főzős

elhatároztam, csinálok anyámnak főzőblogot. amíg feltöltöm a kézzel írt "tanításait", addig megtanítom blogot írni, és utána már ő nyomhatja. annyira fogja élvezni, istenem, nagyon boldog lesz, már látom.

-

olyan sokmidnent akartam írni, aztán most meg nem megy. persze ez nem újdonság, és igazából, ha nem megy, akkor biztosan így kell lennie, nem?
mindegy, itthon jó. minden téren, nem is részletezem, talán épp ezért.

azért

vannak tök nehéz dolgok. helyzetek.

nem szoktam csetet, de ezt muszáj

ribi: a kinga vagy már 2 liter pipettát elhasznált az elmúlt 2 részben-.
én: [smile]
ribi: pipettakinga
én: jaja. faszommá, összejöhetne a gézával, meg valaki pofán kenhetné anyust
ribi: de most apjok jól
megmondta
neki
sztem meg most már menjenek ki a házból.
[nose smile]
én: de az nem segít (pináját)
ribi: háhá
én: ki a házból? kik?
ribi: de mert már a buszmegállóban lenne csávója.
én: te, nem kellene már szotyiért menned?
ribi: kingáék.
én: ja értem
ribi: most indult sznúp.
én: aham
jóvan
ribi: mer ha ott dolgoznak a házban meg ott laknak ott basznak de lassan már nincs kivel.
:-S
én: ezt most kirakom a blogomra
mármint a kingásat
ribi: teddaszt.
mindenképp.
[nose grin]

nos.

nagyon, nagyon kevés ember képes disztingválni. na.

szóval

néha annyira 'a picsába' hangulatom van amúgy. nyílván azért írom ezt, mert például most is.

zsarolás

néztem a machester-milan meccset, és küldtem a tesóméknak egy smst (nagy juventus drukkerek), hogy a manchesternek drukkolok. ezt a választ kaptam:
L (sógorom) üzeni: akkor Te fogod felújítani a lakást:)
meg is írtam nekik, hogy ha ló nincs, szamár is jó, mi?
persze ez nem érdekes, csak olyan ritkán esmsezem a tesómmal, hogy ez most jó volt nagyon.

egyetemes

egy volt évfolyamtársam meghalt autóbalesetben.
tök érdekes, mert tegnap a zoli blogján olvastam arról, hogy egy tanár a diákjával jól meghalt, aztán ma kiderült, hogy a tanár az évfolyamtársam volt, de ez mindegy is.
igazából csak az az érdekes, hogy próbáltam emlékeket felidézni, de csak azt tudom, hogy tök nagy segge volt a srácnak, mindig azon röhögtünk. meg ilyen bőr oldaltáskát viselt mindig, félúton a tarisznya és az autóstáska között.
élete legnagyobb fájdalma szerintem az volt, hogy nem tudott verseket írni, pedig bazira szeretett volna költő lenni. vagy a franc tudja, tényleg.
engem utált, mint minden jótanuló, hiszen sosem jártam órára, mindig alkoholizáltam, és mégis egész jó jegyeim voltak, meg a tanárok is szerettek. arra emlékszem, hogy sokáig csak az utálat volt az arcán, ha látott, mígnem nyertem valami tdk-t, és akkor már beszélgetett velem, főleg, mikor meglátott a szakestélyen a fogadásból viselt ujjatlan, földig érő ruhában. el is küldtem a gecibe azonnal. azon a szakesten kevés időt töltöttem, mert a zsófit kellett hánytatni a koliban. az ölemben feküdt az oldalára fekve, és egy literes lábast tartottam a szájához. jó móka volt.
na mindegy, a lényeg, hogy persze, szomorú ez, hogy meghal valaki. az viszont még szomorúbb, amikor a wiwen hüledeznek, sajnálkoznak és szomorkodnak azok a csoporttársak, akik szerintem azóta sem beszéltek vele egy kibaszott mondatot sem. de miért is foglalkozom ezzel, nem is értem.

