szóval egész hétvégén dolgozom egy gigaprezentáció miatt.
jó most itt egyébként. nyugalom van. mindenki melegítőben - furcsa, hogy én nem. de csak négyen vagyunk. szól a zene, süt a nap, szóval nem annyira rossz, mint gondoltam. és jó látni, hogy alakul a kezem alatt a munka.
a jutka néni a következőket mondotta volt tegnap a rendelőben:
az immunrendszer olyan, mint óz. mindenki beszél róla, mindenki hallott már róla, de senki sem ismeri őt.
az élet bizony ennyire egyszerű. pont úgy, ahogy az ember egy kínai betegével sokkal inkább meg tudja értetni magát, mert nincsenek felesleges körök.
akkor én most elmegyek egy kicsit.
átírtam az új garbage lemezt, nagyon várom már, hogy belehallgassak.
nincs cigim. semmim sincs. de.
ma békülni fogok apámmal. írok neki mailt.
félreértenek sokan egyébként. ez is furcsa.
dont believe what you hear
dont believe what you see
if you just close your eyes
you can feel the enemy
when i first met you girl
you had fire in your soul
what happened your face of melting in snow?
now it looks like this
and you can swallow
or you can spit
you can throw it up
or choke on it
and you can dream
so dream out loud
you know that your time is coming round
so dont let the bastards grind you down
...
to take the cup
to fill it up
to drink it slow
i cant let you go
i must be an acrobat
to talk like this
and act like that
tegnap egy konferencián voltam, ahol ilyen számítástechnikai, meg digitális technikai újdonságokról esett szó. nagyon vicces volt, mert csupa computer ember ült ám ott, olyanok, akikről annak idején, mikor a pirivel a 35-ösön utaztunk haza, akkor simán kitaláltuk, hogy mivel foglalkoznak. számítógépekkel, programokkal. na mindegy, egyébként, baromi érdekes dolgok is voltak azért.
furcsa, hova fejlődik ez az egész. tágulj, világegyetem. ha nem is térben, legalább dimenziókban. akkor.
valaki mindig a nyakamban liheg és ilyeneket mond: a fősor, a sajtó, a prosi, a booklet, vagy: meeting, gyere be, ráérnél, egy-két gondolat, van ötleted, szerinted így jó...?
egy pillanatra akkor álljunk le, jó? csak egy picit, hogy vegyek egy nagy levegőt. köszönöm.
egészen úgy érzem magam, mint gyerekkoromban, mikor először még prince of persia volt, aztán wizard, meg galaxy, és a hihetetlen scarabeus, majd a felfejlesztett paperboy és a batmen, és a magnófejet tekergettem folyton, és néha a számítógépes kazettát tettem be a magnóba, és nagyon szerettem volna floppys drivert. aztán meg jött apámnál a settlers, és mikor egy délutáni vizit után felmentem hozzá másnap reggel, ugyanúgy ült a zöld fürdőköpenyben, csak borostásan. és aztán összeköltöztünk, és a settlers engem is elkapott, aztán a cesar, majd az age of empire és végül a diablo.
nos hát, amióta megvan a laptop, azóta a simsszel játszom folyton, még a barátok köztet sem néztem a játék miatt. de napraforgóék már elég jól állnak, elő is léptették őket, barátaik is vannak, sőt, folyton csókolóznak. nos hát, az életem végül mindig visszatalál a régi medrekbe, hogy folydogáljon úgy is egy kicsit.
a nagykönyv meg milyen vicces volt azért.
gondolkoztam, hogy benevezem a detektívek kézikönyvét, szerintem az egyik legjobb könyv az azért. meg a vidám mesék. viszont az, hogy a karamazov testvérek nem maradt bent.. na hát mindegy is. akkor.
vett egy vespát az egyik kollegám, gyönyörű egy jószág.
de az én kocsim is csudaszép. egyébként meg.
szerintem álmosságport, meg búskomorságport kevertek a levegőbe ma reggel, mert mindenki álmos, és búskomor.
ugyanakkor meg, ha kimehetnék innen, az offiszból, akkor tutira elmúlna ez.
