban sosem játszottam, ellenben nagykoromra cinkosan be tudtunk párszor jégermájsztertől baszni itt ott, szigeten, vagy csak a kertjük teraszán, vagy a nővérem esküvőjén például.

meg van például három olyan unokatesóm, akiket, ha jól számolom 16 éve nem láttam, pedig 12 évig 10 kilométerre laktunk egymástól.

és van még három, akiket szoktam látni, de ők nagyon furcsák ám. az egyik igaziból nem is rokon, ő butácska, olaszországban nőtt fel, és pincér most itt, a vár közelében.
a másik nagyon magas, matekzseni.
a harmadik pedig suta, beszélni alig hallottam, na ő meg sportol.

összesen négy nagynéném van.
mindkét nagypapám meghalt már, az egyiket nem is ismertem.

mindkét nagymamám él.
az egyik elég beteg.

van anyukám, és van egy nővérem. és remélem hamarosan lesz majd gyermeke.
meg apám is van.

hát így akkor.