illat

mézeskalács illat van. sajószentpéter jut erről az eszembe, ott volt mindig mézeskalács illata mama ruháinak. érdekes, hogy debrecenben már nincs. köcsög proust.

szandokán

régen norbinak volt egy szandokános pólója, nagyon jó kis póló volt. van egy családi fotó, karácsonykor állunk nagyinál a fa mellett, és norbin ez a póló van. rajtam valami japán pizsama, övvel, és még szőke, fürtös a hajam. és csillagszórót tart a norbi, iszonyú vagány, de látszik a szemén, hogy borzasztóan fél.

eh

aztabüdöskurva.

boldog névnapot bélám

boldog névnapot neked. nem hiszek istenben, sem a mennyországban, legalábbis emberi viszonylatban nem. de azt már kiskoromban megtanultam, hogy minden kutya a mennybe megy. mert megérdemli. te meg pláne megérdemelted. és tudom, hogy ott is hullámozva indulsz neki egy nagy, örömteli futásnak. és azt is tudom, hogy te is gondolsz rám. szóval most boldog névnapot. béla.

anya

tudom, hogy folyton anyámról ömlengek, de csak azért, mert róla csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. itt volt tegnap, egy csuda volt. persze más miatt is, de most ez a post anyámról szól.

állati csinos volt, eleve. leszállt a vonatról, és vonzotta a tekintetet. egyszerűen lenyűgöz, hogy betegen, túl sokmindenen ennyire hihetetlenül erős és sugárzó és csudálatos.

elvittem a konferenciára, és nagyon büszke voltam rá.

nem is tudom leírni, pedig annyira akarom. hogy milyen hihetetlenül életre való, erős és tudatos. és gondos. és olyan furcsa, hogy nem csak én gondolok rá olyankor, amikor nyígok, hanem pl a ribi is, hogy hát a faszt nyígok, mikor itt az élő példa, hogy a dolgokat csinálni kell, meg hogy lehet jól csinálni.

anya egy tündér. és nem tudom, hogy fogom meghálálni neki mindezt. és írtóra félek, hogy egyszer csak felhívnak majd, hogy már nincs. nem sokszor gondolok rá, mert tudom, hogy örökké élni fog. szeretném. mindig. őt.

matek

a világ nem elég. ezt sosem értettem, ezt a mondatot.
ma este furcsán filozofikus hangulatban vagyok, és úgy egyáltalán, éppen iszonyatosan unom az embereket, és rájöttem, hogy a matematika nagyon fontos alapja a pszichológiának. az emebrek 90%-át jellemezni lehet egy egyszerű, de maximum két ismeretlenes egyenlettel, ami nem jelent semmit, hiszen erre is tudunk megoldóképletet, meg mindenre, ugyebár. és ez az, ami untat. csak az bír lekötni, akinek az egyenletében időről időre megjelenik egy véletlen, vagy egy faktoriális, vagy a fasz tudja, miről beszélek mostmár. és nem, nem én vagyok gecijó matematikus, hanem az egyenletek végtelenül egyszerűek. nem is írok inkább, mert. csak.

szinkron

basszus, most már catherine (hm?) szinkronja is megváltozott a CSI-ban. picsába.

banki dolgok

hát hogy ez hogy van, azt nem értem. elmesélem. szóval múlt héten kellett mennem a cib bankba, mert ott a céges számla, és azt mondta a könyvelő, szükség van bankszámla kivonatokra, vagy hogy hívják ezt hivatalosan, mert én nem találtam. kértem hatot kb, a lényeg, hogy egy napot kellett rá várni, és darabonként 500 Ft-ba került.
aztán tegnap megint felhívott a könyvelő, hogy még két számlakivonat hiányzik, én meg elcammogtam ma reggel a cibbe ismét, készítettem az ezrest, hogy akkor így. ámde! a néni azt mondta, két rongy darabja. mondom neki, egy hete 500 volt. megemelték a díjat, vagy mi van? mondja, ez mindig kétezer. mondom, hát mindegy, uccu neki.
persze inkább úgy fogom fel, hogy a múlt héten micsoda szerencsém volt, hogy valami véletlen folytán ilyen ócsóért csinálták ezt.