fáradt vagyok, na. meg hát annyit gondolkoztam az éjjel is. valami fontos, valami nem az. valamit látunk, valamit meg nem. nehéz összeegyeztetni a dolgokat.
a hétvégén kirándultam, és jó volt látni a tavaszt.
most meg álmos vagyok, meg fáradt.
meg kaptam egy laptopot, és tegnap egész nap játszottunk, sims-szel, és szerintem valamit még nem tudok, mert nagyon lassan fejlődik napraforgó lajos és napraforgó piroska.
tankcsapdát hallgatnak a szomszéd szobában és nem értem. sosem értettem, de most meg főképp.
azt meséltem épp az egyik kollegámnak, hogy kis koromban az unokaöcsémmel mindig rájártunk a fürdő tükrös szekrényében tárolt lidocain spray-re. ilyen piros flakon volt, hosszú, fém "szórófejjel". és mindig azt játszottuk, hogy befújtuk a nyelvünket, és akkor röhögtünk egymáson, hogy milyen bénák vagyunk. vicces lett volna, ha a légzőcsövünkbe is lejut egy kis lidocain és lebénul a dolog. és nem érzem, hogy lefolyik a nyálam és megfulladok, kacagva. de nem lett így.
sususususususususususususu.
a piri álma vicces, de nem meglepő, hiszen ébren is folyton ilyenek járnak a fejében.
tudtad aranyom, hogy már megint egyszerre menstruálunk? nem is értem ezt.
egyszer adtam neki szülinapi ajándékot, az nagyon emlékezetes volt. aztán zöld lett a réztől a karja mindig, meg el is tört a karkötő, emlékszem. piri bazd meg, de szép idők voltak azok azért. olyan szabadság, olyan édes semmittevés:)
na, az van, hogy az új ember, akit most nekem tanítanom kell, szóval ő nagyon kedves. és nem gondoltam volna, hogy ez ennyire fárasztó dolog - egyébként. mert nem csak tanítani kell, hogy mit, hogyan csináljon, meg ellenőrizni, hogy jól csinálja-e, de még a kérdései (amik tök jók, hogy vannak egyébként), meg az, hogy felettem áll, és nézi amit csinálok.. szóval nem egyszerű. de működni fog, gondolom.
meg fáj a hasam, úgyhogy ma érzékenyebb vagyok a szokásosnál. és kicsit lehangol az is, hogy akartam írni dalszöveget egy barátomnak, és sosem volt rá időm, aztán tegnap este muszáj volt már, és akkor hallgattam a zenét, ami egyébként nem rossz, és rájöttem, hogy nem tudok dalszöveget írni, mert mindig versszerű dolgok jutnak eszembe, és amikor butítani kezdem a szöveget, akkor az nagyon buta lesz, és a szótagokat megnyújtani tök gáz.. szóval nem lett jó szerintem a szöveg, és akkor ez most elszomorít.
a héten viszont a szobában rajtam kívül csak 3 fiú van, és ez így nagyon jó. a bencével beszélgetek folyton, mert a kiborulás határán lépdel már hetek óta. hozza a kis piros bögréjét, én meg az enyémet és mindig el kell telnie tíz percnek, mire kibukik belőle az első zokszó.. aranyos. egy igazán kedves ember egyébként.
és most a scissor sisters énekli, hogy:
gonna take your mama out all night
yeah well show her what its all about
well get her jacked up on some cheap champagne
well let the good times all roll out
ami azt jelenti, hogy mindjárt kezdődik a comfortably numb, ami gyönyörűséges, és pont erre van szükségem, így, 11:02-kor, szerdán.
tegnap azt hiszem életem legrosszabb filmjét néztem végig valami kényszerítő erő hatására. az rtl klubon volt, dilemma az angol címe, és a magyart elfelejtettem. de én ennyire rossz dialógusokat és színészi teljesítményt még sose.. pedig láttam már cifrát. még a van damme, meg a segal, meg a norris is.. na jó, szóra se inkább akkor..
meg ettem lekváros zsemlét, ami valamiért most jobban ízlett, mint életem eddigi lekváros zsemléi.
