demage

telepop

folyton ezek a halálos autóbalesetek.

kurva fáradt vagyok amúgy, de nem fizikailag, hanem agyban. szerintem ez rosszabb. nem is tudom, úgy elmélázok mindenen, nekidőlök a falnak a dohányzóban, és csöndben szívom a cigit, ez olyan pont.

beszéltem ma pólikmagdival telefonon, hihetetlen, hogy mennyi energiája van, mindig elborzadok egészen. meg az is hihetetlen, hogy 40 éves. a fejemben 35 volt max. dehát ez van, elröppennek az évek.

fura ez a fáradtság egyébként, meg az a legfurább, hogy érdekes megtapasztalni minden ízét. úgy értem, hogy valahol még jó is, mert érdekesebbek a fények, meg a formák, meg a hangok, meg az illatok, meg minden.

és kaptam ma egy hangfalat is. illetve kettőt. egy párt. tegnap meg egy hajvasalót.

telepopmusikot hallgatok. tipikus, pont olyat, amiben vagyok.

felbasz

úgy felbaszott a csabi, hogy csak most sikerült lenyugodnom.
faszom kivan, de tényleg. hogy nem lehet haladni a kibaszott melóval, mert folyton vicceskedni, meg analizálni kell.

na mindegy, most majd jól lenyugszom.

29.

évek óta most először megint volt tortám. de most nincs kedvem elmesélni.

present. perfect.

kurva egyszerű minden amúgy. de tényleg. ez a világ a létező világok legjobbika. mindig ez lesz végül a konklúzió. hogy itten van a pillanat, és ennyi. és más nincs. jelen van. jelen idő.

-

elaludtam a nyakamat.

sí

szóval mikor kicsi voltam, a házunk mögött az avason síeltem. nem nagy kaland, a legnagyobb domb is mini volt, de élveztem, ment. aztán valahogy mindig kimaradtam a sítáboros dolgokból, jobbára mert nem volt jó társaságom hozzá, másrészt meg mert utáltam kicsit a havat. hogy hideg és vizes. viszont gördeszkáztam, meg görkoriztam, meg bringáztam helyette.
na, és mindig vágytam arra, hogy síeljek. de csak csöndben. szóval nem olyan vágy volt, ami így emésztett, hanem inkább olyan, amit így jó lenne, de ha úgy alakul, hogy nem, az sem gond.
és akkor most a cég szervez síelést, négynaposat, és be is száll negyven ronggyal, az utat sem kell fizetni, tehát olyan 30-40 körüli összegből kijön az egész. na és a lényeg, hogy megyek. síelni. ha más nem, akkor iszom majd a hüttében, amíg a többiek síelnek. legjobb esetben meg megtanulok síelni rendesen. valahogy azt érzem, menni fog. tetszeni fog, az biztos. de menni is.

motel

garbage best of, meg diablo, ezt nyomom. közben néha dolgozom egy kicsit, és kezdek befeszülni a mai újabb két rendezős telefontól. mert izé. magyarul sem szeretek telefonálni, ismerőssel, nem még angolul, ismeretlennel, na.

holnap a nővéremék alszanak nálam, pénteken az anyám. motel vagyok, asszem.

krézi

selma

ja, meg a selma songs-t hallgatom, és asszem, most tudom már úgy, hogy nem érzem rosszul magam. pl most a cvalda song szól, és a lábammal ütöm a ritmust jól.
meg letöltöttem egy albumot, amin mindenféle előadó feldolgozza az army of me-t, és vannak kurvajól sikerült verziók is. klassz.

szpring

itt a tavasz lehelete hihi haha hehehehe.
de tényleg. baszki. csudaidő van.
ez a hétfő most nagyon jól esik. persze még csak fél 11, szóval lehet, hogy kétóra múlva anyázni fogok, de addig is élvezem ezt, mert ez olyan, amit élvezni kell, meg örülni kell neki, mert jó.