megjegyzem, a feladat egy pecsétes papírra történő printelés. kétezer forintért. el sem hiszem.

café

a károlyi caféban voltam ma. azt a helyet folyton néztem, hogy micsoda pucsli, és igazából nem is saját elhatározásra mentem oda. szóval a hely klassz egyébként. úgy értem, tök ritka például, hogy úgy ülhetsz egy asztalnál, hogy nem lóg az intimszférádba egy másik ember. és wifi is van. ráadásul azonnal jöttek felvenni a rendelést, bármikor kértünk még valamit, azonnal észlelték, vagyis figyeltek ránk. és ez olyan kurva ritka manapság. persze nem egy dióba kerülnek a dolgok, épp ezért asszem többet nem is nagyon fogok járni oda. de ez mindegy is. mint minden.

svung

svung, micsoda szó ez, nem? hogy svung. német szerinted? nem tudom sajnos.
vicces azért, ahogy mészöly kálmán sír a tévében.
na, hát az van amúgy, hogy vettem egy kanapét. illetve a vételi szándékomat jeleztem, és szombaton már velem fog lakni. szép kanapé, meg minden. kihúzhatós.
rendre nincs kedvem kimozdulni.

ejh,

ez a nap is már.
nem nyertem egyébként se lottón, se totón, se tangón. csak mondom. de ami késik, nem múlik. úgyis megyek a postára mindját.

bossy

az annyira rossz azért, amikor a főnököd így tökre betlizik.
szóval látod rajta, hogy fingja sincs semmiről, lehet, hogy ért hozzá, de nincs képben, tökre nem is tudja, miről beszél.
olyan rossz, mert keresed benne azokat a pontokat, ahol még tudsz rá partnerként nézni, ne adj isten, fel tudsz rá nézni.
és nem látsz ilyeneket, vagy egyre fogyatkoznak, és akkor az nem jó érzés. fú, az nagyon nem.

konfjúzd

megint durva szituációba kerültem, ami tulajdonképpen tök pozitív, meg kenegeti a májamat zsírral, vagy hogy mondják ezt, csak nehéz. nem egyszerű, úgymond. mindegy, alszom egyet rá, és okosabb leszek, nyílván. (nem.)

egyébként a hétvége meg csodálatos volt. arra is rájöttem, hogy nem metrót kellene építeni, hanem minden kilométerre kellene egy olyan, mint az erzsébet téri gödör, és bár kurva sok átszállással tudnánk eljutni továbbra is bizonyos helyekre, de mosolyognánk, meg nyugodtak lennénk, mert folyton lógatnánk a lábunkat a vízbe, miközben az arcunkat süti a nap. és hát végülis ez a lényeg, nem? a mosoly. meg a nap.

sátras

a margit híd után a hév útvonalán a bicikli út mellett homelessek laknak. ahogy jó idő lett, sátrat vertek, és amióta süt a nap, egy flair szék is kikerült a sátrak elé. nagyon klassz.

asszem,

rendet kellett volna raknom.. eh.

kilgore trout meg

baszki.

bosszú

kurva migrén ébresztett, de már elmúlt, és most kezdek kifejezetten vidám és optimista lenni, nem is értem.
és otthon hagytam a bérletem, bosszúból pedig nem vettem jegyet, tuti meg fognak büntetni, már látom.
aztán meg mi van még? nem tudom most. majd.

forcsön

szóval ma vettem két ötös, két hatos lottót, két sorsjegyet (az egyiken 300 ft-ot nyertem) és két totót is. nagyon kiváncsi vagyok, mi lesz. anyám szerint ötös lottót nem érdemes most venni, mert elvitték a milliárdokat, de úgy vagyok vele, hogy pár százezer forint is elég. ja, meg vettem egy izét is, na. tangót.