"hey little sister, what have you done?
hey little sister, whos the only one?
hey little sister, whos the superman?
hey little sister, whos the one you want?
hey little sister - shotgun!
its a nice day to start again.
its a nice day for a white wedding.
its a nice day to start again.
...there is nothing fair in this world.
there is nothing safe in this world.
and theres nothing sure in this world.
and theres nothing pure in this world.
and if theres something left in this world - start again!
its a nice day for a white wedding.
its a nice day to start again.
a goren gyermeke csudaszép, azt kell, hogy mondjam. tök véletlenül mentem a blogjára, azt gondoltam úgysincs rajta új post... aztán..
na mindegy. egyébként ha rád süt a nap, és csak arra figyelsz, akkor biztosan érzed, hogy simogat. van hogy egyszercsak úgy észreveszed. érzed, hogy valaki simogat. kellemes.
azt mondták ma a biciklis élményekről kell írni, mert lesz ez a kritikálmessz és akkor ösztökélni kell a kedves olvasókat, hogy menjenek biciklizni, meg felvonulni is.
én nem szeretek ösztökélni, meg elmondani, miért szeretem, vagy nem szeretem a hajtikat, meg ilyesmi. az első biciklis élményemre meg nem emlékszem, volt egy olyan, hogy az unokaöcsémmel írtunk egy számot az orosz gitárral, a pomádé dallamára a következő refrénnel (természetesen oroszul): ja hácsú veloszipíd.
de ez nem jó sztori.
nagy bringás voltam amúgy, meg gördeszkás és görkoris is. volt egy bordó bmx-em, mindent azzal csináltam. anyák napján virágot lopni mentem például, ami a biciklivel azért volt nagyon jó, mert a kormánya ideális volt egy bazi nagy csokor orgona elhelyezéséhez.
nem tudom. tényleg.
az első bringám egy olyan tömör kerekű canga volt, még az úttörő táborban, aminek azt mondták sose fog kilukadni a kereke, aztán persze nem is lukadt ki, de a lánca 50 méterenként lejárt. jó móka volt azért az is. és az államon található 4 varrás közül kettő bringával volt. bölcsiben egy, mikor a háromkerekűvel labdára hajtottam, meg 13 évesen egy, mikor nem volt pedálom és a strandpapucsban lecsúszott a lábam..
apámnak meg az összes elől található foga kitört, mikor rosszul választott fékezés szempontjából felsőhámorból lefele jövet.
a nővérem pedig karácsonyra kapott egy szobabiciklit.
pénteki hangulatom van, valszeg azért, mert az összes főnök egy továbbképzésen van, így tehát nincsen nyomasztó légkör az irodában. pénzem még mindig nincs, tulajdonképpen rájöttem, hogy nem is zavar, csak majd a jövő héten, amikor már elkezdődik a kölcsön-visszaadási fázis.
súváppá - hol volt hol nem volt. ennek a dalnak a zenéjéért szeretem csak a quimbyt. semmi másért. sőt. minden másért nem szeretem.
mindig mondom, hogy sok a meló, aztán mindig egyre több lesz. nem értem.
viszont vasárnap óta az autómmal közlekedek, ami nagyon jó.
most meg itt van a boogie a szomszéd szobában, bekéredzkedett blogolni, mikor végzett az interjúval a földszinten. szerintem lassan 3 órája. jól elvan. végre nem kell énekelnie:) vagy nem tudom.
a piri olyan jókat ír, nem tudom nézed-e. nézzed szerintem.
egyszer gyerekkoromban, rögtön, miután megvágta a fű a tenyeremet, amit le akartam tépni (elég mélyen, vérzett nagyon), szóval megvágta nagyinál, és bemásztunk norbival a mászókába, szóval ott, egyszer arcon köpött valaki, és azt az érzést ma is tökéletesen fel tudom idézni magamban sajnos. a szagát. meg, hogy mire gondoltam. kemény gyerekek voltunk egyébként, hiába lehettem 5 éves, vagy 6, nem sírtam, meg semmi, csak letöröltem, és játszottunk tovább. norbi meg mondta, hogy szívesen visszaköpi, de mondtam, hogy szerintem nem érdemes. meg féltettem őt, mert akkor még olyan kis nyeszlett volt. viszont bátor. és azt is tudom, hogy egy perc múlva már boldogan rohantunk a temetőbe. nyomozósat játszani. míg nagyika fenyegető hangja nem hallatszott a nyakunkra ülve.