at some point

car hits by my window - ez megy a fejemben napok óta amúgy, fogalmam sincs miért, mert úgy ezer éve hallgattam meg utóljára ezt a doors-t.
mindenesetre az idő most pont ilyen. most pont.

mikor leszek már kemény és határozott amúgy? meg pl azt sem értem, ha azt kérdik valakitől, mik a céljai, miért ilyen dolgokat kell mondani, hogy lakás, meg meló, meg kurvagazdagság, meg család, meg gyerekek. miért nem lehet olyat, hogy határozottnak lenni, és leküzdeni a frusztrációkat, meg elhinni, hogy végülis annyira nem vagyok szarfej, ilyesmi. ezek legalább olyan dolgok, amik csak rajtam múlnak, nem?

faszságok ezek amúgy, persze, tudom, ne is mondd. csak most ez van valahogy.

mindig, mikor kevesebb a levegő, amit belélegezhetsz, jössz rá, mennyire jó is a lélegzés.

rave rabbit

eklektika

letöltöttem egy acid jazz válogatás albumot, és olyan dalok vannak rajta, amiket még az eklektikás, munkás évek alatt hallgattunk. a tóteszter nagy kedvence, a mini, meg a szabié, a jhelisa friendly pressure. tökjó. ez. most.
szerettem ott dolgozni. szerettem a hangulatát. meg az egészet. nem hiányzik amúgy. az akkor volt jó. akkor viszont nagyon.

garbage

mostan meg garbage dübörög, jeejeejee.
a tervek szerint nemsokára már forralt bort iszom.
persze bejelentkezett mára is egy meglepetés, az unokaöcsém, dávidka, de hál isten nem zavar majd sok vizet, és egyébként is leszarom, basszameg.
meg mi még? nem tudom.

forgatás

tegnap elég stresszes volt a meló amúgy. a szokásosok mellett ugyanis folyamatosan telefonáltam a lehetséges rendezőkkel. egy izlandi csávóval, egy argentínnal, egy amcsival meg egy dél-afrikaival. recsegő vonalak és durva akcentusok - fantasztikus volt.
mindenesetre szinte biztos most már, hogy buenos aires lesz a helyszín. és az is szinte száz százalék, hogy megyek.

oh father

hát basszus. tegnap nálam aludt apám.

először is, ittasan ért haza, ami rosszabb, mintha józan lenne, mert jobban szeret beszélni. sajnos most nem történelmi érdekességekkel szórakoztatott, ahogy régen, hanem arról beszélt, hogy ő is és a huga is nagyon szívesen segítenek anyagilag bármiben, ami a lakással kapcsolatos. majd felforrtam a dühtől, hiszen az elmúlt egy évben legalább 10-szer kértem tőle a lakással kapcsolatosan anyagi segítséget, és mindig elutasított. mindegy is, nem is beszélek erről inkább.

mindenesetre hamar lefeküdt, ám kettőkor még felkelt és hányt egyet a wc-be, mert túl sok abált szalonnát vacsorázott, de aztán reggel jobbfej volt, talán a másnaposság miatt.

light

hihetetlen, hogy két stresszes meló kipipálása után egyszerűen soksok kilóval könnyebbnek érzem a hátamat. mármint a súlyokat. a hátamon. mármint.

akármennyire is akarom, nem tudok visszaemlékezni, hogy tinédzser koromban, hogy volt. vagy legalábbis ilyen huszonéves koromban. mármint ezekkel a súlyokkal. egyszerűen nem tudom. voltak-e, mennyi volt. azt tudom, hogy előszeretettel vettem fel másét. eleinte. mondjuk akkor sokkal fittebb voltam. akkor fizikailag, ma meg talán lelkileg. vagy fasz tudja, de tényleg.

jórrúm

in your room
your burning eyes
cause flames to arise
will you let the fire die down soon
or will i always be here
your favourite passion
your favourite game
your favourite mirror
your favourite slave

i'm hanging on your words
living on your breath
feeling with your skin
will i always be here.

