kellene valami otthoni meló, ha valóban meg akarok gazdagodni..

egyébként jó irányba haladok. ez tutifix, ezt látom, érzem.

anyámat felhívtam egy receptért, persze nem lehetett lelőni. felsorolta az összes levest, amit életében csinált. imád a főzésről beszélni. én meg imádom, ha a főzésről beszél.

meg.. kaptam egy mailt lilitől (tudod, ribikém, a bolond lili), és válaszoltam is neki. nem is tudom hány éve volt az, mikor túrázni jártam vele a bükkbe. mindenesetre az nagyon jó volt. combig érő hóban, lógott a cigi a számból, miközben a meredeken baktattunk felfele. még lent a pandában forralt bort vettünk magunkhoz, aztán fent, a mókus presszóban például, kíváló minőségű tablettás borból készítették ugyanazt a forró italt. kicsi voltam akkor. na mindegy, a lényeg, hogy írt a lili, ami vicces, mert éppen az eszembe volt a múlt héten egy pillanatra.

aztán meg megkért a recepciós lány, hogy ne használjam azt a bögrét, amiből iszom a kávét épp, mert egy kilétét felfedni nem kívánó személy szólt, hogy abból ő szokott inni. mondtam is, hogy jajaj, elnézést, nem gondoltam, hogy a szekrényben régóta ott várakozó tejüveg bögre bárkié is lehet, és elmostam, visszatettem. aztán a recis lány odahívott magához és elnézést kért a saját és az ismeretlenség fátylába bújó munkatársam nevében, mert kiderült, hogy rosszul látták, és ez nem is az a bögre volt. izgalmas, krimibe illő történések kéremszépen. holnap lehet használni fogok egy névvel ellátott poharat. wáu.