összefoglalva

a húsvétról nem írtam, mert nálunk hál istennek nincs húsvét, vagyis annyiból tudom, hogy mégis van, hogy anya lemossa az ablakokat. bár idén egy nyuszis terítő is kikerült az asztalra.
mindegy, pénteken értem haza, anyával egy nagyon jót beszélgettünk, és aztán szombaton semmittevés, vasárnap debrecen, ahol kiderült, hogy nagyanyám rákos, de úgy néz ki, időben elcsípték a dolgot. aztán hétfőn nagyinál voltam, mármint az anyainál, imádom, az van.
jó volt otthon, nem csak ezért. mindegy is.
dolgozni nem volt annyira jó, illetve jó volt, nem vagyok túlterhelve vagy ilyesmi. este meg elhoztuk a hifimet végre az ex-offiszból a ribivel. megint szétzúztam a karizmaimat, de nem baj, mert elmúlik úgyis.
a wesnothban meg jó sokáig eljutottam, de most megint elakadtam egy pályán, ami bazira idegesít, főképp mert néha kikapcsol a laptop csak úgy. persze mindegy is ez is. mint majdnem minden.
de mindjárt hétvége, az meg jó azért.
nah, ilyen uncsi vagyok mostanában. csak akkor bírok értelmeset írni, ha szar kedvem van, most ezek szerint nincs.

haza

indulok haza lassan, ribike nem jön velem mégsem, szóval uncsi lesz az út, bár én szeretek egyedül is autókázni, az van. kicsit fáradt vagyok, kicsit lapos, de majd feltöltődöm most úgyis.
munka ma nem sok volt, úgyhogy megoldottam megint egy pályát a játékban bent, hál istennek, nagyon izgultam, sokszor szinte szivinfi kerülgetett, ehhe.
na jó, kussolok, semmi érdekes nincs, tényleg.

call

anyám nyolcórai hívására ébredtem. hogy vegyek autópálya-matricát. nem mintha nem ezredszer utaznék haza, és nem mintha nem tudnám, mi mindent kell csinálni ilyenkor. de megértem. rém uncsi lehet hétfő-szerda-pénteken reggel 5-től 11-ig egyhelyben üldögélni.

sp

basszus, más lett a szinkronhangja garrison tanár úrnak.

nincs

annyira klassz ez a napsütés dolog, komolyan, mint egy akkumulátor, töltődöm felfele, ahogy süt rám.
egyébként nincs semmi. vagy legalábbis nem jön semmi belőlem, ide.
tegnap egy hatórás meeting volt itt az offiszban, azt hittem, meghalok. egy szünettel. azért.

kérdés

a legyen ön is milliomosban:
melyik együttes tagja volt annie lennox?
válaszok:
eurythmics, police, depeche mode, queen.
a csávónak rémlett, hogy police. persze kiesett. aztakurva.

pontatlan

vannak emberek, akik képtelenek pontot tenni. egyszerűen nem tudják lezárni a mondandójukat. és az sem zavarja őket, ha mondjuk három mondatot ismételnek húsz percen keresztül. megteszik. nem raknak pontot.

work

persze a szokásos van munkaügyileg, rengeteg meló, de ahhoz, hogy neki kezdjek, kell az accounttól pár infó, és persze, hogy nem jön az infó, vagyis nem csinálok semmit, miközben annyi mindent kellene. szóval csak játszom a wesnoth-szal, és az istennek sem tudok túljutni a teles pályán, azon akadtam el otthon is.
mindegy, goldfrapp a fülemen épp, még háromnegyed óra, és hazamegyek hasfájni, mert az a paplan alatt a legjobb, legalábbis, ha nincsen kataflám, akkor.

state

végülis annyira nem furcsa dolgozni, mint ahogy gondoltam. szép lassan intézgetem az ügyeket, a héten a könyvelő is megoldódik, azért ez mindenképpen nagy kő majd, ha leesik végre a szívemről.
április, bassza meg. el sem hiszem, hogy már április van.

épp

ezt hallgattam kint cigizve a napon, és nagyon rendben volt ott úgy.

szóval

kellemeses. ez a szó most. minden. olyan. kellemeses.