mássz fára mondjuk

funkcionális almafabéna vagyok.
mondjuk ennek nincs értelme, de lehetne az is, hogy nem tudok fára mászni. viszont ez nem igaz, nincs két hete, hogy fára másztam.

kis koromban folyton fára másztam, és már felfele menet bennem volt a félelem, hogy hogyan jövök majd le, de azért másztam. aztán mikor felértem, kétségbeestem, hogy nem tudok lejönni. mára ez már elmúlt.

egyszer a lillafüredi vízesés alatt másztunk az unokaöcsémmel, ami ilyen homok szerű anyagból kialakult fal, kurva meredek. és emlékszem, hogy félúton azt éreztem, hogy innen én se előre, se hátra. mert elgondolkoztam azon, hogy a homok, meg a magasság, meg csúszik is, meg egyébként is tériszonyom van.. aztán percek múlva erőt vettem magamon és folytattam simán.

na ebből csak annyit tudok kihozni, hogy vagy gondolkodni nem szabad, vagy nem szabad abbahagyni a gondolkozást, addig, amíg a végén ki nem derül, hogy dehátbasszameg, hogynemenne.