először a titanic nyitón, aztán meg a múlt szombaton az andrássy úton sétáltam, előttem pár lépéssel törökszofival, most meg az astorián, a 7-es megállójában álldigáltunk együtt. nem tudom, kellene-e hinnem a jelekben, s ha igen, akkor mit jelentenek az ilyesfélék..:) lehet csak annyit, hogy szeretünk sétálni a napon. mondjuk.
azért volt rossz élmény, mert elég putri volt az épület, ahova mentem, és nagyon sötét a lakás. a rossz élmény annyit tesz, hogy nem egy klafa lakást láttam elsőre. ennyi csak. mégiscsak jobb lett volna úgy indulni, hogy atyagatya, tudod..
no mindegy is ez, egyébként.
kell 50 ezer forint, hirtelen. mondjuk havi 12-t tudok visszaadni, 5 hónapig. tehát egy tizest nyer rajta az, aki ad. hm?:)
na jóvan, mindegy.
csütörtök, azért ez bíztató. mindjárt hétvége.
megvettem életem első bérletét budapesten. anyukám felhívott tegnap, hogy mától metrókommandó vár majd az alagutakban, és megfélemlített. úgyhogy ma reggel csináltam bérletet és vettem bérletszelvényt. fel is hívott reggel, hogy akkor mi a helyzet. szóval ma reggeltől legálisan utazom a bkv járművökön.
tegnap meg életemben először lakást néztem. nem volt jó élmény.
meg kaptam a viktortól egy olyan emilt, amin felháborodtam. és megállapítottam, hogy már megint nincs pénzem. pedig nem tékozoltam el, vagy ilyesmi. mégis.
szóval ez van. meg kaució nélküli albérlet keresés, lakásvásárlási célból egybe kötött lakásnézegetéssel.
sokmindent nem értek.
és elköltözöm, azt hiszem.
so take a look at me now, oh there's just an empty space
and there's nothing left here to remind me, just the memory of your face
ooh take a look at me now, well there's just an empty space
and you coming back to me is against the odds and that's what i've got to face
csorba bögre, görbe bögre.
menni kellene, nem?
nem is tudom, hogy van ez, még sosem történt velem ilyen, de sírtam a munkahelyemen. tényleg nagyon furcsa, nehezen lehet kihozni a sodromból, igazából most is csak olyasmi volt, hogy egy ilyen mozdíthatatlan ember, aki nem hallja, amit beszélsz, és akkor a tehetetlenségi nyomaték biztos.. mindegy, azt mondták aztán okosan, hogy túlterhelt vagyok, amiben biztosan van valami, bár én nem érzem, meg röhögtem is, hogy milyen hülyeség, hogy könnyek jönnek, mikor nem tudom, miért.. na mindegy ez most, csak ilyet még nem éltem át, és akkor ez furcsa.
egyébként meg annyi szar van, a viktor megint pénzeskedik, ami kurva idegesítő. olyan típusú ember, aki pattog, mert akkor érzi magát elemében, én meg hagyom, hadd pattogjon, aztán egyszercsak megállok és akkor nekem pattan és nem tud velem mit kezdeni, és még elnézést is kér, csak ezt meg én nem szeretem, sokkal jobb lenne, ha alapból nem akarna bántani, akkor nem is lenne miért elnézést kérni.
ilyenek vannak, meg ez a szép tavasz, meg hogy mehetnék haza a kocsiért, de nincs időm, meg még a titanic is, amire megint csak nincs időm, meg energiám, meg annyi más.
egyébként a hétvégén állatkertben voltam, amit nem szeretek, illetve egy kicsit mégis. csak pl a gorilla tekintete, az az, amit képtelenség elfelejteni.
szóval peace, meg love, meg sunshine és happiness.