a to b

és azt ismered, amikor ülsz egyhelyben, és körülötted történnek a dolgok? talán meg sem szólalsz, az is lehet, hogy fel sem nézel, meg sem mozdulsz. még a levegőt is úgy veszed, hogy csak közelről látszik, hogy élsz. mégis, valaki eljut melletted a-ból b-be. ráadásul az a-is már egy nélküled megállapított állapot.

k.o.

ok, condemnation. ko.

walking

na, tessék. walking in my shoes.
itt bezárul a spanyolfal körülöttem, és látom a zene árnyjátékát, az a helyzet. veled nem így van?

now i'm not looking for absolution
forgiveness for the things i do
but before you come to any conclusions
try walking in my shoes
try walking in my shoes

you'll stumble in my footsteps
keep the same appointments i kept
if you try walking in my shoes
if you try walking in my shoes.

szóval mindegy, a lényeg csak az érzésben, a hangulatban van. vasfüggöny basszameg, van az az érzés, érzelem, ami vasfüggönyt húz hirtelen körém, és kemény leszek, mint egy kibaszott ókori lovag. milyen hihetetlen könnyen befolyásolható az ember, enivéj.

tár

mondjuk elkerülhetetlen az ilyesmi, amikor a gépen tárolt előadók a következők:

air
birthday party
bjork
coldplay
cornelius
cure
depeche mode
dominik eulberg
garbage
george michael
infected mushrooms
koop
lamb
leonard conen
nick cave
roisin murphy
royksopp
sade
telepopmusik
velvet underground

nem is tudom, jelenthet valamit, hogy a könnyedebb muzsikákat írom ki dvd-re, és ezek maradnak általában a meghajtómon?

stripped

most akkor valami megint pattant bennem, mert automatikusan a best of depeche mode-ot raktam be, és a most a stripped ér véget, és már kezdődik is a question of lust, és lubickolok benne, ami nem jó jel.

persze lehet, hogy csak a gulyásleves miatt van, ami baszki még gullivernek is nagy adag lett volna. de megettem. mert úgy neveltek. ami a tányéron van, azt meg kell enni. villa, kanál, díszítés.. eh.

szóval hirtelen besötétedett. bennem legalábbis. még szerencse, hogy ismerem ezt. és azt is, hogyan húzzam el a függönyt. kapcsoljam a lámpát. etc.

point

szerda dél. hivatalosan is kevesebb van hátra a hétből mostmár. haha. mármint munka szempontból természetesen.
részeg a főnököm. vicces az arca.
lehetnék én is részeg. bár így is vicces az arcom.

+

annyi , minden történt velem, aztán meg mégsem.

sosem hittem igazából semmiben, vagy lehet mégis, fasz tudja. csak azt tudom, hogy néha felfordul a világ, néha meg mozdulatlan. az emberek meg mindig ugyan olyanok, ugyanaz a motiváció mindig, csak néha a színek változnak, de összemosódik minden végül. nem, nem unalmas, mert nincs két egyforma szín, és tulajdonképpen ez az, amit meg kell tanulnunk élvezni, hiszen ezek vagyunk, bassza meg.

őszinte leszek. élvezem. még akkor is, amikor pontosan tudom, mi fog történni. élvezem, mert hülye perverz ember vagyok, aki élvezi. így van kódolva.

nem tudom, hogy van ez kitalálva, de működik végülis. és hát csak ez a lényeg. a te + én. csak mindig más a te. meg az én. és biztos ettől is érdekes. legfőképp, amikor konkrétan nem más. lehetünk ugyanazok. a te + én mégsem ugyanaz.

hát

nem tudom.
(talán ezt írom a leggyakrabban, nemde? eh. mindegy. ja nem, ezt. mármint, hogy mindegy.)

...trash...

but we're trash, you and me,
we're the lovers on the streets,
we're the litter on the breeze,
just trash, me and you,
it's in everything we do,
it's in everything we do.

freddy

na, csak felbasztam magam, de nem baj, mert freddy énekli, hogy izé, crazy little thing called love, és ezen mindig mosolygok, főleg a júgáttábíkúl, rílekszd részen, haha.

kibaszott szürkeség van amúgy, amit sosem szeretek.

