nem is tudom, hogy van ez, még sosem történt velem ilyen, de sírtam a munkahelyemen. tényleg nagyon furcsa, nehezen lehet kihozni a sodromból, igazából most is csak olyasmi volt, hogy egy ilyen mozdíthatatlan ember, aki nem hallja, amit beszélsz, és akkor a tehetetlenségi nyomaték biztos.. mindegy, azt mondták aztán okosan, hogy túlterhelt vagyok, amiben biztosan van valami, bár én nem érzem, meg röhögtem is, hogy milyen hülyeség, hogy könnyek jönnek, mikor nem tudom, miért.. na mindegy ez most, csak ilyet még nem éltem át, és akkor ez furcsa.

egyébként meg annyi szar van, a viktor megint pénzeskedik, ami kurva idegesítő. olyan típusú ember, aki pattog, mert akkor érzi magát elemében, én meg hagyom, hadd pattogjon, aztán egyszercsak megállok és akkor nekem pattan és nem tud velem mit kezdeni, és még elnézést is kér, csak ezt meg én nem szeretem, sokkal jobb lenne, ha alapból nem akarna bántani, akkor nem is lenne miért elnézést kérni.

ilyenek vannak, meg ez a szép tavasz, meg hogy mehetnék haza a kocsiért, de nincs időm, meg még a titanic is, amire megint csak nincs időm, meg energiám, meg annyi más.

egyébként a hétvégén állatkertben voltam, amit nem szeretek, illetve egy kicsit mégis. csak pl a gorilla tekintete, az az, amit képtelenség elfelejteni.

szóval peace, meg love, meg sunshine és happiness.