-

szóval az este kurva jó volt, fantasztikus vacsora, de tényleg, majd meghaltam, olyan finom, plusz borocska, meg béna film, tökéletes, tényleg.
meg kacagás is, sok, és két angyal tkp, meg elalváskor halknevetés, és végülis az ébredés sem volt rossz, leszámítva az alapból felébredni szar érzést.
és a centrálban a bundáskenyér, na az. az is.
szóval most jól vagyok, főleg, hogy nem kell kurvasokat dolgoznom kurvakevés idő alatt, szóval most kicsit ízi van. na.

zanza

éhes vagyok, meg fáradt.
kaptam ma egy vicces képet. rájöttem, hogy szeretnék olyan munkát, ahol szóvicceket, meg képvicceket kell kitalálnom.
meg még azt is szeretném, ha most hipphopp itt teremne az orrom előtt egy bundáskenyér.
amúgy, ha folyton szó- és képvicceket kéne kitalálnom, biztos gecire utálnám az egészet.

ja, és nem kaptam tulipánt. másik virágoshoz mentem, a közelebbihez, és itt nem volt semmilyen kedvesvirág, csak ilyen híró virágok, mint rózsa, meg gála, meg a faszom szegfű, amit már gyerekkoromban sem értettem. szóval maradt a rózsa. az meg tök ciki azért. na mindegy, legalább narancssárga, az is valami.

meg ha a boltban kosár nélkül vásárolok, akkor mindig azt hiszik, hogy lopok. tiszta hülyeség, egy bor miatt minek tegyem tönkre a logisztikáját az egésznek.

és még az is van, hogy hasogat bal oldalt hátul. de mondjuk az nem annyira.

hab

pusztán hab a tortára az az email, amit pár perce kaptam fateromtól. hogy jön csütörtökön, és nálam alszik. hirtelen felindulásból meg is írtam neki, hogy perszepersze, jöjjön csak, aludjon csak, de én nem leszek otthon. muhahaha.

na de mi is? fáradt vagyok. alig várom, hogy elmenjek innen. de tényleg. nincs erőm valahogy.

nah

fusi letudva, most már csak azt várom, hogy a srác effektezze a cuccot, remélem, jó lesz.

este a vikinél alszunk, nagyon várom, biztos vicces lesz.

nem nagyon vagyok magamnál amúgy, lehet, megint valami fronthatást érzek, a fejem fáj egy picit, meg mittomén.

viszont letöltöttem a gregory colbert ashes and snow filmjét, ami gyakorlatilag a fotóinak megfilmesítése, kurva szép, de most már végképp nem tudom eldönteni, hogy trükk vagy real. asszem mégis inkább trükk. mint real.

karatedottir

rohanós

a kellemes és nyugodt hétvége után sejtettem, hogy ez lesz. 6kor keltem, hogy produkciós briefet írjak, és egy másik melót még meg sem csinálam. most rohanok az offiszba pénzt kérni, mert a fusimelót előre kell fizetnem. picsába.

jacko-doors

control blogját olvasva eszembe jutott a múlt heti felfedezésem. miszerint michael jackson billie jean-je egy az egyben a riders on the storm. legalábbis az alap, az a tütü-tütü az elején. csak a riders on the storm-ban mindig eggyel több hang van. szóval jacko lopott. ez van.

south

az van, hogy dél-amerikában fogjuk forgatni az egyik filmet. és épp sikerült lebeszélnem magam az egészről, mert úgy volt, hogy én nem férek bele a költségvetésbe, nem mehetek. erre ma kiderült, hogy úgy néz ki, mégis mehetek. viszont olyan jól sikerült a lebeszélés, hogy már nincs kedvem. nem is értem, komolyan, tiszta hüje vagyok.

egyébként végelgyengülésem van lassan. hihetetlen melómennyiség van, gyakorlatilag nincs időm kimenni enni, nincs időm szinte cigizni sem, a fene. pedig annyi dolog lenne, ami nem meló. eh.

mindegy, most levágom a körmömet. biztos, ami biztos.

esti

kurvára ki voltam akadva délután, minden porcikámmal elleneztem az ötletelést, amire csabival indultunk a centrál kávéházba, de nem is értem, az lett, hogy ment. hogy nem bénázott, nem bókolt, hanem egyszerűen pörögtek a dolgok, mint régen, és tök jókat találtunk ki, tök gyorsan. szóval ez jó.

elintéztem a fusi rádiót is, lebeszéltem a csávóval, hogy szervezze a színészeket, szóval hatékony vagyok. leszámítva, hogy kurvára le kellene írnom, amit ötleteltünk, de lefagyott a word. persze újraindíthatnám, de letöltök, ezért nem akarom kikapcsolni a gépet. na. ilyenek.

kaptam amúgy egy lámpát karira. az esztertől. tök nagy fénye van, és az lett, hogy otthonos lett tőle a szoba. lassan egy éve nem volt fény a szobámban, mikor lement a nap.

so what

és végülis arról sem írtam, hogy a csabi az idegeimre ment az utóbbi időben. mert ugye zavarban van. volt. van. és egyszerűen nem megy az együtt dolgozás, mert faszkódik folyton. viccelődik, meg próbál kedveskedni, miközben azzal basz fel a legjobban.

meg voltunk kokózni is az évánál, az nagyon jó volt. mély. beszélgetős. jó.

és az eszterrel is sikerült beszélnem - valamennyire. és az nagyon jó volt, vagy legalábbis nagyon ideje volt.

a vera meg azt hiszem eltávolodott, és nem is hiszem, hogy ez másképp lesz mostantól, ami egy kicsit elszomorít, ugyanakkor így kell lennie.

meg annyi minden volt/van még egyébként.

tabula. rasa.

na jóvan, akkor faszom mindenbe, meg mindenkibe.

szóval szerelmes lettem, vagy nem is tudom, hogy mondjam. néhány hete. egészen egyszerűen elvarázsolt ez a lány, magam sem értem. illetve nem is akarom érteni, mert vannak dolgok, amiket nem érteni, hanem érezni kell. szóval most ebben vagyok. és ez most nagyon jó.
tiszta bolond vagyok egyébként, tegnap például brainstorming közben találtam egy hosszú vörös hajszálat a pulcsimon, aminek annyira megörültem hirtelen, hogy észrevétlenül feltekergettem az ujjamra, és megszagoltam. ilyenek. nyílván sokat tudnék írni róla, de csaponganék, mert ez ilyen csapongós dolog ez az érzelem. valahogy. meg majd nyílván úgyis írok még. vagy nem tudom.

szóval azt hiszem, mostantól megint írok ide normálisan, leszarva, hogy olvassák ezt mások is. végülis ez a lényege egy blognak, nem, hogy leírjam. vagymi.

-

kéne repüléstudománya, meg tavasz, hogy repüljek melegben, illatok közt, mindig amerre éppen kedvem tartja.
repülni jó lenne mindenesetre.

ha fele ennyi feladatom lenne is beledöglenék.

ugyanakkor, ha kilépek innen, mindig nagyon jó, főleg ha mousse van - egyébként milyen nagyon finom desszert a mousse, nemde?

nem szeretem ezt a blogot már, de abbahagyni az írást nincs kedvem.

.

megint a havi egyszeri majdmeghalokreggel van, de már indulnom is kell mindjárt a dolgozóba, a fene.
nem tudok miről írni. illetve tudnék miről írni, csak asszem, válságban vagyok, idegesít, hogy olvasdnak, hogy vissza kell fognom magam, hogy bizonyos dolgokat nem lehet.
szóval ez van, némaság van.

-

ittam most egy kávét a puskinban, nagyon jó volt. az első kávézós élményem ezévben. mármint, mint főnév, érted.